Termelés?

Kedves olvasók! Egy az embereket megosztó témában írok. A mérnöktanárok nyilvánvalóan egy olyan nemzedéket nevelnek fel, melynek jelentős része nagyvállatoknál, nemzetközi mérnökirodánál fogja eltölteni élete jórészét, és náluk fogja megkeresni a kenyerét. Biztosan mindannyian gondolkodtatok már azon, hogy azok az erkölcsi értékek, amiket az iskolákban igyekeznek közvetíteni a tanárok, és azok a normák, melyeket a multinacionális vállalatok és sok más cég szinte ideológiaként tűz zászlajára, köszönőviszonyban nincsenek egymással. Míg a legtöbb tanár a tudás fontosságát, a lelkiismeretességet, az őszinteséget próbálja hosszú éveken át közvetíteni a gyerekek felé, ők kikerülve az iskolákból azt tapasztalják majd, hogy ezek azok az értékek, melyekkel utoljára lehet érvényesülni a cégeknél. Sőt, néha még bolondnak is néznek, ha a becsületességre hivatkozol. (Természetesen tisztelet a kivételnek) Leendő tanárként nagy kérdés nekem, hogyan tudom majd felkészíteni a diákokat arra, hogy saját elveikhez hűek maradjanak majd akkor is, amikor pénzt kell keresni a megélhetésükhöz, és a főnökük azt harsogja majd, hogy egy dolog számít, a termelés, a profit, ennek érdekében akár verjük is át a megrendelőket, ahol tudjuk. Azért írom ezeket, mert több ilyen tapasztalatom is volt a héten.  Egy volt munkahelyemen pedig a következő mondat hangzott el egy főnök szájából: „Vegyük fel ezt az embert a céghez, mert egyikünk sem ért ehhez, ami az ő feladata lesz. Csináltassuk meg vele ezt a melót, aztán majd legfeljebb kirúgjuk.”