Hogyan lehet demokratikusan gondolkodó fiatalokat nevelni?

Cél a belső fegyelem kialakítása, melynek kevéssé a tekintélyelven és a megfélemlítésen alapuló külsőleg ráerőltetett fegyelem az előmozdítója, sokkal inkább a vitatkozó, ellentmondó, demokratikusan működő oktatási intézmény. Szerintem a diákok fegyelme attól is függ, milyen az osztályban tanító tanár fegyelme: hogyan lép az osztályba, pontos-e, tudja-e mit akar az órán elérni. Képes-e tanórát logikusan levezetni, tudja-e a tanulók közléseit kezelni, azokra megfelelően tud-e reagálni, beilleszteni a tanítás menetébe. Szükség van ehhez a tanulók motiváltságára (érdeklődnek-e az anyag iránt, szeretnének-e sikeres vizsgát tenni). A tanárnak fel kell ébresztenie az érdeklődést a tantárgya iránt, értékké kell tenni a tanulást, kooperációra kell nevelni a diákot. Sajnos az általános tapasztalat szerint: „ Az iskolában a számonkérési, értékelési rendszer a deklarált törekvések ellenére inkább a büntetésre, mint jutalmazásra épít”. (Szabó Ildikó: Az ember államosítása. Politikai szocializáció Magyarországon, 1987)

Fontos, hogy az órán összefüggéseket fedezzenek fel.

Milyen jellemzői vannak a demokratikusan és jogszerűen működő iskolának?

Az ilyen oktatási intézményben mind a dokumentumokban (pedagógiai program, szervezeti és működési szabályzat, házirend), mind pedig az iskola működési mechanizmusaiban a hatalommegosztás, az autonóm felelősségvállalás, az egyes szereplők közötti intenzív kommunikáció, a változtathatóság jelenik meg. Nem lehet egymástól elválasztani tanuló, tanár, szülő, iskolavezető és iskolafenntartó jogait. A konfliktusok nagy része diák és diák között vagy néha tanár és diák között, ahol a sértett legtöbbször a diák, iskolavezető és tanár között keletkezik, ahol többnyire a tanár sokszor nem tudja érvényesíteni jogait.

Az iskolai konfliktusok kezelésének azt az intézményes és személyes módját kell megtalálni, mely nem az előítéleteken nyugszik, helyette a helyzetelemzéssel él. A valódi iskolai konfliktusok által a serdülőkben olyan szemlélet alakuljon ki, mely a konfliktusokat az élet természetes és leküzdendő velejárójának fogják fel. Valójában az iskola légköre a tanárok gesztusai által, a tanítás módjával, mely toleranciára vagy szolidaritásra, vallásosságra, szabadságra vagy precizitásra – vagyis bármilyen értékre – nevel. Ebből az következik, hogy nem az ismeretközlésen van fő hangsúly, hanem az iskolai kommunikáción, a tér, az idő és a személyes kapcsolatok szervezésének módján. A rendszerváltás óta eltelt idő megalapozta annak a lehetőségét, hogy az iskola maga határozza meg bizonyos korlátok között a kereteit. A hagyományos tantárgyszemlélet helyett műveltségterületek megismertetése lenne a feladata az iskolának.