Kréta-tábla vagy Projektor és prezentáció?

Műszaki egyetemi tanulmányaim alatt, az évek során egyre gyakrabban tapasztalhattam meg, mekkora hátrányt jelent a tanulásban, hogy a hagyományos krétatáblás tanítási módszert felváltotta az előadó számára sokkal kényelmesebb PowerPointos előadási technika. Új tantárgy első előadásán az volt a gyakorlat, hogyha a tanár beindította a projektort, már mindenki hátra is dőlt, egyesek a füzetüket is becsukták, mások a fejüket is lehajtották a padra, hiszen nincs szükség arra, hogy jegyzeteljünk, a tananyag (jó esetben) úgyis megtalálható lesz a tantárgy honlapján, .ppt formátumban. A szorgalmasabb hallgatók még kísérleteztek olyan módszerekkel, hogy esetleg kinyomtatták a diasort előre, ha az fenn volt a tanszék holnapján, és a diák mellé jegyzeteltek a papírokon. Talán volt is néhány előadás, ahol ez egy működőképes módszer volt. Az előadások nagy legtöbbjén viszont sajnos azon kapta magát a hallgató, hogy az előadó professzor előadása köszönő viszonyban nincs a kivetített anyaggal és a követelményekkel, hanem anekdotákból, és hozzáfűzött érdekességekből áll egy olyan tananyagra vonatkozóan, amit még meg sem tanultunk. Ilyenkor szoktak a hallgatók a harmadik szorgalmi héttől kezdve elszenderedni az előadásokon, majd később egyáltalán nem bejárni az órákra. (Természetesen a nem bejárásnak lehetnek más okai is, ezek most a téma szempontjából lényegtelenek) Az ilyen esetekben a tizedik szorgalmi hét körül a háromszázas előadó helyett már elég egy húszfős gyakorlati termet biztosítani a professzor előadásához.

Azt hiszem, a technika fejlődése közben érdemes lenne két lépést hátrébb lépnünk, és belegondolni, mi is lenne az eredeti célja egy ilyen PowerPointos diasor alkalmazásának. Talán nem csupán a szemléltetés, illusztráció? Talán nem csupán címszavak felvillantása, és a táblára le nem rajzolható bonyolultságú eszközök és képek megjelenítése? A BME-n előfordultak 40-50 diából álló képsorok egy-egy előadáson, melyek minden egyes diáján hosszú, összetett mondatok sorakoztak, a színösszeállításról nem is beszélnék. Lejegyzetelni nem lehet, aki elolvassa, az nem tud figyelni a tanár előadására.  Nekem gyakran úgy tűnt, a legjobb megoldás a tanár eszmefuttatását hallgatni, persze közben bosszant, hogy a tanulás hatásfoka jóval kisebb, mintha a táblánál vezetné le az egyenleteket, oda rajzolná fel az egyszerűbb kapcsolásokat, és vele együtt már a hallgatóság is rajzolná ugyanezeket a füzetbe.

Voltak rafinált hallgatók is, akik rögzítették az előadásokat audio formátumban, és közben bőszen jegyzeteltek is a laptopjukon. Kíváncsi lennék, mikor volt idejük visszahallatni a több tíz órányi hanganyagokat. Egy szó mint száz, nem vagyok még tanár, csak annak tanulok, de megígérem, hogy én csak illusztráció céljából fogok PowerPointos előadást tartani diákoknak, és a táblára fogom felírni a lényeges képleteket és levezetéseket.