A Cisco System-et 1984-ben alapította egy házaspár, Sandy Lerner és
Len Bosack. Sandy és Len a San Francisco közelében található Standford
Egyetemen dolgozott, két különböző osztályon, ahol két – egymással nem
kompatibilis – hálózatot használtak. Len kidolgozta azt a technológiát,
amely lehetővé tette az egymástól alig 500 méterre található LAN
hálózatotok egymással történő összeköttetését és kommunikációját. Bíztak
benne, hogy az általuk használt technológia talán felkelti valamelyik
nagy számítástechnikai gyártó cég figyelmét, és megpróbálták eladni a
megoldásukat. Mivel semelyik nagy cég nem mutatott érdeklődést a
termékük iránt, ezért úgy döntöttek, hogy megpróbálják az önállóságot,
vagyis a saját cég alapítását.
A házaspár először a saját lakásában – annak is szinte minden szobájában –, kezdte el a „cisco”-ra (csupa kisbetűvel) keresztelt cég működtetését (az anekdota szerint a név ötlete a San Francisco jelképeként is ismert Golden Gate híd közepén jutott eszükbe). A cég alapításához saját házukra jelzálogot vettek fel, lehívták a hitelkártyájukon található összes hitelt, valamint a későbbi segítőik kifizetését is folyamatosan halasztgatniuk kellett. A házaspár két évvel a cég alapítása után is anyagi nehézségekkel küzdött, így Len-nek egy másodállást is el kellett vállalnia, csak hogy fenn tudja tartani magukat.
Termékükkel – az első kereskedelmi forgalomba kerülő multi-protokol router-rel – 1986-ban léptek piacra. Az eszköz főleg a TCP/IP stack-ra épült, de használatával lehetővé vált az IBM kompatibilis számítógép hálózatok, a Unix munkaállomások, vagy az Apple Macintosh számítógépek közti kommunikáció. Az első router, az Advanced Gateway Server (AGS) volt, amit később követett a Mid-Range Gateway Server (MGS), a Compact Gateway Server (CGS) és a Integrated Gateway Server (IGS).
A piacra lépés utáni évben már havonta 250 000 $ értékű routert adtak el, és az első pénzügyi év végére (1987. július) elérték a 1,5 millió dolláros forgalmat. Ekkor még csak 8 alkalmazott dolgozott a cégnél. Főbb ügyfeleik az egyetemek, állami szervezetek, kutatási intézetek voltak, de 1988-tól kezdődően már főleg a nagyvállalati szektorra koncentráltak.
A cég addigi történetének legnagyobb horderejű változására 1988-ban került sor, amikor Donald T. Valentine (Sequoia Capital) kockázati tőkést bevonták a cég irányításába. Valentine megteremtette a cég stabil pénzügyi működését, biztosította a további fejlesztési és növekedési tervek megvalósulását, valamint profi menedzsmentet helyezett a cég élére. Ez később feszültséget váltott ki az alapítók és a már új – profitorientált – vezetőség között, aminek hatására a számos kezdeti munkatárs mellett maguk az alapítók is távoztak (egész pontosan Sandy Lerner-t, az akkori ügyfélkapcsolati vezetőt elbocsájtották, ami után nem sokkal később Len Bosack is távozott).
Az alapítók kilépése után fél évvel a cég tőzsdére ment, de már a „Cisco Systems” cégnév alatt. A 90-es évek elejére halmozódtak az üzleti sikerek. A profi vezetés, a jól felépített „direct-sales” rendszer és a jól pozícionált termékek hatására a cég árbevétele hihetetlen mértékben nőni kezdett. 1990. július végén 69,8 millió $ bevételt értek el (ekkor már 254-en dolgoztak a cégnél), ami a következő pénzügyi évben már 183,2 millió $, 1992-re pedig 339,6 millió $ lett. A Fortune magazin 1992-ben az USA második legdinamikusabban növekvő cégének nevezte meg a Cisco-t.
Mint jelentős piaci tényező, a Cisco már közvetlen hatást tudott gyakorolni a technológiai fejlesztési irányokra is, például 1993-ban alapító tagja lett a több cég által életre hívott ATM technológiai fórumnak, amelynek feladata volt a jövendő ATM fejlesztések meghatározása is.
A növekvő piaci szerep, az első akvizíció megtörténte (Crescendo Communications, amelynek termékei a későbbi Catalyst termékcsalád gerincét alkották) és a számos eladott rendszer egy egészen újfajta kihívással szembesítette a céget, ez pedig a szűkös emberi erőforrás volt. Ez főleg a Cisco már meglevő ügyfelei oldalán lépett fel az üzemeltető mérnökök szaktudásában, hisz a letelepített rendszerek szaporodásának ütemét nem követte az ennek megfelelő szakértői réteg megteremtése.
Erre a problémára a Hálózati Akadémiai program 1993-ban történt életre hívása jelentette a megoldást. Az Akadémiai fő célkitűzése olyan gyakorlatorientált hálózati ismeretek átadása volt, amely lehetővé teszi a hallgatói számára, hogy akár közvetlenül az egyetem elvégzése után munkába állhassanak, mint hálózati rendszermérnökök. Az első Hálózati Akadémia 1997-ben alapult, és sikeressége egyben a cég további fejlődéséhez is hozzájárult, hiszen a megnövekedett számú, Cisco szakképzettséggel rendelkező mérnökök, - később vezetők – újabb és újabb eladásokat generáltak a cég számára. Ugyanebben az évben – 1993-ban – a CCIE programmal indult el a Cisco mérnöki minősítési rendszere, amely későbbiek során további fokozatokkal is kiegészült. A Cisco minősítések néhány év alatt szinte iparági ’szabvánnyá’ váltak, sok ezer hálózati informatikus számára jelentve a specializálódást, vagy a szakmai továbbfejlődési lehetőségeket.
A Cisco további növekedése egyben a portfólió szélesedését is magával vonta, így néhány éven belül a Cisco piacvezető lett nem csak a routing és switching technológiában, de a vezetéknélküli kommunikációban, a VoIP és IP telefóniás megoldásokban és még számos más területen is. A céget 1995 óta John T. Chambers vezeti (CEO – ügyvezető igazgatói posztban).
De mi történt közben a Cisco alapító házaspárjával? Sandy Lerner és Len Bosack viharos távozásuk után eladták az összes részesedésüket az általuk alapított cégben, és az így befolyt kb. 170 millió $-ból új irányt szabtak életüknek. Sandy alapított egy kozmetikai termékcsaládot, valamint vett egy farmot egy kisebb (40 szobás) kastéllyal, ahol lovak tenyésztésével foglalkozott. Emellett több jótékonysági alapítványt alapított és támogatott a későbbiek során. Időközben elvált férjétől. Len Bosack távozása után megalapította a XKL nevű, optikai hálózati eszközök gyártásával foglalkozó céget, valamint számos jótékonysági ügyet is támogatott, például egyik befolyásos finanszírozójává vált a földönkívüli élet után kutató SETI (Search for Extra-Terrestrial Intelligence) programnak.
A házaspár először a saját lakásában – annak is szinte minden szobájában –, kezdte el a „cisco”-ra (csupa kisbetűvel) keresztelt cég működtetését (az anekdota szerint a név ötlete a San Francisco jelképeként is ismert Golden Gate híd közepén jutott eszükbe). A cég alapításához saját házukra jelzálogot vettek fel, lehívták a hitelkártyájukon található összes hitelt, valamint a későbbi segítőik kifizetését is folyamatosan halasztgatniuk kellett. A házaspár két évvel a cég alapítása után is anyagi nehézségekkel küzdött, így Len-nek egy másodállást is el kellett vállalnia, csak hogy fenn tudja tartani magukat.
Termékükkel – az első kereskedelmi forgalomba kerülő multi-protokol router-rel – 1986-ban léptek piacra. Az eszköz főleg a TCP/IP stack-ra épült, de használatával lehetővé vált az IBM kompatibilis számítógép hálózatok, a Unix munkaállomások, vagy az Apple Macintosh számítógépek közti kommunikáció. Az első router, az Advanced Gateway Server (AGS) volt, amit később követett a Mid-Range Gateway Server (MGS), a Compact Gateway Server (CGS) és a Integrated Gateway Server (IGS).
A piacra lépés utáni évben már havonta 250 000 $ értékű routert adtak el, és az első pénzügyi év végére (1987. július) elérték a 1,5 millió dolláros forgalmat. Ekkor még csak 8 alkalmazott dolgozott a cégnél. Főbb ügyfeleik az egyetemek, állami szervezetek, kutatási intézetek voltak, de 1988-tól kezdődően már főleg a nagyvállalati szektorra koncentráltak.
A cég addigi történetének legnagyobb horderejű változására 1988-ban került sor, amikor Donald T. Valentine (Sequoia Capital) kockázati tőkést bevonták a cég irányításába. Valentine megteremtette a cég stabil pénzügyi működését, biztosította a további fejlesztési és növekedési tervek megvalósulását, valamint profi menedzsmentet helyezett a cég élére. Ez később feszültséget váltott ki az alapítók és a már új – profitorientált – vezetőség között, aminek hatására a számos kezdeti munkatárs mellett maguk az alapítók is távoztak (egész pontosan Sandy Lerner-t, az akkori ügyfélkapcsolati vezetőt elbocsájtották, ami után nem sokkal később Len Bosack is távozott).
Az alapítók kilépése után fél évvel a cég tőzsdére ment, de már a „Cisco Systems” cégnév alatt. A 90-es évek elejére halmozódtak az üzleti sikerek. A profi vezetés, a jól felépített „direct-sales” rendszer és a jól pozícionált termékek hatására a cég árbevétele hihetetlen mértékben nőni kezdett. 1990. július végén 69,8 millió $ bevételt értek el (ekkor már 254-en dolgoztak a cégnél), ami a következő pénzügyi évben már 183,2 millió $, 1992-re pedig 339,6 millió $ lett. A Fortune magazin 1992-ben az USA második legdinamikusabban növekvő cégének nevezte meg a Cisco-t.
Mint jelentős piaci tényező, a Cisco már közvetlen hatást tudott gyakorolni a technológiai fejlesztési irányokra is, például 1993-ban alapító tagja lett a több cég által életre hívott ATM technológiai fórumnak, amelynek feladata volt a jövendő ATM fejlesztések meghatározása is.
A növekvő piaci szerep, az első akvizíció megtörténte (Crescendo Communications, amelynek termékei a későbbi Catalyst termékcsalád gerincét alkották) és a számos eladott rendszer egy egészen újfajta kihívással szembesítette a céget, ez pedig a szűkös emberi erőforrás volt. Ez főleg a Cisco már meglevő ügyfelei oldalán lépett fel az üzemeltető mérnökök szaktudásában, hisz a letelepített rendszerek szaporodásának ütemét nem követte az ennek megfelelő szakértői réteg megteremtése.
Erre a problémára a Hálózati Akadémiai program 1993-ban történt életre hívása jelentette a megoldást. Az Akadémiai fő célkitűzése olyan gyakorlatorientált hálózati ismeretek átadása volt, amely lehetővé teszi a hallgatói számára, hogy akár közvetlenül az egyetem elvégzése után munkába állhassanak, mint hálózati rendszermérnökök. Az első Hálózati Akadémia 1997-ben alapult, és sikeressége egyben a cég további fejlődéséhez is hozzájárult, hiszen a megnövekedett számú, Cisco szakképzettséggel rendelkező mérnökök, - később vezetők – újabb és újabb eladásokat generáltak a cég számára. Ugyanebben az évben – 1993-ban – a CCIE programmal indult el a Cisco mérnöki minősítési rendszere, amely későbbiek során további fokozatokkal is kiegészült. A Cisco minősítések néhány év alatt szinte iparági ’szabvánnyá’ váltak, sok ezer hálózati informatikus számára jelentve a specializálódást, vagy a szakmai továbbfejlődési lehetőségeket.
A Cisco további növekedése egyben a portfólió szélesedését is magával vonta, így néhány éven belül a Cisco piacvezető lett nem csak a routing és switching technológiában, de a vezetéknélküli kommunikációban, a VoIP és IP telefóniás megoldásokban és még számos más területen is. A céget 1995 óta John T. Chambers vezeti (CEO – ügyvezető igazgatói posztban).
De mi történt közben a Cisco alapító házaspárjával? Sandy Lerner és Len Bosack viharos távozásuk után eladták az összes részesedésüket az általuk alapított cégben, és az így befolyt kb. 170 millió $-ból új irányt szabtak életüknek. Sandy alapított egy kozmetikai termékcsaládot, valamint vett egy farmot egy kisebb (40 szobás) kastéllyal, ahol lovak tenyésztésével foglalkozott. Emellett több jótékonysági alapítványt alapított és támogatott a későbbiek során. Időközben elvált férjétől. Len Bosack távozása után megalapította a XKL nevű, optikai hálózati eszközök gyártásával foglalkozó céget, valamint számos jótékonysági ügyet is támogatott, például egyik befolyásos finanszírozójává vált a földönkívüli élet után kutató SETI (Search for Extra-Terrestrial Intelligence) programnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése