A jövő tanára lehet, hogy csak egy lyuk lesz a falban?

A jövő tanára lehet, hogy csak egy lyuk lesz a falban?

Egyszer Galileitől olvastam egy idézetet, mely így hangzott: „A gyermek feje nem edény, amit meg kell tölteni, hanem fáklya, amit lángra kell lobbantani.” Ez jutott eszembe mikor először hallgattam meg Sugata Mitra professzor előadását az Interneten (http://www.ted.com/talks/sugata_mitra_shows_how_kids_teach_themselves.html).

 Úgy látom, hogy a professzor rátalált arra a bizonyos szikrára, amely meggyújtja a fáklyát. A kulcsszó önszerveződés. Az folyamat ami a társadalmaktól a földi életen át a galaxisokig mindent irányít, miért ne állhatna a tanulás szolgálatába.

Olyan területeken, ahol nem létezik iskola, nincsenek tanárok és általában véve az infrastruktúra sincs megfelelően kiépítve egy olcsó számítógép Internet kapcsolattal és néhány gyerek. Talán nem is kell több…

Mérnök tanár szakos hallgatóként sokat tanultam az elektronikus tanulásról, multimédiáról, didaktikáról és pedagógiáról. Ezek a diszciplinák mindig feltételeznek egyfajta intézményi hátteret. Kész ténynek veszik, hogy a tanuláshoz minden adott. Figyelembe veszik a diákok érdeklődését, intuícióit, előzetes tudását, motivációit. De nem adnakk elég teret az önszerveződésnek. Bár az elektronikus tanulás c. tantárgyból foglalkoztunk a kooperativ és kollaboratív tanulás elméletével valójában ezek sem túl elterjedtek és mindig feltételezi egy moderátor, tutor, oktató tehát egy központi irányító személy jelenlétét.

A „Hole in the wall” kísérlet csattanós választ adott erre a paradigmára. A kérdés az, hogy saját gyakorlatomban miként tudnám a tanulságokat alkalmazni?

Budapesten egy szakközépiskolában tanítok és egy kolléganővel arról beszélgettünk, hogy a gyereke matekórán az okos telefonjaikon a facebook-ot vagy más közösségi oldalakat nézegetnek és nem a tananyagra figyelnek. Javasoltam neki, hogy a közösségi oldalakon keresztül próbálja meg elérni diákokat! A facebook-on lehetőség van akár rejtett csoportok létrehozására is használja ki próbáljon házi feladatot adni ilyen módon. Elég erélyesen visszautasította ezt a „szentségtörő” gondolatot! Magam már tettem erre kísérletet és például diákmunkák szervezésében jó eredménnyel használtam a közösségi oldalt.

A professzor kutatásának eredménye tehát az, hogy az önszerveződésnek nagyobb teret kellene engedni az oktatásban. Személyes tapasztalatom, hogy a mi iskoláinkban még mindig mindent kontroll alatt kell tartani és egy bürokratikusabban ellenőrizni mindent. Pedig  lehet, hogy nincs is másra szükség csak egy lyukra a falban…