Életem utolsó blogzása

Előre a 200 karakterért! Megpróbálok kevés ökörséget belefésülni a nem létező mondanivalómba. Fogjuk rövidre: a világegyetem keletkezése után megszületett a tanári szakma. A jó tanár fogalma megegyezik a jó szülő fogalmával, sőt, annak csak egy része. Ergó a jó tanárnak nem kell módszertant, psychót, pszichokinetikát, pszicholingvisztikát, parapszichológiát, pszichogyilkolási technikákat, stb. ökörségeket tanulnia ahhoz, hogy kiérdemelhesse a „jó” jelzőt, elég hozzá, hogy következetes, példás nevelési körülmények közt felnőve sajátíthassa el a jó szülő ismérveit. Ilyenkor a további érdeklődés a para-/abnormális tárgyak, mint a pszichológia iránt természetesen hozhat némi hasznot a későbbi tevékenységek során, de ezek nélkül is mindennel rendelkezik a jó tanerő, ami a munkája során kellhet. Aki ezen ismeretek megtanulásával szeretne tanárrá válni, úgy hogy sem szülőként, sem emberként nem állja meg a helyét, annak egyetlen öröme lesz a tanításban, a kicsengetés.

Érdemes lenne ezek után összeszedni, mitől lesz jó a szülő ebbéli funkciójában, de azt hiszem nem árulok el vele nagy titkot, hogy a jellemes, következetes, intelligens ember tulajdonságait kellene összeírnunk. Biztosan meg tudnám még toldani pár jelzővel az ideális emberrel szemben támasztott igényeket, de a legfőbb szempont, hogy ezen jellemzők mindegyikével rendelkezzen az illető, ráadásul ugyanolyan magas mértékben. Úristen! Túlteljesítettem a 200 karaktert! Adios amigos!