Talán, már a legközelebbi nyugat európai
blokk nemzetéhez viszonyított 20-30 éves gyakran behozhatatlannak tűnő gazdasági, kulturális
és életszínvonalbeli elmaradottságunk.
Az oktatás tartalmi elemeit,
formáját, minőségét, elérhetőségét meghatározza az aktuális (oktatás) politika, az informatikai infrastruktúra
fejlettsége, hozzáférhetősége és a szolgáltatás ára stb.
Úgy 12 évvel ezelőtt, mikor a
Kandó testvér iskolájának vendégszeretetét élvezhettem Furtwangen-ben, már
szembeötlő volt a számítógép használat különbözősége, ami aztán már pár évvel később
itthon is hétköznapi valósággá vált.
Például: amíg a Bécsi úti
kollégiumban frissen kiépített „koax drótos” internet hálózat nyújtotta lehetőségekkel
barátkoztunk, addig pár száz kilométerrel nyugatabbra már nagy adatátviteli sebességű
online felületen használták a főiskola erőforrásait, könyvtárát stb. A hétvégi házibulikat
is az online térben szervezték a velünk egykorúak.
De mind ez részben már csak
nosztalgia és talán a miértre, az okra próbál árnyalni.
Talán a mostani időszakban érjük
el azt az országos lefedettséget és adatátviteli minőséget, ami fontos a
távoktatás feltételrendszerében (esélyegyenlőség).
Sajnos ahhoz, hogy az oktatás
elérje a valós célját, ahhoz a működőképes gazdaság elengedhetetlen, azokkal a kompetens
szereplőkkel, akik ha nem is nagy pontossággal, de legalább felelősen előre képesek
jelezni a képzési igényeket. (A frissen végzett szakember ne a munkaügyi
központban kezdje a karrierjét!)
Ma az oktatás talán lépéselőnyben
van a kvázi megrendelőivel szemben, mert tudja, hogy mivel és hogyan, csak
kérdéses a mit és mikor.
Összegezve a gondolatokat, a
kelet európai távoktatás lemaradása nagyrészt, a különböző nagy gazdasági-társadalmi
rendszerek eltérő strukturális felépítéséből, piaci igényeiből és lehetőségeiből
fakad.
