Munka és magánélet Magyarországon

Egy felmérés szerint a magyarok időfelhasználása munkanapokon a következő:

1. társadalmilag kötött tevékenységek (kereső tevékenység, tanulás, háztartás, gyerekek ellátása, közlekedés, vásárlás) férfiaknál 11óra 25perc, nőknél 11óra 47perc.
2. fiziológiailag kötött tevékenységek (evés, alvás, tisztálkodás) férfiaknál 9óra 52perc, nőknél 9óra 50perc.
3. szabadon végzett tevékenység férfiaknál 2óra 43prc, nőknél 2óra 23perc.

TÁRKI közvélemény kutatás szerint minél magasabb valakinek az iskolai végzettsége, annál nagyobb konfliktust érez a munkahelyi és az otthoni teendők között. A felsőfokú végzettségűek 20%-nál gyakran fordul elő ilyen konfliktus.

Felsőfokú végzettségűeknél gyakrabban fordul elő, hogy munkájuk miatt nem tudnak törődni a számukra fontos emberekkel.

A szellemi foglalkozásúak 20%-a gyakran viszi haza a munkáját. A vezetők átlagosan 82percel többet dolgoznak mint a nem vezető értelmiségiek.

A munka alkoholisták (azaz munkamániások) erejükön felüli munkamennyiséget vállalnak, tökéletességre törekszenek, azt hiszik mindent jobban tudnak.
A magyar közgondolkodásban, a sokat dolgozó ember követendő minta. A munkafüggés lelki problémákat palástolhat, és súlyos egészségügyi kockázatot jelenthet. Ugyanakkor belső motivációból is kialakulhat és külső tényezők is serkenthetik (Pl.: karrier lehetőségek, piaci verseny).

A munkafüggők közül sokan magányosak, a munka a belső üresség érzésének megszüntetésére szolgál.
A függőség hatása lehet: kimerültség, pánikroham, depresszió.

A munkamániások gyakran nagyobb kárt okoznak a cégnek, mint amennyi hasznot hoznak.

Beosztottaiktól irreálisan sokat várnak el, rosszul gazdálkodnak az idővel, gyenge csapatjátékosok és gyakrabban betegek.

MOODLE bevezetése

Kedves Kollégák!

A MOODLE keretrendszert egyik kollégámmal indítottuk el iskolánkban a 2011/12-es tanévben. Jelenleg még teszt üzemmódban működik néhány kurzussal.

Csak regisztrált felhasználók férhetnek hozzá.

A rendszer egy HP ProLiant DL365 szervergépre

            - CPU:AMD Opteron 2 magos 1,8GHz

            - Memória:2GB DDR2; HDD: 2x160Gb tükörbe

            - OS: Ubuntu 10.04 LTS szerver

lett telepítve.

Előnye számomra, hogy a diákok könnyen ellenőrizhetők, tanulási szokásaik megfigyelhetők, egyszerű az interaktív dolgozat megíratása, értékelése.

Első használat élesben a félévi osztályozó vizsgán történt meg. Azóta több közismeretes kolléga kérte, hogy az év végi osztályozó vizsgán ő is használhassa.

Én az óráimra való felkészülést is MOODLE segítségével szoktam ellenőrizni, házi feladatokat is oda töltöm fel.

Sokat segített számomra a Digitális taneszközök választható kurzus Makó Ferenc Tanár Úrral. Nagy segítségemre volt a témában való elmélyülésben, és a kurzusok kialakításában is. Nagyon jó anyagokat lehet kérni tőle.

Üdv mindenkinek:

                         Gábor

A felnőttképzésben tanuló diákok és az e-tanulás

Egy érettségi utáni szakképzéseket folytató középiskolában és egy felnőttképzési intézetben dolgozom. Pár informatikát tanító kollégámmal együtt már a moodle rendszeren keresztül megismertettük az e-tanulás nyújtotta kedvező lehetőségeket a diákokkal és már hatékonyan működik az informatikai jellegű szakképzéseken. 

Azonban a nem informatika tantárgyakat tanító kollégák még nem szívesen használják ezt a keretrendszert, vagy idegenkednek az e-learning bármilyen formájától.

Ezért megkérdeztem iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli szakképzésen tanuló 18 és 50 év közötti diákok véleményét az e-tanulásról az elmúlt tanévben a Google dokumentumok között található kérdőív szerkesztő és kiértékelő szoftver segítségével.

Arra voltam kíváncsi, hogy a diákok miként viszonyulnak az e-tanuláshoz, valamint arra, hogy ők mennyire tájékozottak az e-tanulás világában.

A diákok többsége már tájékozott volt az e-tanulással kapcsolatosan, s elgondolkodtató és továbbgondolásra érdemes válaszokat írtak.

"Bárhonnan elérhető, így nem kell feltétlenül a képzésen személyesen részt venni."

"Interneten keresztül tanulás, tananyagok megosztása, könnyen elérhető tananyag."

"Könnyű és gyors tanulási forma."

"Otthoni elérhetőség a tananyagot illetően, megkönnyíti a tanulást, hiszen akkor tanulhatunk, amikor időnk/energiánk engedi."

"Olyan tanulási mód, amely nem tankönyvek segítségével történik, hanem számítógépek segítségével vagy más elektronikus eszköz segítségével."

A diákok 98%-a rendelkezik otthon számítógéppel és már internet elérhetőséggel is. 88% -uk használja a csevegést, a chat-et, valamint 97% az önálló tanulásnál már az internetet veszik segítségül. Mivel azonban a képernyőről történő tanulás káros a szemnek, ezért csak 47% tanul képernyőről. (Láttam már e-book olvasókat, ami kíméli a szemet. pl Kindle), 89%-uk szívesen venne részt olyan tanfolyamon, ahol e-learning segítségével sajátítják el a tananyagot és 89%-uk hatékonynak tartja is az e-tanulást.

A diákok megfogalmazták azokat a gátló tényezőket is, hogy véleményük szerint miért nem elterjedt még az e-tanulás, vagy miért nem alkalmazzák az oktatási intézmények szívesen.

Többségükben azt említették, hogy az informatikai háttér nem megfelelő, vagy a hallgatók és a képzők jobban szeretik a jól bevált módszereket, vagy azt, hogy a hallgatóknak nincsen megfelelő informatikai tudása. Fontosnak tartották első helyen, hogy a képzők nyissanak e lehetőség felé, valamint megfelelő infrastruktúra és jó minőségű e-learning tananyagok elkészítését hangsúlyozták.

"Technikai feltételek, kevés jó minőségű tananyag, kevés hozzáértő tanár. Az internet hálózat nem mindenhol megfelelő, vannak még elavult számítógépek."

Az egyik informatika szakmacsoportban tanuló diák válasza nagyon elgondolkodtató volt:

"Az élet közelít ahhoz a státuszhoz, amikor minden gép-internet-szerver központú lesz, és ebben a szakmában látom a jövőt."

Ez a válasz felnőttoktatási intézmények, intézményvezetők számára motiváló erejű lehet abban, hogy szorgalmazza az e-learning bevezetését és alkalmazását az oktatásban, valamint a piacon maradás egyik lehetőségét is jelentheti számukra.

Új svéd iskola (erre még várni kell 10-20 évet)

Elektrós eBlog

A héten egyik gyakorlati órám alkalmával felmerültek kérdések apró (SMD) alkatrészek forrasztásával kapcsolatban, mivel csipesszel is alig fogható meg némelyik. A tanítványaim is elgondolkodtak azon, hogy vajon ha nincsen arra megfelelő gépünk, mert hogy ezeket robotok szokták forrasztani a gyárakban és üzemekben, ők maguk hogyan tudnák ezt megcsinálni? Valóban... még a laborban ilyen speciális nagyítóink sincsenek, ezért hazajövet foglalkoztatott az a kérdés, hogyan tudnék nekik segíteni. Leültem a gépe elé, és olyan videó anyagokat kerestem az interneten amelyek azt mutatják be, hogyan lehet kézzel forrasztani ezeket az apró alkatrészeket, milyen alternatívák léteznek eszköz hiányában. Miközben keresgéltem, találtam egy szuper jó elektrós videó blogot angol nyelven. Nagyon megtetszett, hogy egészen az alapoktól az új modern technológiákig bemutat sok mindent az illető. Egyből derült égből villámcsapásként ért a gondolat, hogy csináljunk már mi is magyarul egy hasonló videó blogot. Az elektronika iránt érdeklődő embereknek vagy végül is mindenkinek nagyszerű lehetőség, hogy új ismereteket kapjanak és beleláthassanak ebbe a világba, valamint tanuljanak és fejlődjenek.

Íme a link: ELEKTRÓS BLOG

Szívesen várom az ötleteiteket. 

"A tanulás nem a tanítás eredménye. A tanulás a tanuló aktivitásának eredménye."

Megtanultam, hogy a manapság a tanárok körében nincs igazán elterjedt kultúrája a demokratikus iskolaműködésnek, mivel az iskolai demokrácia majdnem a saját munkájuk a megnehezítését jelenti. Tantervi szinten kismértékben történt csak demokratizálódás, megmaradt a tananyag-központúság és a nagy tananyagmennyiség is. A demokrácia azt jelenti, hogy egyenlők vagyunk, de nem egyformák. A felnőttek és gyerekek (tanulók) között partneri viszonyok uralkodnak, ahol nincs erős hierarchia. Az ilyen helyen a gyerekek (tanulók) tudnak tanulni. A közösség képes önmagát kormányozni, és beilleszkedni a nagyvilágba, miközben nem pazarolja el az emberi képességeit. A demokratikus iskolának nagy az autonómiája, a tradicionálisnak minimális. Ha a gyerek (tanuló) nem érzi magát szabadnak az iskolában, nem beszélhetünk demokratikus iskoláról. Ez alatt a szabadságot értem, hogy saját életüket maguk irányítják. A tradicionális iskolában a gyerekeknek sokkal kevesebb lehetőségük van saját életük meghatározásában. Kevés szlovákiai szakközépiskolában ül egyenlő félként egymással szemben tanár és diák. Többnyire olyan tanárok tanítanak a szakközépiskolákban, akik egyet értenek a szabadsággal, ám a gyakorlatban ezt mégsem tudják teljes mértékben megvalósítani.

Igazi forradalmi átalakulásról akkor beszélhetünk oktatásunkban, ha az iskolai élet alappillére a demokrácia lesz. Ha érvényesül John Holttól származó megállapítás: „ A tanulás nem a tanítás eredménye. A tanulás a tanuló aktivitásának eredménye.”

Tanulás Zombikkal

Mint autodidakta módon tanuló programozó amikor meg szeretnék tanulni valami új dolgot sokat nézelődöm a neten oktatási anyagok után. Mostanában nagyon divatos, hogy különböző oktatóvideók formájában tárják a tanulni vágyók elé a tananyagot. Ezekkel nincs is semmi baj, csak hát a motiváció nem túl nagy. "Megint meg kell néznem egy 10 perces videót, hogy megtudjak egy két perc alatt elsajátítható fogást." Szóval unalmas. De mi a helyzet akkor ha ugyanezt Zombikkal együtt tesszük. Megtanulod a leckét, megoldod a megadott feladatot gyűjtesz néhány kreditet, legyőzöd a Zombikat és szintet lépsz. Szóval van egy kis játék szaga (meg némi RPG jellege) a dolognak. Eltér a megszokottól az biztos. Hogy ez egy jó út-e? Nem tudom. Próbálja ki mindenki saját maga. Itt megteheti: http://railsforzombies.org/

MediaWiki

Lentebb jura írta a bejegyzésében, hogy szerinte nem igazán nyerő az SDT . Egyet kell, hogy értsek vele, szerintem sem a legjobb megoldás. Erényeként azt tudom csak felhozni, hogy a NAT-ban lefektetett műveltségi területek mentén próbál haladni, és egy alapot kínál az abban foglaltak elérésére. Lehet rá hivatkozni, hogy mi is szerepel benne (illetve inkább mi nem).

Alternatívaként én szívesen szoktam ajánlani a Wikipedia alatt is futó MediaWiki-t. Szerintem az ott használt Kategória fogalom sokkal rugalmasabb ennél, mindemellett bármikor feltelepíthető egy céges/iskolai szerverre ingyenesen, zárt szerkesztői csoporttal, és ettől kezdve már szabad is a tananyagfejlesztő keze. Az SDT szigorú hierarchiája helyett lazábban csatolható információ csomagok készíthetőek, sablonok használatával pedig könnyen lehet lépésről lépésre haladó anyagot is kialakítani. A jelölőnyelv szabványos (bár egyes wiki implementációk más fajtát használnak), könnyen tanulható, és a "nagy" wikitől a legtöbb trükköt el lehet lesni.

Egyedüli hátrányának a visszajelző/visszamérő funkció hiányát tartom, mivel egy dolgozatot, ellenőrzést nehéz/macerás megvalósítani benne (nem is erre tervezték).

Második bejegyzés

Úgy gondolom maradok a kulturális ajánlásnál, csak most egy kicsit (számomra) szakmaibb jellegű programot ajánlok, szakszerűbben!

Ismét megrendezésre került a Gombold újra pályázat. A pályázat első része öltözet tervezési feladatot írt ki, melyből szakmai zsűrizés alapján jutott tovább az a csapat, aki meg is valósíthatta elgondolásait. A feladat kötött, a magyar öltözékekből, díszítőművészetből kellett kiindulni, és újraértelmezni a választott témát. Záró rendezvényként, az érdeklődő nagyközönség számára, divatbemutatót szerveznek a kivitelezett modellekből, ezúttal a Millenáris Parkban, most szombaton. 

 

Sajnos ebben az időintervallumban elfoglaltak vagyunk, de én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy hétfőn meghallgathatom a mindenre elszánt tanulóimtól a beszámolót. Remélem bejutnak a rendezvényre, bár a Millenáris befogadó tere kisebb, mint a Szépművészeti Múzeum csarnoka, ahol az előző bemutatókat szervezték. A hivatalos honlap az alábbi linken érhető el.

  Gombold újra!

Egyszerű bejegyzés

A most beadandó "sulinetes" feladat megint elgondolkoztatott.
Nem vagyok rá büszke, de pozitívumot szinte csak  kényszerből írtam az értékelésben. Aztán elég széles körben tájékozódva az SDT alkalmazásáról, senkit nem találtam, aki bármilyen céllal felkeresné, hacsak a keresőprogram találatai közt válogatva nem gondolja úgy, hogy akad talán ott valami használható.
A gondolat pedig milyen jó volt! Igazán nagy szüksége lenne a középiskolás korosztálynak egy jól karbantartott, teljességre törekvő, szakmailag kifogástalan tananyag adatbázisra.

virtuális egyetem

"A Mindentudás Egyeteméhez valamelyest hasonló kezdeményezés az amerikai Floating University. A projekt jelmondata körülbelül így fordítható le magyarra: „a szélességen át a mélységig”, és ez össze is foglalja a célt: minél szélesebb közönségnek elérhetővé tenni a különböző tudományok széles tárházát igényesen és mélyen.

Az elnevezésben szereplő angol floating kifejezés értelmét elég nehéz magyarul visszaadni. A Floating University szó szerint az jelenti, hogy ’lebegő egyetem’, de az elnevezés vélhetően nem arra utal, hogy az egész projekt a levegőben lógna. Azt viszont hangsúlyozza a név, hogy nem kötődik helyhez, hiszen csak online létezik, és nem is kötődik egyetlenegy tudományhoz, hanem több szakterületet ölel fel. Magyarul talán úgy fordíthatnánk a kezdeményezés nevét, hogy Egyetem Mindenek felett.

A kezdeményezést Amerika vezető egyetemei, a Harvard, a Yale és a Bard indították. Ezeknek a híres intézményeknek a szakterületükön igen elismert kutatói tanítanak a virtuális egyetemen. A honlapon néhány perces videó-előadásokat hallgathatunk meg – ezek a tartalmak ingyenesen hozzáférhetők. és ha valami felkeltette az érdeklődésünket, akár elő is fizethetünk egy-egy virtuális e-szemináriumra"

Forrás: http://www.nyest.hu/hirek/egyetem-mindenek-folott

A fenti hír számomra nagyon pozitív hatású. Jelenleg a Magyar Tudományos Akadémián dolgozom, ahol az egyes kutatóintézeti professzorok révén mindennapos a Mindentudás Egyetemén, illetve számos külföldi egyetemen történő előadás. Ezáltal én is rengeteg előadást hallgatok - ilyen formában tudomást lehet szerezni a legújjabb  kutatásokról és azok eredményeiről. (pl.: Freund Tamás a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet Igazgatója)

Eltérőek a vélemények a témában, hiszen valaki(k) elengedhetetlennek tartják a diák-tanár személyes kommunikációt, illetve egyáltalán a jelenlétet! Mások, mint ahogy én is ebben a virtuális környezetben látom a jövőt. Ebben a környezetben megszűnnek az országhatárok, hiszen a jövőben akár itthon elvégezhetek egy Harvard virtuális egyetemi kurzust!

Tőlünk nyugatabbra is vannak kezdeményezések ebben a témában. Osztrák, svéd és olasz szakértők kifejlesztettek egy olyan modell értékű tanárképző kurzust, amely alap- és haladó modulokból áll. 

A tananyag 100 órányi anyagot tartalmaz, amelyet két félévre osztottak fel. A tanfolyam hagyományos (osztálytermi) órákkal kezdődik és végződik, amelyek között internet alapú órák és videokonferenciák vannak. Az alaptananyag tartalmazza az operációs rendszerek, az irodai alkalmazások és az ECDL-vizsga anyagát. A haladó modulokba on-line szemináriumok tartoznak, amelyek végén elektronikus tanulási projektmunkát végeznek a résztvevők. 

A haladó modulok elsősorban távoktatók, tanfolyamfejlesztők és tanfolyamtervezők részére készültek. A tanulás során a résztvevők műszaki információkat is szereznek, ilyenek például az internetes tartalomfejlesztés vagy a rendszergazdai ismeretek. E-tanulási tapasztalataikat a résztvevők a későbbiek során nemzetközi "elosztási csatornákon" és persze nemzeti csatornákon terjeszthetik. A tapasztalatok átadását segíti az Európai Távoktatási Hálózat (EDEN) is - www.eden.bme.hu -, amely éves és tematikus konferenciákat rendezve biztosít nemzetközi fórumot minden olyan oktatási intézménynek, amely propagálni kívánja távoktatási tevékenységét. 

Emberek jó helyen járok? Ez a TMPK oktatástechnológia és multimédia
 blogja?

Gondoltam összefoglalom a múltkori kiselőadásomat pár mondatban:
A téma a nyelvi szocializációs különbségek volt. Basil Bernstein készített kutatást Nagybritanniában. Azt vizsgálta, hogy a munkásosztály beli családokban felnövő gyerekek milyen hátányokat szenvednek az iskolába lépéskor. Kimutatta, hogy a munkás családokban olyan egyszerű nyelvhasználattal szocializálódtak a gyerekek, hogy mikor elkezdték az első osztályt, komoly nehézségeket okozott nekik a tanulás. Alapfogalmaik hiányoztak, amiket először meg kellett tanítani nekik, hogy az érdemi tanításig eljuthassanak az iskolában. Jellemzően fél-egy év volt szükséges ahhoz, hogy felzárkózzanak a magasabb társadalmi rétegből kikerült gyerekekhez.
Ez a probléma Magyarországon is megfigyelhető, jellemzően a keleti országrészben, rossz anyagi körülmények között élő cigányok körében.

NLP? Csak mert volt róla szó...

A pszichiológia, pszichioterápia fő vonala szerint az NLP feltevései nem tarthatók sem elméleti, sem gyakorlati szempontból, és ezért az áltudományok közé sorolják. Norcross és szerzőtársai az NLP-t hetedikként sorolják fel a tíz leginkább lejáratott terápiás beavatkozások között kábítószer és alkoholfüggőség esetében. Albert Ellis, a racionális emócionális viselkedés terápia (REBT) alapítója az NLP-t derogativ jelzővel illette, mint terápiát, és név szerint említette, mint olyan irányzatot, amelynek technikáit a viselkedés terápiában kerülni kell. Az NLP el nem fogadottságát az is mutatja, hogy a tankönyvekben legfeljebb mint kritizált nézetet említi…

A tanár személye

Ismét egy érdekes cikket találtam, ami arról szól, hogy nem a jó tanár a sikeres tanulás kulcsa: "Nem a tanár személyétől, sokkal inkább oktatási módszerétől függ, hogy a diákok mennyire képesek elsajátítani a tananyagot - állítják amerikai szakemberek."
Ez a cikk pár gondolatot felvetett bennem. Méghozzá, hogy szerintem mindenki életében volt jó tanár és rossz tanár példa. Én próbáltam olyan tanár lenni, amilyent én szerettem volna, hogy ilyen tanárom legyen és szerencsére - a visszajelzések alapján - ez sikerült is. Sok ötletet adtak a "jó tanárok", a személyes tapasztalás. Jó érzés, amikor valakik példaképe lehet az ember, vagy reményt, célokat és jövőt ad embereknek. Ha a tanulásból kiveszik a tanár személye, akkor tényleg csak a tanulás marad és az életből, kapcsolatokból, személyes tapasztalásokból nem marad semmi. Elég egy digitális tananyagot elkészíteni, megfelelően begyakoroltatni és a célt eléri vele az ember, de az emberi kapcsolatok, példaképek, nézőpontok sérülhetnek ezek által. Otthon, magányosan megtanul valamit az ember, de ettől még nem lesznek barátai, barátnői, szerelmei, örömei, csalódásai az embernek. Lehet valahol előnyöket szerzünk ez által, de amiről az élet szólna elég nagy veszteségeket könyvelhetünk el. Szerintem.

Szakmai órák számának növelése...?

Egyesek (fent) felvetették, hogy a tanár-képzésben növelni kéne a szakmai órák arányát, a pedagógiai tárgyakat pedig csökkenteni.... Elgondolkodtató...
Rendkívül érdekelne, vajon kinek a fejéből pattant ki ez a gondolat és vajon miért nem kérdezte meg erről a hallgatók véleményét. Én örülnék, ha elmondhatnám neki a véleményem, de mivel nem kérdezett meg személyesen, itt leírom, hátha eljut hozzá is.
Minden tiszteletem a szakmáé, én -még- szerelmes vagyok bele, de ami Msc képzésként folyik, az egy vicc. Saját karomon nem is nevezném ezt képzésnek, inkább a hallgató tűrő képesség-fejlesztésének, annak viszont nagyon. Én tényleg örülnék, ha  a szakmámhoz és a később oktatatandó tárgyakhoz hozzá tudnának adni valami pluszt, mert lenne még mit, de az, hogy harmadszor hallgatom meg ugyanazt, ráadásul olyat, ami nem is az én szakterületemhez kapcsolódik... és közben tudom, érzem a hatalmas hiányosságokat, a naaagy "fekete foltokat", amiket saját erőmből, önállóan kell felkutatnom, megtanulnom, mikor ez nem feltétlenül az én dolgom lenne.. Hiszen ezért jöttem ide.
Ezzel szemben a pedagógiai-pszichológiai részen milliószor többet kaptam már eddig is, mint amit remélni is mertem.
... és ismét ott tartunk, hogy a jót csökkentsük, a rosszat növeljük...
Nagyon remélem nem fog összejönni a "merénylet" ellenünk!!!

Életem első blogja

Előre bocsájtom minden kedves érdeklődőnek, hogy eme bejegyzés kényszer hatása alatt született.
Mondanivalót egyenlőre senki ne keressen benne, hisz csak azért született, hogy bebizonyítsam magamnak erre is képes vagyok.

Hogy kezdjünk hozzá?

Szeretnék segítséget kérni tőletek. Engem nagyon érdekel a moodle rendszeren történő oktatásfejlesztés. Viszont: mint szakmai tanár szükségem lenne az informatikus kollégák támogatására, sőt a rendszer bevezetését is tőlük várnám.
De:hogyan győzzem meg őket ennek fontosságáról, aktualitásáról, szükségességéről? Mint tudjuk pluszmunkát elég nehéz kollégától kérni kollégaként.
Mit gondoltok milyen "kulcsszavak" szükségesek meggyőzésükhöz, illetve Ti hogyan fognátok hozzá az iskolátokban a bevezetéshez?
(A továbbképzésen való részvétel jó lenne, de tudjuk, hogy anyagi források hiányában egyre kevésbé finanszírozza a munkáltató a tanárok tanulását.)

A sztereotípiákról

Olvasgatva a blog bejegyzéseket, az egyik felkeltette a figyelmemet. Kijelenteni egy nemzetről, hogy „idióták” és ezért bármit is csinálnak, az csak infantilis lehet, szerintem nem lehet követendő példa. Igen, tudom, szeretik az éti csigát. Nem tudnak előhozakodni egy jó szuperbandával sem, mindig csak sanzonoznak. Sorolhatnám, de ne is ezt nézzük. Kiragadott mintákból csak téves következtetéseket lehet levonni. Ha most a mi kis nemzetünkről szóló híreket néznénk, akkor azt mondhatnánk, hogy minden magyar torokvágásra képes orrgazda? Remélem senkiben sem fog ez a vélemény leszűrődni. Végezetül –és véletlenül sem megsértve az eredeti blog jegyzőjét-, bízom benne, hogy  kevés ember követi az ehhez hasonló általánosító vélemény alkotást.

NEM TANUL A MAGYAR!

„Olyan keveset tanulunk, hogy az már Balkán” címmel jelent meg március 18-án a portfolio.hu portálon egy cikk, mely a KSH adataira alapozva boncolgatja a magyarországi munkavállalók hozzáállását a lifelong learning jegyében.

A cikk az adatokra hivatkozva feltárja, hogy míg Magyarországon a „munkaképes korú lakosság körében” (25-64 év) ez az arány 3%, addig van olyan európai állam, ahol ez a tízszerese (Dánia 38%). Ezekkel az adatokkal Magyarország olyan országok mellett szerepel mint Románia, Bulgária, Görögország, Törökország és már skatulyáznak is minket. Arra csak a cikk ábráit is értelmezők figyelhetnek fel, hogy Franciaországban és Olaszországban is maximum 6% ez az arány.

A cikk írója elemző, de azért néhol előbúvó sajnálkozó stílusával olyan érzetet kelt az olvasóban, hogy a magyarok a mai nehéz helyzetben sem ismerik fel a lifelong learning fontosságát vagyis a „segíts magadon és Isten is megsegít” elvet, és így nem is tesz azért, hogy jobb legyen neki. Nyilván a cikknek nem témája, hogy a gazdasági és társadalmi környezetben is vizsgálja az eredményeket, de ezek mellett nem lehet elnézni, mert alapvetően befolyásolják az adatokat.

A magyarországi munkaképes népesség nagyobb része a példának felhozott skandinávokkal szemben olyan fokú létbizonytalansággal szorosan összefonódó pénzügyi bizonytalanságban él már több éve, hogy kétszer is meggondolja a jellemzően költségtérítéses képzéseken való részvételt. (Ha egyáltalán az idejéből futná rá mert nem kell több helyen dolgoznia.) Miközben joggal gondolhatjuk, hogy éppen ezeknek a képzéseknek köszönhetően tudnának ebből a helyzetből kitörni...ördögi kör.

Ezen túlmenően, bár a lifelong learning egyre szélesebb körben ismert kifejezés, én a főiskolán találkoztam vele először és Duchon tanár úr jegyzetéből is tudhatjuk a távoktatással és az e-learninggel kapcsolatban: „Kimutatható, hogy azok a hallgatók, akik magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, könnyebben tudják kezelni az önálló tanulás problémáját, és a távoktatás szabadsága valóban kedvez nekik. Azonban az alacsonyabb iskolai végzettségű tanulók komoly problémába ütköznek az önálló tanulás terén. Nekik nagyobb szükségük van több személyes tanári konzultációra, amit a távoktatás nem úgy biztosít, ahogy szeretnék.” A KSH adatai szerint 2010-ben a 25-64 éves munkaképes népesség 20,1% -a rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Ezen népesség maradék 79,9 % -ának vajon mekkora része találkozott már eleve a lifelong learning, távoktatás, e-learning fogalmakkal? 
 

A posztnak nem az a célja, hogy felmentse az országot a Balkán felé sodró népesség 97%-át (mondjuk arra melegebb van), hiszen én is hiszek a lifelong learningben. Nem lennék ezen a kurzuson, ha nem hinnék. De úgy gondolom, hogy az adatokat ne más országokhoz viszonyítva (bár kétség nélkül kell valamilyen etalon, amit célul kell kitűzni) adatszerűen elemezzünk, hanem az ország társadalmi, gazdasági kontextusában, a népesség lehetőségeihez mérten tegyük.

Németh István

2012.03.21.

Optikai Illúziók - a csalódás

A mai napon néztem meg az Optikai illúziók című interaktív kiállítást. Ennek kapcsán felmerült néhány gondolatomat szeretném veletek megosztani.

Első sorban minden kiállítás megtekintése után felmerül bennem két kérdés - milyen volt és megérte megnézni? A válasz legtöbb esetben: jó és megérte. Ez a tárgyban nevezett kiállításra is igaz, bár ha jobban belegondolok... Milyen plusz információval is lettem gazdagabb? Mi az ami a legjobban megfogott a kiállítás során? Megnézném még egyszer? Mennyire is volt ez interaktív kiállítás?

Sajnos mostanában azt tapasztalom, hogy egyre több kiállítást illetnek ezzel a hangzatos jelzővel - interaktív. Marketing és reklám célból nagyon jó, más kérdés, hogy mennyire fedi a valóságot.

Az Optikai illúziók kiállításon azon kívül, hogy sokat kellett olvasni, ami annyira nem lenne nagy baj, ha egy könyvről lenne szó, de interaktív kiállítás lévén már az ötödik soksoros magyarázatnál elveszti az ember a lelkesedését.

Egy kiállítás, ahol sok - sok érdekes információt szöveg mögé rejtenek. Egy interaktív kiállítás, ahol nincsenek hangok, nem lehet megfogni szinte semmit, csak látni, nézni szabad… elképesztő!

Bár ezen tárlat esetében, pont a szem, mint érzékszerv kapta a főszerepet, mégis hiányzott, hogy megérintsem, halljam, átéljem a dolgokat, a témát, vagy akár valaki megértesse velem vagy valakinek feltehessem a kérdéseimet.

Elég sok optikai csalódást igazoló képet lehetett megtekinteni – de ehhez ki ne gondolná, hogy elég az internet is?

A legnagyobb csalódásom az volt, hogy a mimikri példáknál is csak képek voltak. Mennyivel érdekesebben hatott volna, ha igazi botsáskát, kaméleont, lepkéket mutatnak be? Ha a holografikus képeket nem egy búra mögé rejtik, hanem kézbe lehet fogni? De az is érdekesebben hatott volna, ha nem öt sorban megemlítik, hogy létezik hologram, hanem szemléltetik az elkészítését és akár még meg is jelenítenek egyet „a mai modern technikával”.

Titkos vágyamat, hogy milyen sok, konstruktív anyagot fogok találni és gyűjteni a Technikatörténet házi dolgozatomhoz, sajnos ez a kiállítás nem tudta kielégíteni.

A lényeg, amire szeretnék picit rávilágítani, hogy számomra ez a kiállítás is megerősítette azt a tényt, amire jó néhány tanárunk már rámutatott, hogy mennyire fontos, hogyan tárunk a közönség elé információkat. Rengeteg eszköz áll a rendelkezésünkre, használjunk ki mindent, amit csak lehet.

(Amúgy a kiállításon tényleg nagyon sok érdekes kép, valamint leírás volt - ami miatt azért örülök, hogy megnézhettem :) )

Gondolatok a számítógép alapú tanulásról ...

Előző bejegyzésemben a számítógéppel segített tanulás kapcsán szerzett tapasztalataimból osztottam meg néhányat, ebben a bejegyzésben pedig a számítógép alapú tanulással foglalkozom.

Pár évvel ezelőtt (mikor még nem volt feltétel az érettségi) sikerült egy CISCO-s (CCNA 1-4) csoportot végigoktatnom.
Oktatói szempontból az embernek nagyon könnyű dolga van, hiszen az online tananyag a diákok számára bármikor elérhető, az oktatónak csak "párat" kell kattintania hogy a hozzáférést biztosítsa, és az online vizsgáztatás is jól bejáratott, korrekt módon működik.
Meg kell jegyeznem azonban, hogy a konzultációk során nem volt elég a problémás részeket kivesézni, el kellett mondanom szinte az egész tananyagot. Ennek oka lehetett a tanulók fiatal kora (16-18 év), tapasztalatlansága, illetve az önálló tanulás készségének hiánya. A tananyag egyébként meglehetősen nehéznek bizonyult, a 33 jelentkezőből a 4-ik félévet csak 12 diák fejezte be.
Érdekes lenne lemérni hogy hasonló feltételekkel indított csoport hogyan venné az akadályokat most, hogy az oktatás kompetencia alapú ...

Szemünk fénye - 1. rész

„Olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája.” – Szent-Györgyi Albert

[Illusztráció: mypedeyedr.com]

Ülve oktatástechnológián a sötét gépteremben megint elgondolkodtam: pechünk van, mert a világítás megint nem fért bele a technikai eszközök sorába. Pedig itt minden van: filces tábla, projektor, digitábla, minden padon saját gép, szívjuk magunkba a technikát és igen, van lámpa a fejünk felett, csak épp minek: bekapcsolva zavaró, kikapcsolva altató. Talán itt se fért bele a költségvetésbe vagy csak födémmel együtt lennének hajlandóak cserélni, nem tudom. 

De szemünk és pszichénk egészsége megkívánná, hogy a világítás szerves része legyen a technikának, és kiszolgálja a látási igényeket számítógépes munka, vetítés vagy táblás óra esetén is. Gyermekkortól egészen fiatal felnőttkorig különösen fontos, hogy az egész napos iskolai tevékenység mint látási feladat során a látási problémák megelőzhetőek legyenek illetve ne romoljanak, és szintúgy fontos, hogy az éberség, a koncentráció folyamatosan optimális szinten tartható legyen. Ehhez alapvető fontosságú a látási igényeket kiszolgáló mesterséges világítás. Aki itt-ott tanít, annak biztos van tapasztalata a mai magyar iskolavilágításról. Vagy az előző generációéról, amit iskoláink többsége megörökölt. Sajnos sok helyen a felújítás is csak az energiatakarossági kritériumokra és a megvilágítási értékekre terjed ki, noha mindenki előtt nyilvánvaló, hogy alkalmazkodni kellene a megváltozott körülményekhez, mert sokkal szélesebb eszköztárat használhatunk tanárként, mint elődeink, ráadásul minden építés-felújítás a jövőnek szól.

Akit érdekel a miért és a hogyan, annak folyt köv.