Az informatika és az oktatás II

Az első bejegyzésemnél a saját tananyag készítés folyamatával fejeztem be. A tapasztalatom az hogy az órai munkát elősegíti és megkönnyíti az informatikai eszközök használata, viszont  több lesz az órán kívüli munka (egyenlőre). Amit problémának látok az hogy még nem lehet mindenhol, mindig használni. Nincs minden osztályteremben interaktív tábla vagy legalább projektor és ilyenkor hiába a kidolgozott digitális tananyag, vissza a krétához. Érdekes hogy sokan feleslegesnek tartják az interaktív táblát, mégis nálunk mindenki ott akar órát tartani ahol van interaktív tábla, így rémelem a bővítés nem fog itt megállni. Az interaktív tábla már külön témaként is szerepelt a blogban, úgy hogy nem fogom ezt tovább tárgyalni. A tankönyv egy másik terület a digitális technológia még nem nagyon vonult be. Bár az e-könyv már rég létezik, én is már majdnem kizárólag e-könyveket olvasok, tankönyvet még nem nagyon láttam elektronikus formában, bár egyszerűbb mint egy digitális tananyag készítés, és az olvasáshoz nem is szükséges külön eszközt vásárolni, már az okostelefon is megteszi (amivel minden diák már rendelkezik).

E-napló bevezetésének története egy budapesti szakközépiskolában 4. rész

A 2012/2013-as tanév már csak az e-naplóval indult. Természetesen most is voltak apróbb zökkenők az év indítása során, de jóval kevesebb, mint a tavalyi tanévben. Kezdetben többen hiányolták a papírnaplót, hisz az ember tíz-húsz év alatt hozzászokik, ahhoz, hogy csengő és irány a naplóért. A háromnegyedéven túl a tantestület már nem ellenségként kezeli, sőt többen szeretik is. 

Az e-napló előnyei szülői szemmel:

• Óráról órára tudják követni, hogy épp mit tanul a gyermeke. 
• Késett vagy épp hiányzik a tanuló.Volt egy lány, aki épp az e-naplónak köszönhetően bukott le. Az édesanyja telefonált a délelőtti órákban , az osztályfőnöknek, hogy az szóljon a szaktanároknak, hogy az ő lányát tévedésből beírták hiányzónak és legyenek szívesek javítani. Persze a lány nem volt az iskolában.
• Osztályfőnöki/szaktanári figyelmeztetők/dicséretek felszerelés hiányok azonnal láthatók.
• A tanulók havi átlagai grafikusan is megjelennek.
•  Sose lehet az a szöveg a tanulók részéről, hogy az osztályfőnök beszedte az ellenőrzőt.

Az e-napló előnyei osztályfőnöki szemmel:

• Nem kell osztálynaplót írni.
• Nem kell külön számolni a perc késéseket.
• Jól nyomon követhetők a szülői igazolások, az igazolatlan órák  száma.
• Nem kell félévi bizonyítványt írni.
• Jól követhetők az órájukat nem adminisztráló szaktanárok.
• A statisztikai adatok grafikusan is megjelennek.

Egy nagy hibája azért mégis csak van az e-naplónak. Nem tudja a hiányzókat beírni a szaktanárok helyett :). Ha ez meglenne, tökéletes lenne a rendszer.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ha még papír alapú naplót használnak, minél előbb térjenek át az e-naplóra, megéri.

Határtalanul pályázat

Az interneten olvasgatva találtam rá egy jó lehetőségre, mely segítségével tanári munkám során össze tudom kötni a tanulást az élményszerzéssel. Ezt a kettősséget kihasználva motiválhatom a diákjaimat arra, hogy ne csak tanulják, hanem megtanulják a kötelező tananyagot.


A Bethlen Gábor Alapítvány által kiírt „Határtalanul” programra pályáztam. A pályázat címe Robotok programozása határok nélkül. A témát gyorsan ki tudtam választani, az iskolánkban az oktatásban rendszeresített a FESTO cég által gyártott Robotino robot programozása volt. A Robotino egyszerű, grafikus nyelven programozható kör alakú robot, kamerával érzékelőkkel és egyéb kiegészítőkkel felszerelve. A cél a robot programozásának megismerése és a következő záró feladat eredményes megoldása volt: A Robotino-nak egy körülzárt területen elhelyezett piros és kék lufik közül egy tűs dárdával ki kellett durrantani az ellenséges piros lufikat a lehető legrövidebb idő alatt.

Ez egy kis ízelítő mit tud a robot.

 

A pályázat nehezebb része ezután következett. Kiválasztani a partnert a pályázatra. A pályázat célkitűzése ugyanis a magyarországi diákok megismertetése a szomszédos országok magyarlakta területeinek diákjaival. A pályázat keretében a szakmai program mellett kulturális programokat is kellet szervezni és a diákok két hetet töltöttek el együtt. Az első hetet a szomszédos országban, majd a következőt Magyarországon.

Korábbi versenyzéseink során találkoztam zentai kollégákkal, akik informatika szakos diákjaival jöttek el az Országos Tudományos Technikai Diák Kiállításra. Felvettem velük a kapcsolatot és néhány e-mail váltás után összehoztunk egy személyes találkozót az igazgatójukkal. Tisztáztuk a részleteket, mit takar a pályázat, hány diák tud benne részt venni, milyen időpontban legyenek az utazások, mit kell a vendéglátó iskolának biztosítani és mennyibe kerül ez a résztvevőknek. Szerencsére a pályázat keretében a szállás és utazás teljesen ingyenes volt, csak az étkezést és a fakultatív programokat kellett a résztvevőknek finanszírozni.

A program sikeres lett a diákok körében, önként jelentkeztek rá és aktívan vettek részt benne. Gyorsan elsajátították a tananyagot a második utazás során már régi ismerősként üdvözölték a zentai diákokat. A pályázat elérte a kitűzött célt.

A program folyamatos, rendszeresen meghirdetik minden évben. Javaslom, ha lehetőségetek van rá nézzétek meg a linkeket és Ti is pályázatok. Az idei év beadási határideje már lejárt, de a következő évre már most el lehet kezdeni az anyaggyűjtést. A jó program kialakításához partner kiválasztásához és a szabadidős tevékenységek összehangolásához sok időre és egyeztetésre van szükség.

A következőekben a buktatókról is írok néhány gondolatot.

Pedagógiai gyakorlatról

Osztályfőnöki órámat egy 11.-es osztálynak tartottam. Ennek megfelelően igyekeztem kiválasztani a megadott lehetőségek közül azt a témát, amely érdekelheti őket és én is birtoklom az előadás színvonalas megtartáshoz szükséges tudást. Nem akartam olyan hibába esni, hogy koruknak, érdeklődésüknek nem megfelelő témát választok, esetleg nekem okozna nehézséget a folyamatos óravezetés.

Az előadás folyamán a tanulóknak sikerült egy általános képet adnom egy közép-ázsiai ország életéről. Ebben kiemeltem az oktatási lehetőségeket, a higiéniás viszonyokat és az életkörülményeket.

A tanulók nagyon nyitottak voltak az új információkra és az általuk kevésbé ismert kultúra különlegességeire. Már az óra első harmadában sikerült egy interakciót kezdeményezni, mely folyamán kérdéseket tettek fel. A kérdések igen sokszínűek voltak. A lányokat a helyi házassági szerepkörök érdekelték, míg a fiú tanulókat elsősorban a gazdasági és politikai kérdések foglalkoztatták.

Az órát sikerült olyan mederben tartanom, amelyet már a tervezéskor is szerettem volna. Célom volt az országok közötti különbségek interaktív jelleggel való bemutatása. Ezen felül az általam tapasztalt, számunkra furcsa szokások és érdekességek humoros bemutatása, egy másik kultúra megsértése nélkül. Az órára készítettem egy prezentációt, amely szemléletesen bemutatta a helyi viszonyokat, továbbá a helyi „népviselet” egy darabját is magammal vittem az osztályba, ahol lehetőség nyílt annak felpróbálására.

Az óratartás előtt sikerült már osztályfőnöki órán részt vennem és hospitálni náluk, így volt időm megfigyelni a diákok órai aktivitását és ehhez mérten tervezni az anyagot. Az osztály magatartása nagyon jó, nem kellett fegyelmezéssel tölteni az időt és a tanulók rendkívül érdeklődőek voltak. Ennek köszönhetően a kérdéseket feltéve és a diákoknak válaszolva sikerült vezetnem az órát. Az óra folyamán az érdeklődés folyamatosan nőtt a téma iránt, így a kérdések száma is. 20 perc után kissé eltértünk az általam tervezett óramenettől. Ez inkább még érdekesebbé és szabadabbá tette az órát, nem ragaszkodtam az általam kitalált óramenethez, hanem hagytam, hogy a tanulók saját kérdéseikkel a nekik legérdekesebbnek tartott gondolatokat beszéljük át. Az óra végén felhívtam a figyelmüket a politikai és a vallási szélsőségek veszélyeire.

A gyakorlatot nagyon fontosnak tartom a pedagógiai pályára való felkészítés folyamán. Ezzel sikerül önmagunkat és képességeinket felmérni, az előadó képességet fejleszteni.
Kapoli István

E-napló bevezetésének története egy budapesti szakközépiskolában 3. rész

Igen a rendszer készen állt és kezdődhetett mindenki számára  a kettős könyvelés. Meg kell mondanom többekben nagy ellenszenvet váltott ki az új rendszer. Nem csodálom, mert akinek gondot okoz havonta az óraelszámoló lap (excel) kitöltése, nyilván egyáltalán nem lelkesedik az új rendszer iránt. Szeptemberben még nem tudtuk, hogy ez a kettős könyvelés meddig tart, félévig vagy év végéig? Csak reménykedni tudtunk, hogy rövid lesz. A precíz kollégák ekkor már hármas könyvelést vezettek papírnapló, e-napló, saját kis osztályzós füzetük. Az órarend mozgása miatt (volt kolléga, aki augusztus 30-án mondott fel), illetve a csoportbontások pontatlansága  (pótvizsgázó tanulók besorolása ezekben a napokban történt) miatt volt, hogy a már lekönyvelt órákat újra kellett rögzíteni. Sajnos elég nagy volt a zúgolódás és minden egyes tévedést, hibát az e-naplóra kentek, holott semmi köze nem volt hozzá. Főleg akkor amikor az időkorlát is bevezetésre került, és nem lehetett visszamenőleg órákat és jegyeket beírni. Ezzel a papírnapló egyik nagy hibáját kiküszöbölve, hogy pl. január hónapban nem lehetett novemberre jegyeket beírni.

Félévkor kiderült, hogy még egy félév próbaidő lesz, mert jelentős pontatlanságok mutatkoznak a papír- és az e-napló között az óraszámokban és a hiányzásokban. Három önként jelentkező osztályfőnök vállalta, hogy az osztályába járó tanulók és szülei belépési kódot kapjanak. Mindez nyilván azzal járt, hogy az e-naplóba rögzített adatok nyilvánosságot kaptak. Ezen osztályokba fokozottan figyelemmel kellett kísérni az  szaktanárok órabeírásait, hiányzások vezetését és az osztályzatok pontos adminisztrációját.  Év végére minimális eltérés volt ezen osztályokban a statisztikai adatokban. Ehhez kellett nyilván három lelkes osztályfőnök, akik nap, mint nap figyelmeztették a szaktanárokat a pontatlanságaikra.

Mi hárman már nagyon vártuk a következő tanévet, mert mi láttuk már az e-napló előnyeit is.

A történet rövidesen befejeződik.......

„Ha hallom, elfelejtem,. Ha látom, megjegyzem,. Ha csinálom, megértem.”

A minap „beszélgetősebb” órát tartottam 13-osoknak. A gyakorlati oktatás hiányát jelezték számomra, már nem is tudom eredetileg honnan indulván. Kissé meglepő volt, hiszen igen gyakorlatias az oktatás az iskolában, de úgy látszik a mi gyerekeinknek még ez sem elég. Igaz ami igaz, sok féle tudást könnyebb elsajátítani gyakorlat útján, de jó táptalaj, avagy alap nélkül nincs mire építkezni. Jó példa erre a „tanítsuk meg a gyereket forrasztani” kérdése. Alkatrészismeret, forrasztás elmélet, 4-8 órában, és mindjárt jobban megy elsőre is, sikerélményt okoz, és kevesebb szétégett forrasztópákánk lesz a végén. Vajon mi a helyes arány?

Digitális lábnyomunk

Tetszik ez a cím, mert nagyon kifejező. A blogbejegyzés címe lehetne akár - a facebookozás veszélyei is, de nem fedné le a mondanivalóm lényegét.

A fiatalok - életkoruk sajátosságaiból következően - nem nagyon törődnek a veszélyekkel, ezt tudjuk. Legkevésbé hallgatnak az őket körülvevő bölcs felnőttekre, főként ha csak azt hangsúlyozzák, hogy mit ne csináljanak. Nyilván másként kell megközelíteni a dolgokat.

Nagy a felelősségünk - szülőké, tanároké, illetve a felnőtt társadalomé - abban, hogy felhívjuk a figyelmet a folyamatos online jelenlét előnyeire, hátrányaira, várható következményeire.

Osztályfőnökként és szülőként egyaránt  találkoztunk már olyan szituációval, amikor diákjaink meggondolatlanul, esetleg szándékosan(sajnos ilyen is van) tettek közzé információkat magukról vagy társaikról a világhálón, melyet később - átgondolva a dolgot - igyekeztek törölni.

Úgy gondolom, mindenképpen kell és érdemes legalább egy osztályfőnöki órát arra fordítani, hogy arról beszélgessünk, hogy mindennek, amit az Interneten, mobiltelefonunkkal vagy digitális televíziónkkal teszünk, nyoma marad. Nyomot hagyunk, ha hitelkártyával fizetünk, ha SMS-t küldünk, és a számítógépen minden egyes leütésünk megőrződik. Ezek a mi digitális lábnyomaink.

A népszerû közösségi oldalakon megosztott legártalmatlanabb tartalom is része a digitális lábnyomnak, így pl. a lakhely, az életkor, de más, a személyiségre, lelkiállapotra vonatkozó adat is kikerülhet rólunk az Internet ellenőrizhetetlen felületeire. A kutatók már el is nevezték ezt a jelenséget oversharing-nek (magyarul „túlkifecsegés”).

Véleményem szerint a diákokban nem tudatosodik, hogy elektronikus levelezéseik, az általuk feltett képek, feltöltött videók szinte kitörölhetetlenek. A világháló tartalmát ugyanis bárki másolhatja, és bármire felhasználhatja. Ha kitöröljük egy helyről, közben megjelenhet egy másikon, vagy később váratlanul kerül elő újra.

Meg kell fontolni tehát, hogy mit mutatunk meg magunkból a világhálón.

Ki kell azonban azt is hangsúlyoznunk a munka világába kikerülő fiatalok számára, hogy ugyanakkor nagyon jó lehetőség a bemutatkozásra. Egy jól kialakított profil olyan lehet, mint egy jó önéletrajz, ha (nem személyes adatainkat) inkább erősségeinket, képességeinket, tudásunkat, illetve adott területen szerzett tapasztalatainkat hangsúlyozzuk. A közösségi oldalak által szerzett ismerősi, baráti kör nagyon jó kapcsolati tőke lehet a megfelelő munkahely megtalálásához.

Szóval, ahogy egy főként iskolás gyerekek számára készült internetes folyóiratban olvastam:

“Szörfölj, száguldozz, élvezd a hálózatot - de időnként nézz a lábad elé”.

Klebelsberg-rendszer

A mai napon kézhez kaptam a 34 523 02 számú kerettantervet, azzal a kis megjegyzéssel, hogy holnapra nézzem át, készítsek listát, milyen új eszközökre van szükségem (amit úgysem fogunk megkapni) és állítsam össze a szükséges tankönyv listát. Tényleg más dolgom nincs is este mint ezt holnapra megcsinálni. Lassan vagy 20 különböző táblázatot töltöttem ki a KIK kérésére, mondván hogy a jövőhéten átveszik az iskolát és mindent tegnapra. Nem tudom ott ahol ezeket az értelmetlen, tartalmában szinte teljesen megegyező táblázatokat kitalálja, úgy gondolja, hogy egy oktatónak erre van ideje munkaidőben. Ja, mert ugye egy pedagógus csak heti húsz egynéhány órát tanít és többi idejét erre tudja fordítani. Hát jelezném nekik, hogy nem sajnos nem így van. Nem írom le, részletesen, hogy mire is megy el az idő, csak pár apróság, készülni kell az órákra és ne mondja azt senki, hogy ez nem fontos, hiszen minden gyerek és osztály más és más. Minden osztályba máskép kell felkészülni, minden osztály más kompetenciákkal bír, nem beszélve, arról, hogy ez a szakma szinte percről percre változik. És valami oknál fogva, még próbálom őket napra készen kiengedni az iskolából. Erre ez a hős KIK meghirdeti, hogy március végére meg lesz, hogy mennyi pedagyogyira lesz szüksége az iskoláknak. Erről itt olvashattok: 

http://www.origo.hu/itthon/20130318-balog-zoltan-marcius-vegen-derul-ki-hany-tanar-kell.html

Remélem, hogy  majd gondol arra, hogy nekünk, akik maradnak tanítani kell és nem könyvelni, készletet vezetni és más nem tanítással közvetlenül nem összefüggő dolgokat csinálni és adnak erre a feladatra, majd megfelelő technikai személyzetet, mert ugye tanítanunk kellene, ezért vagyunk ott.

A „teljességre törő” Leonardo

Egy szokatlan internetes portált ajánlok azok figyelmébe, akiket érdekel Leonardo munkássága. A portál amellett, hogy tartalmazza a mester időjárási jelenségekre vonatkozó leírásait és aránytanhoz kapcsolódó matematikai gondolatmenetének társaságában, bemutatja festményeit, még kapcsolatot teremt az áramlástannal és vérkeringéssel összefüggő kutatásai között is.

A művész több más festménye mellett bepillanthatunk Orsós Madonna című festményének mélyrétegeibe is. A művet átvilágították röntgenkészülékkel, részecskegyorsítóval, gammadetektorral, komputertomográffal és infravörös reflektográffal. Az eredményt – az előrajz felsejlő körvonalait, a felhordott festékrétegek textúráját is tanulmányozhatjuk.

A honlap: www.universalleonardo.org, az elektronikus tanulás, tájékozódás ezen XXI. századi módját talán még a reneszánsz zseni sem sejtette.

Csipkevilág 2

Mint az előző bejegyzésemben írtam, szeretném kicsit közelebb hozni a csipkék légiesen könnyű világát. Sokan azt hiszik, hogy nem is annyira nehéz a csipkekészítés. Sajnos ki kell ábrándítanom Őket, hogy nemcsak türelemjáték, hanem megfelelő ügyesség is szükséges a technikák elsajátításához. A halasi csipke az úgynevezett varrott csipkék közé tartozik. Az előrerajzolt mintára rávarrnak egy vékony fonalat, majd a minta szerint bestoppolják, vagyis kitöltik az egyes mintarészeket. Igen vékony fonalakkal fogják a szövés technikáját utánozva belevarrni a kitöltéseket. Mint egy nyolcvanféle öltéstechnikát használnak. Három témacsoportra osztják a halasi magyar motívumokat ábrázoló csipkéket (virág és levélmintás, állatalakos, figurális, népviseletbe öltözött parasztalakok). A varrás végeztével lefejtik a csipkét a mintáról és a kontúrt rögzítő fonalat is lebontják. Légies és mégis igen kifinomult csipke keletkezik. A tervezők igyekeztek eredeti magyar motívumokkal dolgozni, hogy igazi hungaricum legyen a halasi csipke. http://www.halasicsipke.hu/ Az első csipkekészítmények vastagabb fehérítetlen és színes lenfonalból készültek, így a textúrájuk durvább kivitelezésű, mint későbbi, a XX. század elejétől készülő finom, fehérítetlen lenfonalból kivitelezett csipkék leheletvékony textíliái.

A halasi csipke létrehozója, a magyar háziipari mozgalom egyik elindítója az erdélyi származású Dékáni Árpád volt. Budapesten, rajztanári szakon végzett. 1886 őszétől a kiskunhalasi református gimnázium rajztanára lett. Gyűjtötte Halason és környékén az egyre inkább feledésbe menő, pusztuló népművészet emlékeit, motívumait. A motívumterveit az 1902-ben kiskunhalasra költöző Markovics Mária által létrehozott kézimunkaműhelyében keltették életre. Az 1904-ben rendezett világkiállításon nagydíjat nyert és elindul ismertsége a nagyvilágban. Azóta is töretlen sikere, bár néha megfeledkezünk e leheletnyi csipkecsoda létezéséről. Kalandozásainkat a magyar csipkevilágban folytatjuk.

Tanulás a lynda.com-on #1

Ebben a bejegyzésben a lynda.com Online Training Library^® alapvető felépítését mutatom be.

Első találkozásom a lynda.com kurzusaival egy (magyar) torrent site segítségével történt (ha ez nincs, szerintem sose tudom akkor meg, hogy létezik. És ha tudtam is volna, akkor se fizettem volna érte, mivel nem volt miből). A PHP programozással szerettem volna mélyebben megismerkedni, és sikerült is. Mindez 2009-ben történt, mikor készültem az első szakdolgozatomra. Örömmel tapasztaltam, hogy több segítséget nyújtott, mint a főiskola amire jártam, pedig Hálózati és Webtechnológiák szakirányon tanultam... Mára már előfizetője vagyok ennek az eLearning, vagy ahogy a lynda.com nevezi magát "Online Training Library^®" angol nyelvű oldalnak.

Az Online Training Library^® jelentése:
Mozaikszóval OTL. Feliratkozás alapú adatbázis, melyben az audio-vizuális munka, az oldalon keresztül, vagy az oldal részeként érhető el.

"“Online Training Library®” or “OTL” means the subscription-based database of audio-visual works that is available through the Site and is part of the Site." — lynda.com

A lynda.com által fejleszthető készségek (skills):

• Software
• Kreatív (Creative)
• Üzelti (Business)

Számokban mérve:

• 1668 kurzus (hetente folyamatosan bővül)
• Alap csomag: 25$/hónap (kb. 5 000 Ft/hó)
• Premimum csomag: 37,5$/hónap
• 1 hétig ingyenes a használata

Kiemelem újra: 1 hétig ingyenes! És 1 hét alatt sokminden megtanulható... lynda.com

Következő bejegyzésemben a kurzuskategóriákról és a kurzusok felépítéséről tervezek írni.

Jó tanulást!

Rádi Viktor

Az informatika és az oktatás

Nem ez az első alkalom hogy blog bejegyzést csinálok, ez a második. Részt vettem egy Comenius projekten és a találkozó után megkértek hogy a projekt blogjára tegyem fel a projekten elkészült dokumentumokat (videok, ppt-k). Hogyan segíthet az informatika az oktatásban? A lehetőségek skálája nagyon széles. Már az is nagy segítség ha kivetítem az  anyagot, bár ez a legegyszerűbb megoldás, sokkal jobban áttekinthető egy rajz így mint ha én rajzolnám a táblára. Van néhány interaktív tábla is az iskolába (amit nagyszerű eszköznek tartok az oktatásban). A Moodle rendszert is most kezdték használni az iskolánkban és természetesen van e-naplónk. A legnagyobb problémám az digitális tananyag. A közismereti tárgyaknál jobb a helyzet, de a szakképzésben nagyon nehéz találni valamirevaló anyagot. Kerestem a netten de használhatót nem találtam. Nekiláttam készíteni anyagokat, de nagyon időigényes, úgy hogy beletelik egy kis időbe mire lesz egy használható anyagom.
Folyt. köv.

A facebook és a tanulás

Egy már-már unalmasnak tűnő témát szeretnék még tovább boncolni, ez pedig a Facebook és a diákok kapcsolata. Azon belül is a tanulás és a koncentrálás a közösségi oldal "közelében".
Mint sok mindenki én is tagja vagyok az oldalnak, ezért sokszor elképzelem milyen más lett volna, ha 15 évvel később születek. Amikor én voltam általános iskolás, akkor még az iskolában tudtunk figyelni és otthon nyugodtan, zavartalanul tanultunk, oldottuk meg a sok házi feladatot és magolhattuk órákon át a verseket.
Manapság viszont teljesen más a helyzet. Otthon a szobájukban vannak online az összes ismerősükkel (sok esetben olyanokkal, akikkel még nem is találkoztak) és a gyerekek elmondásaiból leszűrve jutottam arra a következtetésre, hogy otthon már nem szívesen ülnek a tananyag előtt, mivel a gép kapja a legnagyobb figyelmet!

És sajnos ez van! Ha valaki azt mondja, hogy őt márpedig nem rántaná magával ez a fajta viselkedés, ha napjainkban lenne diák, akkor az bizony nem igazából emlékszik a diákéveire. Pont ők azok, akik mindenről tudni akarnak és nem szeretnének kimaradni semmilyen "trendi" dologból. Persze ez neveltetés függő is! De a szülő mit lát??? A gyerek bent van a szobájában a tanulnivalóval, és persze sok esetben a számítógép is ott van mellette. Talán a hálózat időszakos megszüntetése felfüggesztené az otthoni Facebook-ozást átmenetileg, de garantálom hogy a gyerek talál megoldást!

Jelentem, a megoldás már a kezükben van! A neve okostelefon!
Manapság már minden android és symbian operációs rendszerrel ellátott telefonon tudnak az emberek Facebook-ozni. Akár otthon akár a tanítási órákon. (És még wifi sem kell!)
Szóval minden lehetőségük megvan, hogy a lehető legtöbb időt töltsék ezen a közösségi oldalon.... És sajnos akár az órán is, ami viszont kisebb-nagyobb koncentrálási gondokat vethet fel.
Az én szemszögemből mégis az a legszomorúbb, hogy már nem is nagyon igénylik a szabad levegőn való időtöltést (ha már nem tanulnak). Mert ugye minek lennének lent az utcán ha a saját kis "barlangjukból" elérnek bárkit, ami egyértelműen biztonságosabb, de kérdés hogy honnan nézve...

Összefoglalásképp csak annyit tennék hozzá, hogy nem csak a diákok hibája, hogy sokszor nem úgy teljesítenek, ahogy azt elvárnánk tőlük. Ők egyszerűen csak kaptak egy olyan lehetőséget az internet által, hogy egy összetett ismerkedős oldalon tevékenykedhetnek, ahol nemcsak figyelhetik egymást, de még beszélgethetnek is az ismerőseikkel és az újonnan megismert ismerőseikkel.

Fekvőtámasz, mint nevelő eszköz

Bizony elég sokrétűen alkalmazható eszköz lehet a fekvőtámasz. Bár mindennapi testnevelés van a fiatalabbaknak és ez is kevés olykor, ellenben mindig ott van az a bizonyos sajtkukac. Egy kis fizikai leterhelés felpezsdíti a vérkeringést, és javítja a koncentrációt. Csúnya beszéd esetén is megfelelően kreatív büntetés tud lenni a fekvőtámaszoztatás. Sorkatonaság nincs, de az a bizonyos 10 fekvőtámasz ettől még lehet nevelő eszköz. Lányoknál való alkalmazhatóságáról sajnos nincs tapasztalatom, de biztosan létezhet hasonló eszköz náluk is.

Iskolánkban több tanár is él a módszerrel, van olyan tanár akinél még verseny is van a karácsonyi szünet előtt. Bizonyos gyerekeket nehéz ugyan rávenni, de inkább az osztályközösségen sem mint az egyénen múlik az alkalmazhatósága. Van olyan eset, hogy együtt csinálják többen szolidaritásból, vagy olykor egymás helyett, jó szándékból, vagy a hajlandóság hiánya miatt. Így még valamicske közösségformáló szerepet is tulajdoníthatunk neki. Kreatívan, humorosan alkalmazva semmiképpen nem ártalmas, de azért vigyázzunk, ne legyen megalázó a szituáció. Persze az sem árt, ha adott esetben az oktató is abszolválni tudja a feladatot.
Fekvőtámaszra fel!

Interaktív tábla, az osztályterem dísze

Csodavárás tevőleges beavatkozás nélkül - nagyjából így lehetne jellemezni azt az országos felbuzdulást, amit a 2000-es évek elején az interaktív táblák megjelenése hozott az oktatásban.  Kormányzati megrendelések, majd oktatáspolitikusok és szakértők hangzatos nyilatkozataitól volt hangos a sajtó: ismét úttörő és világszínvonalú lesz a magyar oktatás, Európa utánunk kullog. Sorra jelentek meg a támogatott táblabeszerzésekről szóló kommünikék, milliókat, vagy talán sok tízmilliót költöttek országszerte az interaktív táblákra. És várták a nagy áttörést, ami valahogy mégsem jött el. »A magyar kormány a "XXI. század iskola" programon belül a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Programon (TIOP) keresztül 2010-ig összesen 40 ezer darabot kíván elhelyezni a közoktatási intézmények 62 ezer tantermébe« - áll a BME-UNESCO 2007-es Kék notesz kiadványában. Hogy mennyi valósult meg a tervből, csak találgatni lehet. Az iskolakultura.hu 2009-es írása szerint minden iskolában van legalább egy ilyen eszköz.
Úgy tűnik, a döntéshozók elfelejtették, hogy a technika mellé kellenének olyan emberek is, akik azt akarják és képesek megfelelően kezelni. A heti húsz-harminc órát megtartó pedagógusokat érthető okokból nem villanyozta fel a berendezés megérkezése, nem kezdtek buzgón utánajárni, hogy milyen trükkökkel lehetne feldobni az évtizedek óta ugyan úgy tanított történelem, matematika vagy elektronika órákat. Talán az informatikát oktató tanárok között volt a legnagyobb kedv a táblák használatára. Szépen kivetitgették és kivetitgetik a megírt szöveget. Hol itt az interaktivitás? Persze, sehol. A magyar oktatásban - tisztelet természetesen a kivételnek - nincs terjedőben a multimédia használata. Jelen formájában talán nem véletlen. Egy 15 perces film levetítése sokszor csak ront az órai munka hatékonyságán, az elbambult gyerekek perceken át nem hajlandók visszatérni a valóságba, és már vége is az órának. Talán mutatóban sincs olyan iskola, ahol ábrákkal, magyarázó képekkel, pár perces filmrészletekkel - és nem öncélú időkitöltésként - használnák az elmúlt években beszerzett drága masinákat. Elég lett volna kicserélni az írásvetítőben az izzót, és fóliára nyomtatni a sűrűn szedett, nehezen áttekinthető szöveget. Nem jött el az oktatás színvonalának várt javulása, az interaktív táblákkal biztosan nem.

Mohamed és A Hegy!

 

Tisztelt Olvasó!

Az előző írásomat ott hagytam abba, hogy a mobil iskolai módszertannak van már EGY szakkönyve.
Címe: Reményt mindenkinek! Dinamikusan fejlődő módszerről beszélhetünk, - a szegényes irodalom ellenére - hiszen az UNESCO felismerte jelentékeny hatását! Az ENSZ eme szakosított szervezete immáron 25 országban már nemcsak a diákokat oktatja, hanem oktatási módszereket is tanít a katedrán állóknak. Egyiptom az élen halad, mert 10 autóbuszt alakítottak át mobil iskolának. Az ilyen fantasztikus célok megvalósításával oda is elviszik a tudást, ahol lehetetlen lenne hozzájutni. Nézzük Szudánt. Az utóbbi 50-60 évben közel 11 év volt háborúmentes. Mi történt volna a mobil iskolák nélkül... Szerintem mindannyian tudjuk!
De ne gondoljunk mindig csak az afrikai kontinensre. Ott vannak a nagyvárosok, Rio de Janeiro, La Paz, Antwerpen egyre növekvő számú utcagyerekei, akik nagy valószínűséggel soha nem tanulnak/tanulnának meg írni-olvasni-számolni...

Köszönöm a lehetőséget!

Gitártanulás online

Mivel az e-tanulás témakörében szakmailag nem vagyok jártas, ezért én a saját tapasztalatomat szeretném megosztani veletek ezen a felületen keresztül.

Tavaly ősszel történt, hogy egy délután szüleimnél a kezembe került tinédzser kori gitárom, amit annak idején rendeltetésszerűen soha nem jutott eszembe használni. Most azonban jó érzés fogott el, mikor arra gondoltam, hogy néha szívesen pengetnék rajta dalokat magam és szűk környezetem szórakoztatására borgőzös estéken. Elhatároztam tehát, hogy felhúrozom és behangolom. A kellékek beszerzése után, mivel első nekifutásra tanár illetve tanfolyam költségét nem akartam magamra venni, természetesen az internetet hívtam segítségül.

Első nekifutásra a youtube-on találtam útmutatót a húrozáshoz és behangoláshoz illetve néhány „háromakkordos dalt”. Ezek gyakorlása néhány napra enyhítették zenéléssel kapcsolatos tudásszomjamat ám szűnni nem akaró kíváncsiságom miatt szükségessé vált, hogy elmélyüljek a kezdő gitároktatással kapcsolatos tartalmak keresésében. Rá is találtam egy ingyenes online kezdő gitártanfolyamra…  folyt. köv.

Találkozásom a PREZI-vel

Be kell valljam, nem tartozom az állandóan a számítógép előtt ülő, az új információkra és az új számítógépes programok megismerésére folyamatosan éhes felhasználók közé. Épp ezért nagyon tartottam tőle, amikor az elmúlt félév folyamán meg kellett ismerkednem néhány új programmal, melyek közül nagyon kellemes meglepetést okozott számomra a PREZI.
Középiskolai tanárként az a tapasztalatom, hogy az egyik legnehezebb dolog a tananyag tanítása során a tanulók figyelmének felkeltése, érdeklődésének fenntartása.
Igyekszünk látványosan szemléltetni, de tudjuk - a kamaszok számára gyorsan unalmassá válhat bármilyen új dolog. A hagyományos PowerPoint-hoz képest formabontó, izgalmas és ami számomra nagyon fontos - egyszerű a kezelése. Nincsenek unalmas diák, lapok, oldalak, a hatalmas felületen szabadon lehet mozogni, zoomolni. A tanulókat látványosan lehet végigvezetni a tananyagon. Nagy öröm, hogy ez egy nagyszerű magyar fejlesztés. Igaz, az általam készített prezi még viszonylag egyszerű, amint lehetőségem, időm engedi, megpróbálom felfedezni az újabb és újabb lehetőségeket.

Első blog bejegyzésem

Feladat ként kaptam oktatástechnológiából a rendszeres blog írást. Akkor tegyünk eleget ennek  kötelezettségünknek   is. Én napi szinten használok a tanítás során PowerPiont prezentációt úgy mint bizonyos technológiák bemutatásához rövid videókat, így nem lesz nehéz a tantárgy követelményének megfelelnem. Remélem lesz olyan rész ami, tovább segíti majd a napi munkámat és lesznek olyan apró fogások melyekkel még változatosabbá és érdekesebbé tudom tenni az előadásokat. Ami igazán felkeltette az érdeklődésemet az az e-learning tananyag elkészítése. Már várom ezt az előadást, mert itt látok olyan lehetőségeket, amivel még jobban a tanulásra tudom bírni diákjaimat. Témáján még gondolkodom, de ennek a blognak biztos része lesz ez a feladat. Ha elég jónak ítélem meg, akkor talán itt is közzé teszem.

Folyt köv.

Ifjúságvédelem II.

Elvégeztem hát az ELTE család és gyermekvédő szakát, amely nagy segítséget adott   számomra a családokat és az  ifjúságot mélyen érintő kérdések kezelésében.  Az egyetemi szakmai gyakorlatom egy részét  az Iránytű Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodában  (IITI) végeztem.

Az Iránytű IITI –ben eltöltött  két  hónap elegendő volt ahhoz, hogy felmérjem az intézmény jelentőségét. Nagyon sokrétű tevékenységével hozzá járult ahhoz, hogy a környéken lakó elhanyagolt gyermekek és fiatalok egy része méltó körülmények között juthasson hozzá a szerencsésebb társaik által természetesnek vett lehetőségek egy részéhez. Sajnos nem vár minden fiatalt otthon  gondos szülő és meleg étel, sem számítógép, sem internet. Az Iránytű dolgozói, próbálták kompenzálni a hiányokat, a korlátozott lehetőségeket figyelembe véve. Támogatást nyújtottak  a mindennapi életben felmerülő gondok, szociális problémák megoldásában, az információk közvetítésében. Rendszeres matematika korrepetálást tartottak, mentálhigiénés tanácsadást,  egyéni segítségnyújtást.  A pszichológusok  a szorongás, a párkapcsolati problémák kezelésében segítettek.  A gyermekek, ifjak, felnőttek, a  lelki, életvezetési problémákkal keresték fel az irodát. Mindig telt ház volt.  Itteni tevékenységem során, én is igyekeztem minél több fiatallal megismertetni az intézményt, a környezetemben és az iskolámban egyaránt, hiszen a fiatalok, itt, az  őket  érintő problémákban  tudnak segítséget kapni…

                                                                                                          …folytatás következik

E-napló bevezetésének története egy budapesti szakközépiskolában 2. rész

Igen, legyen e-napló, de melyik, merült fel a kérdés. A városmajori, a taninform, az F2? Próbáltunk ismeretségeken,  interneten keresztül informálódni.  Egy nagyon fontos feltétel volt, ingyenes legyen, mert már két éve sem volt semmire pénz, de fejlődni meg muszáj. Végül is az F2 mellett döntött a vezetőség, mivel az iskolai adminisztráció egy jelentős része is ezen a rendszeren fut, így pl. tanulói adatokat nem kell majd külön beírni. A nagy probléma az volt, hogy nálunk a tantermek igen szerényen vannak számítógépekkel felszerelve, ami pedig feltétele, hogy órán könyvelni tudjunk. Legjobb megoldás az lett volna ha mindenki kap egy  kis laptopot vagy egy ipadet. Sajnos egyikre sem volt keret. Szegény rendszergazda egész nyáron a rendszert építette ki, hogy mindenhol legyen számítógép és internet. A wifi szóba sem jöhetett a vastag falak miatt. Épületünk, több mint 100 éves. Persze a számítógépeket nem vettük, hanem egy nyelvi labor megszüntetése miatt váltak feleslegessé. (Ekkor szüntetik meg a nyelvi előkészítő osztályokat a szakközépiskolákban.) Azért, hogy rendszer működni tudjon az augusztus legvégére elkészült órarendet fel kellett vinni a e-naplóba. Minden egyes órarendi változtatást az e-naplóba is változtatni kellett. Aki tanított már az tudja, hogy egy órarend lényegében szeptember végére áll be rendesen. Az osztályfőnökök leadták a csoportbontásokat, sajnos nem mindenki időben és pontosan. Így már az órák jelentős részéhez tanulókat és csoportokat lehetett rendelni. Nem kevés munka után a rendszer készen állt.

A történet rövidesen folytatódik.....

A jövő: digitális analfabetizmus?

Gyakorlatilag minden hírportálon megjelent, hogy a pedagógus életpályamodell bevezetése csúszik.
Teret adtak a pedagógusok véleményének is. Ezzel szemben a kerettantervek megjelenésének szinte csak a
tényét közölték. A pedagógus béremelés egy tollvonással megadható, később ugyanúgy el is vonható, míg a
diákok, akik ebben az új rendszerben kezdik meg tanulmányaikat (1., 5., 9. évfolyam), azok
orvosolhatatlanul magukon fogják viselni annak minden hibáját.
Nézzük meg, hogy az informatika oktatásának kerettantervi szabályozása mit eredményez majd.
Röviden: digitális analfabetizmust. Ennek következményeként csökken a fiatalok álláshoz jutási esélye, az
elhelyezkedőknél pedig a számítógéppel végzett munka hatékonysága. A hiányosságok pótlása a
munkavállalók vagy a munkaadók részéről komoly anyagi ráfordítást kíván majd, így gazdaságilag is
kimutatható kárt okoz.
Állításunk alátámasztását megpróbáljuk egyszerűen szemléltetni.
• A 2012. elején megjelent NAT az informatika műveltségterületet kiemelten kezeli.
• A NAT 1-12. osztályig határoz meg tartalmakat.
• A napokban megjelent kerettantervek a NAT-ban megjelenő tartalmakat tantárgyakhoz rendelik.
Az informatika órák számának tervezett változása a korábbi kerettantervhez képest:

                                               megelőző     2013/2014-től érvényes Csökkenés
                                             kerettanterv       kerettanterv                mértéke:

1-4 évfolyam:                                    1 óra     0 óra                           100%
5-8 évfolyam:                                 3,5 óra     3 óra                             15%
Szakiskola 9-10 évfolyam                  2 óra    0 óra                            100%
Gimnázium 9-12 évfolyam               5,5 óra    2 óra                              63%
Szakközépiskola 9-12 évfolyam:        6 óra    1 óra                              83%
Szakiskolát végzettek esetén           6,5 óra    3 óra                              53%
Gimnáziumot végzettek esetén          10 óra    5 óra                              50%
Szakközépiskolát végzettek esetén10,5 óra    4 óra                              62%

Meg kell jegyezni, hogy gimnáziumban csak a 9-10. osztályban, míg szakközépiskolában csak a 9.
osztályban lenne informatikaóra, lényegében ugyanazzal a tartalommal! Az új, három éves szakiskolai
képzésben pedig egyáltalán nem lesz informatika tantárgy!

Oktatás a Cserkészetben I.

Magyarországon a cserkészet éppen ebben az évben ünnepli 100. születésnapját, ezért aktuálisnak érzem ezt a témát. A cserkészet egy igen hatékony ifjúságnevelő szervezet napjainkban is. A cserkészet sikere több dologban áll. Egyrészt a tartalma, amit nyújt a fiataloknak, másrészt a módszer. Az alapelvekhez mindmáig igyekszik hűen megőrizni és továbbadni. Nevelési módszerében szintén fellelhetőek alapvető módszerek, amik ma is megállják a helyüket, ugyanakkor a cserkészet is halad a korral és igyekszik felhasznál a technika adta lehetőségeket és új módszereket. Ezekre szeretnék kitérni, ám először kicsit a cserkészet történelméről is szeretnék írni.

A cserkészet - kezdetek

A cserkészet egy önkéntes, politikamentes, vallásos alapokon nyugvó ifjúságnevelő szervezet. 1907-ben indult útjára Angliából, „kitalálója” Lord Baden Powell (cserkészetben beceneve BiPi) a brit hadsereg altábornagya. A cserkészet már az 1910-as években megjelent hazánkban is, de a világ más tájain is. Véleményem szerint ez elgondolkodtató, hiszen akkor még nem volt televízió vagy Internet, mégis néhány év elegendő volt az elterjedéséhez. Sikere talán abban az alapvető módszerben van, hogy fiatalok „nevelnek” fiatalokat, tapasztalt vezetők segítségével.

                                               Lord Baden Powell

Kicsit az alapötletről: Lord Baden Powell 1899-es években, Afrikában harcolt a második búr háborúban. Felderítő volt és sokat foglalkozott fiatalokkal is, azok kiképzése kapcsán. Először katonai célzattal helybeli csellengő fiatalokat kért meg arra, hogy az ellenség táborát derítsék fel, figyeljék meg. Ezek a gyerekek senkiben nem ébresztettek gyanút, szabadon járhattak-kellhettek mindkét táborban. Itt szerezte BiPi első tapasztalatait gyerekek nevelésével kapcsolatban.

Angliába hazaérkezve tapasztalta, hogy az utcákon rengeteg az árva gyerek. 1907-ben néhány utcagyereknek tábort szervezett, azzal a gondolattal, hogy a társadalom számára hasznos és értékes embereket neveljen belőlük. Addigi tapasztalatait – elsősorban a táboriakra építve – megírta első könyvét a cserkészetről – „Cserkészet fiúknak” címmel. Természetesen később lányok is csatlakoztak a cserkészethez.

 1919. július 25-én az első segédtiszt képző tábor

Bi-Pi nem rajongott a bizonyítványokért, ezért a tábor végén egy egyszerű, ám mégis emlékezetes jelvényt szeretett volna adni a képzést elvégzett vezetőknek. Így az afrikai küzdelmei során foglyul ejtett dinizulu törzsfőnök nyakláncának egy darabját, egy nyakkendőgyűrűt és egy nyakkendőt adományozott a képzést eredményesen befejező résztvevőknek. A nyakláncon lévő második kis fadarabot Bi-Pi maga faragta.

Bi-Pi módszere kezdetben természetesen sokban hasonlított a felderítők kiképzéséhez. A gyerekeket kisebb egységekre, őrsökre (6-7 fő) osztotta. Itt folyik az őrsi munka, azaz a nevelés. Az őrs tagjai között szoros kötelékek alakulnak ki, erős a csapatszellem és az összetartozás tudata. Az őrsökből alakul ki a csapat, mely szintén egy egységet alkot. A csapat erősítésére leginkább a közös táborok, kirándulások alkalmasak. Az őrsökben a gyerekek sok hasznos és gyakorlatias ismeretet szereznek a természetről, táborozásról, tájékozódásról, alapvető elsősegélynyújtásról. Mindezeket az ismereteket a kor adott technikájával tette mások számára is elérhetővé, amely a nyomtatott könyv. Első ilyen ismereteket közlő könyve a már említett „Cserkészet fiúknak” címet viselte. Az oktatás személyesen történt és a cserkészek az őrsvezetőjüktől látottakat és hallottakat az őrsi füzetükbe írták le. Természetesen a személyes oktatás ma is fontos része az őrsi oktatásnak, de ma már sokkal színesebb lehetőségek állnak az őrsvezetők rendelkezésére, mind az új ismeretanyagok beszerzésében, annak továbbadásában, visszakérdezésében, a cserkészek motiválásában és az informálásban is…