Hangelnyelés vagy hangszigetelés?

A két fogalmat gyakran keverik, ami sok probléma forrása lehet. A következőkben igyekszem tisztázni miért is nem oldja meg például az egyébként a köztudatban hangszigetelőként ismert, és szaküzleteben annak is árusított üveggyapot.

A hangszigetelés helyett inkább a hanggátlás kifejezést szoktuk használni, ezért így fogom ezután nevezni. A hanggátlás azt jelenti, hogy a térelválasztó szerkezetek, azaz falak, födémek, milyen mértékben akadályozzák a hangenergia terjedését egyik helyiségből a másikba.

Kétféle hanggátlás létezik: léghanggátlás és lépéshanggátlás. A léghang a levegő útján terjedő hangot, míg a lépéshang a szilárd testekben, rezgés formájában terjedő un. testhangot jelenti.

A hangelnyelés egy az anyagok felületére jellemző tulajdonság, amit a hangelnyelési tényezővel fejezzük ki, ami megmutatja, hogy az adott anyag a hangenergia hány százalékát nyeli el.

Az elnyelt energia egy nagyon kis része hővé alakul, de mielőtt még alaki kiabálni kezdene a hangelnyelő fala előtt, meg kell jegyeznem, ez nem akkora energia, amivel befűthetnénk egy szobát! Ha hangelnyelő anyagot teszünk egy szoba falára, akkor azzal a tér zengését csökkentjük, tehát a hangenergiát a fal nem vetíti vissza a szoba belsejébe, hanem bekerül a hangelnyelő anyagban, és lényegében ott terjed tovább.

A hangelnyelő anyagok tehát elhanyagolható mértékben javítják az elválasztó szerkezetek hanggátlási képességét, viszont a tér zengését csökkentik.

Tipp: A hangelnyelő anyagok azáltal, hogy csillapítják a zengést, a használati zajszintet is csökkentik. Így a fal- és födémszerkezeteknek kisebb zajjal kell megküzdeniük. Olyan terekben, ahol nagy zajszint van (hangosított zene, gépzaj stb.), ott ezzel közvetve  kis mértékben javítható a hanggátlást.

Elektronikus tananyag sikeressége

Úgy döntöttem, az idei blog bejegyzéseknél saját tapasztalatokat, elképzeléseket osztok majd meg. Egyik sem lesz szentírás, csak a saját kis világom, kísérleteim kivetülése. Nézzük!

Motiváció. Végül is talán ez az ami nélkül nem megy. Saját kis kezdetleges online elérhető rendszeremet 2 éve hoztam létre. Itt a kölkök elérik osztályonként az összes órán elhangzott anyagot, valamint további kiegészítéseket, érdekességeket hozzá.

Fontos szempont volt, hogy az órán úgy kerüljenek bemutatásra anyagok, hogy a figyelemfelkeltésen kívül, a diákok motiváltak legyenek az online tárhely meglátogatására. Az órán dől el mindig, a tanulók hozzáállásának függvényében, hogy mi és milyen formában kerül még fel. Mindig van olyan nagy érdeklődéssel kísért elem, ami csak online lesz elérhető. 

És ha a gyerek már magától belép és megnézi az anyagot, az már siker!

Szakmai gyakorlat szakiskolákban

Sok változás történt a szakképzésben (és általában az oktatásban) mostanában. Van olyan ami jó, van olyan ami nem. És van olyan ami nem egyértelmű és mindenki másképpen értelmezi. Az egyik ilyen a tanulói szerződés a szakmai gyakorlathoz. A cég ahol a diák megy gyakorlatra köt vele egy tanulói szerződés vagy egy együttműködési megállapodást. A cég kap támogatást a diákok után ha első szakmás a diák. Ha másodszakmás vagy több már nem jár a támogatás. És az idén kezdődtek a problémák. Van az osztályomba néhány diák mely év vesztes meg ismételt a szakközépiskolában és betöltötte vagy betölti az idén a 21 évet. Az egyik cég közölte két diákkal hogy csak úgy biztosítanak nekik gyakorlati helyet ha fizetnek. A kereskedelmi és ipari kamarától visszadobták a tanulói szerződést mert betöltötték a 21 évet. A másik cég (a SZKT) viszont tárgyalt a kamarával és elmagyarázta nekik hogy a diák még első szakmás és mikor beiratkozott még nem volt 21 éves így neki jár a tanulói szerződés. Elküldtem hozzájuk a másik két diákot és ott felvették. Ami érthetetlen számomra hogy ugyan az a kereskedelmi és ipari kamara egy cég esetében elfogadja a tanulói szerződést a másiktól nem. De az is lehet hogy az SZKT ügyintézője jobban ismeri a törvényt mint a másik cégé és mint a kamara. Minden esetre ezt még nem sikerült megérteni.

A tojástartó titka

Akusztikus tervezői munkáim során azt vettem észre, hogy az emberek általában nem értik az akusztikát, még a zenével foglalkozók sem! Sőt, sokan tévhitek alapján építik stúdiójukat, zeneszobájukat, vagy épp szigetelik lakásukat, melynek eredménye értetlen elkeseredés és fölösleges pénzkidobás. Azt gondolom erre a témára is rá lehet húzni a „már gyermekkorban kellene kezdeni” frázist. A hang, a zene, de akár a zajszennyezés is a mindennapi életünk része, ezért véleményem szerint fontos lenne beszélni róla, akár iskolai környezetben is.

A következőkben néhány fent említett tévhitet szeretnék kivesézni.

Az első rögtön a témában elmaradhatatlan tojástartó!

Minden zeneszerető ember, aki valaha megfordult házilag kialakított stúdióban vagy próbateremben biztosan találkozott vele. Koszos fehér, újrahasznosított papírból préselt tálcák, rendeltetésüktől eltérően a falra szögelve. De mire jó ez tulajdonképpen?

Egyesek a hangszigetelési problémák megoldását, mások a stúdióhangzást várják tőle. Aki próbálta, az tudja, aki még nem, higgyen nekem vagy próbálja ki: egyik célnak sem felel meg igazán. Egy előnye van, hogy gyakorlatilag ingyen be lehet szerezni!

A hangszigetelés – helyesebben hanggátlás – nagyban függ a tömegtől, a tojástartó könnyed papírból van, tehát ez a funkció már is kizárva.

A zárt terekre jellemző zengés csökkentésére hangelnyelő anyagokat használhatunk, melyek laza szálas szerkezetűek. A tojástartó valamelyest szálas, de a préselési eljárás miatt a szálak összenyomódnak, ennek következtében igen kis hatásfokkal képes elnyelni a hangenergiát.

Akkor mégis miért használják ilyen sokan? Talán azért, mert a nagymenő stúdiókban hasonló alakú - egyébként speciális szivacsból készült - falburkolatot látnak, és azt gondolják: hangelnyelő, tehát elemészti a hangenergiát, azaz hangszigetelő. Ez azonban nem így van. A hangelnyelés ugyanis nem egyezik meg a hangszigeteléssel.

Tipp: A tojástartót azért teljesen nem kell elvetni! Ha egy teljesen üres, hangvisszaverő felületekkel (festett fal, kő, csempe stb.) határolt helyiséggel rendelkezel, akkor azon még a tojástartó is segíthet. Ha a mennyezetet és a falakat, beburkolod vele, akkor azt fogod tapasztalni, hogy kevésbé zeng a tér.

Olvasás a papír illata nélkül? -3. rész

Olvasás a papír illata nélkül? -3. rész

Győz az e-könyv a hagyományos papír alapon forgalmazotton? Egyáltalán beszélhetünk –e a két könyvtípus „ütközetéről”? Nyerünk vagy veszítünk ezáltal?

Írásomban keresem az e-könyvek és hagyományos könyvek helyét, jövőjét mindennapjainkban. A személyes vélemény és a felmérések eredményei után most jöjjön néhány vélemény a szakértők szemével. Hogyan látják ők az e-könyvek térhódítását?

A többség véleménye általánosságban pozitív. Szerintük az elektronikus könyvolvasók elterjedése egyértelműen azt eredményezi, hogy az olvasók újra felfedezik a műveket. Úgy vélik nem egyértelműen kimondható az ok-okozati összefüggés a papír alapú könyv keresletének visszaesése és az elektronikus népszerűsödése között, sőt akár erősíthetik is egymást. Az olvasás lényege az információ megismerése, ez pedig független a könyv formátumától. Olvasson mindenki abból, ahonnan jobban esik, a hangsúly magán az olvasáson van, nem annak megnyilvánulási formáján.

Vannak olyan esetek ahol az elektronikus könyvolvasók formájuknál, felépítésüknél megkönnyítik magát az olvasást. Ezeken a területeken egyértelműen előnyösebb az elektronikus változatok használata.

Az idős emberek például könnyebben olvasnak e-könyveket, mint a nyomtatott változatukat, mert gyorsabban és kevesebb erőfeszítéssel képesek ezek olvasására. A szemmozgás és az agyi aktivitás vizsgálatával a kutatók arra jutottak, hogy a táblagép használata felgyorsította az olvasás sebességét és csökkentette az ezért szükséges erőkifejtést. A fő oknak a táblagépek háttérvilágítását tartják. Nem szabad elfelejteni az idős korosztályban azonban még erősebben élő kulturális elfogultságot a papír alapú könyvekkel szemben még a felfedezés ellenére sem.

A másik ilyen pozitív eredménnyel megfigyelt olvasói csoport az olvasási nehézséggel küzdők. Megfigyelték, hogy az elektronikus könyvolvasón megjelenített szöveget sokkal könnyebben olvassák. Természetesen ez sem véletlen. A titok itt a sorok hosszában keresendő, ami az elektronikus könyvolvasók esetében szabadon beállítható. Az olvasási nehézséggel küzdők ugyanis könnyebben tudják feldolgozni a rövidebb sorokat. A Harvard Egyetem munkatársainak 103 diszlexiás tanuló bevonásával végzett kutatása egyértelműen bizonyította az összefüggést a sorok hossza és az olvasás minősége között. A vizsgálatban részt vevők mindegyikének javult az olvasási sebessége a nyomtatott szöveg, elektronikusra cserélése közben. Mivel napjainkban egyre nő az olvasási nehézséggel küzdő fiatalok száma a felfedezés ténye jelentősen növelheti a közeljövőben ezeknek az eszközöknek a népszerűsödését. Náluk az idősek esetében jelzett kulturális elfogultság sem hátráltatja az eszközök használatát, sőt könnyebben lelkesednek a modern dolgok iránt.

Van tehát több terület ahol egyértelműen előnyös az elektronikus könyvolvasók használata, vannak sokan, akik vonzódnak a technikai újdonságokhoz, élvezik az általuk nyújtott előnyöket, kényelmet és vannak, akik elfogultak a hagyományos könyv iránt, de a hangsúlyt nem az „ütközetre”, hanem az olvasásra kellene helyezni. Örülni akármilyen eszközzel, akármilyen okból, de nő az olvasás népszerűsége.  

MAHARA = GONDOLKODNI

2013. október 18-án felcsigáztak bennünket, hogy a portfóliónkat elektronikus formában gyűjtögethetjük és rendezgethetjük majd a Mahara szoftver felhasználásával. (Miért jó az e-portfólió? Ha nem tudod, klikk IDE!)

Sokunkat hidegzuhanyként ért, amikor egy héttel később szóltak, hogy csak az regisztráljon a http://tmpkmahara.uni-obuda.hu/ oldalon, aki biztosan elektronikus formában szeretné leadni a portfólióját. (Az imént e-mailt is kaptam ennek megerősítéséről.)

A bajom csak annyi, hogy hogyan nyilatkozzak egy olyan dologról, amit nem is ismerek? Nem próbálhatom ki a rendszert, de nyilatkozzak róla, hogy tuti ezt fogom használni?

Felfújtam a pofámat és szétnéztem a neten. (Meg Duchon tanár úr cuccai között is találtam arra utalást, hogy hol keresgéljek.)

Ezért melegen ajánlom, hogy akinek kétségei vannak arról, hogy kellene-e neki a Maharát használni, előtte regisztráljon a http://mahara.hu/mahara/ oldalon és próbálja ki „következmények nélkül”.

Nekem elsőre nem tűnt olyan „hű de egyszerűnek”.

Azért bízom benne, hogy nem ér senkit második hidegzuhanyként ha kipróbálja a Maharát!

Azonban nyitott vagyok minden újra és éppen ezért szívesen vennék minden segítséget és magyarázatot a Mahara használatával kapcsolatosan!

Új szakiskolai rendszer

Szeptembertől átalakul(t) a szakiskolai képzés. A szakképzésben ma azok tanulnak, akik más intézménybe nem jutnak be, a rendszer gyakorlatilag „elfekvő”. Ez azért is furcsa, mert kb. 20 évvel ezelőtt még a szakmunkásképző intézmények közt is voltak „elit” helyek. Az oktatási rendszer folyamatos alakítása és általában a világ képzelt elvárásai pedig lecsökkentették a képző intézmények presztízsét, aminek egyre érezhetőbb hatása a szakemberhiány lett. A jelenlegi rendszer arra épül, hogy a gyenge képességű diákoknak hol tölteniük az időt 16 éves koruk és az általános iskola befejezése közt. Összesen heti tizenkettő óra az ami a szakmán kívüli tárgyakra jut, ebből öt testnevelés 2 pedig nyelv; a maradékon osztozik a matematika, magyar, történelem. Közismereti tárgyakat egyetlen közös tankönyvből fognak tanulni, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet fejlesztette ki, az új Szakiskolai Közismereti Program részeként. A gyerekek mindennapjait akarták megcélozni, olyan témákkal megragadni, ami valóban érdekli őket, ezért került be például hangsúlyosabban a szexualitás is. Valójában a tankönyvből tanítók is csak most ismerkednek a kiadvánnyal, így nem is tudtak érdemben felkészülni belőle. A tankönyv öt nagyobb részből áll: az „osztályközösség-építő program” után jön a matek, a természetismeret, a magyar-kommunikáció és a történelem-társadalomismeret. Az új közismereti program megítélése egyelőre nagyon ellentmondásos a tanárok között is. A módszertan az eddig megszokottól eltérő, a tanulókat sokkal inkább be kell vonnia a tanítónak. Mayer József (az új tankönyv egyik fejlesztője) elismeri, hogy a tanárok helyzete nem könnyű, ezért az OFI tanári továbbképzéseket fog indítani. A program megálmodói azt remélik, hogy a szakiskolások egy 3+2-es rendszerben később továbbtanulhatnak, érettségizhetnek. A tapasztalat pedig majd megmutatja helyes volt-e az elképzelés. Addig is bízhatunk abban, hogy a gyerekeket megszállja valami, és tanulni akarnak.

Pszichológiai előtanulmányaim alkalmazása az elektronikus tanulás tantárgynál

1.Érzelmileg azonosulok a feladattal

Az első elektronikus tanulás óra után rohanok a könyvtárba, kölcsönzöm a kötelezően ajánlott irodalmat, ami nem elérhető azokat megvásárolom, és minden szabadidőmben olvasgatom, ismerkedem a témával, amit persze az elektronikus források már jól megalapoztak. E-learning-gel alszom, LCMS-sel kelek, álmaimat jegyzetelem. A hónapokkal korábban megbeszélt időpontban szemlesütve megkérem a pszichológust, hogy most mégsem a kamasz fiam problémáiról beszélgessünk, hanem a gyerekkori traumáimat tárjuk fel, mert bizony én jó tanár szeretnék lenni. Jó tanár Ryans, Mérei Ferenc, Hamachek, C. M. Clark, Christopher Day, a saját kutatásaink alapján, és persze az elektronikus tananyagkészítés szempontjából is.

2. Fontosnak tartom, amit tanulok

Ezért a Google a jó barátom, őt faggatom az elektronikus tanulás csínjáról, bínjáról, vele kutatom az irodalmat, hogy utána összefoglaljam, ami számomra összefoglalhatatlan. A közös dokumentumszerkesztéssel új világ nyílik meg előttem: először tapasztalom, hogy mire hozzászólnék, már beelőztek.

3. Fizikailag elfogadható állapotba hozom magam

Napi rendszerességgel elsétálok a Legkisebbemmel az óvodába és vissza, mert több időm a sportra nincs, hiszen tanulni kell.

4. A megértés a cél, és nem a megtanulás

Ezért már három hónappal a Zh előtt a tesztsort töltögetem, gyakorlok és készülök, gyakorlok és gyakorlok. Olvasom az irodalmat, beleolvasgatok az órai anyagba, az számítógép előtt azon kapom magam, hogy nem az ismerőseim Facebook bejegyzéseit olvasom, hanem csoporttársaim blogbejegyzéseit.

5. Saját vázlatot készítek, összefüggéseket keresek új-és régi ismereteim között 

Keresek... na, igen a kereséssel sok idő elmegy, de vajon, amit találok az jó is? Vajon van valami, bármi a korosodó/porosodó fejemben, ami alapot adna az új ismereteknek?

6. Önellenőrzéssel, ellenőrző kérdésekkel javítható a hatásfok

Mivel már tudom, hogy extrovertált típus vagyok, ezért alkalmas teázó nélkül csak csapatban megbeszélve megy a tanulás, szerencsére csoporttársaim partnerek ebben, és nem tiltanak le a közös levelezőlistáról, amiért nyilvánosan szenvedek a tantárgy beadandóitól, na meg annak visszajelzéseitől.

7.Célszerű kis adagokba szervezni a tananyagot

Ezért nem várom meg az utolsó hetet a feladatok megoldásával, a tanulással, naponta foglalkozom vele: nézegetem hogyan halad a dokumentumszerkesztés – nélkülem.

8. Keresek egy helyet, ahol legalább egy órán keresztül senki sem zavar.

Megtaláltam: bejárok az órákra. Semmi és senki nem tud zavarni az elmélyülésben.

9. Este, vagy másnap átolvasom a jegyzeteimet.

Milyen jegyzetek, biztos én írtam ezeket???

10. Hiszek a sikerben

Hiába, na: motiválatlanul, erőfeszítés nélkül nem megy: mérnök vagyok, ezért ezt is megoldom (valahogy).

A történet valós történeten alapul, bármilyen egyezés nem a véletlen műve.

Tanulás és sport

Olvasom a bejegyzéseket és kapkodom a fejemet: tanár vagy /és e-learning, milyen a  jó elektronikus tananyag, na meg persze a jó tanár (amit ez előző tanévben már legalább tízféleképpen megközelítettünk). A diákok: milyen a jó diák: nincs is olyan; keveset olvas, de sokat gépezik, (és akkor elkezdek gondolkodni: azt meg hogyan tudja olvasás nélkül megoldani?).

Állandó dilemmák, kérdések. Nekem is van pár a tanulással kapcsolatosan: lehet-e tanulás mellett sportolni? Létezik (kellően, gyerekekkel megalapozott családi háttér és munka mellett) olyan sorstársam, akinek az elmúlt évben nemcsak esze pallérozására volt ideje, hanem (akár csak) szinten tartó, de napi (vagy heti legalább négyszeri alkalommal, min. 50 perces) rendszeres sportra? Bármilyen megoldás érdekel, szívesen várom az ötleteket. Én úgy érzem, egyszerre nem megy a kettő. Ha sportolok, akkor duplán úszok, mert akkor a beadandókkal úszok el…

Bevallom voltak illúzióim: az elmúlt hétig azt gondoltam: bármikor ott tudnám folytatni a hosszútávfutást ahol abbahagytam. Na, ez nem jött be. Marad a napi 4-5 kili futás, aztán majd jövő nyáron újrakezdem: szerencsére sok (korosodó) jó példa fut előttem a versenyeken.

Aztán jövő nyártól ott lesz a következő kérdés: az életen át tartó tanulás lehetséges-e rendszeres sport mellett?

Iskolakezdési támogatás

Iskolakezdési támogatásként a munkáltató a minimálbér 30%-át meg nem haladó összeget adhat a dolgozónak (Szja tv. 71§ (1) ). Ez az idei évben tehát 29 400 Ft. Ekkora összeg az ami után az adózás kedvezményes, természetesen a munkáltató adhat ennél többet is, de az adóterhei ezen összeg felett jelentősen megnőnek A kedvezményes határig összesen az adott támogatás 35,71%-át kell adóként befizetni, az e feletti rész pedig összesen 51,17%-ot „adózik”). A szabályozás abból a szempontból szerencsés, hogy ugyanazon gyermek után mindkét szülő kaphat támogatást, így gyermekenként az összeg akár 58 800 Ft is lehet. Az átlag magyar szülő el is várja munkaadójától ezt a fajta támogatást, ami meg is érthető ha figyelembe vesszük a szánalmasan alacsony szinten lévő magyar bérezést.

Fontos kritérium az is, hogy a gyermeknek közoktatásban kell részt vennie, és életkora a családi pótlékra való jogosultsági kor alatt kell, hogy legyen.  Az idei évtől kizárólag utalvány formájában adható ez a támogatás, ami a szülők lehetőségeit kicsit szűkíti, de szerencsére egyre több kiskereskedőnél lehet fizetni az iskolakezdésre kapott keretből. Az utalványokat (vagy elektronikus támogatás esetén a kártyán erre a célra elkülönített keretet) az idei év december 31-ig tudják a családok felhasználni. A vásárolható dolgok köre igen tág, ilyen lehet a tankönyv, ruhák, taneszközök ide tartozik minden ami szükséges a tanuláshoz: tolltartó, színes papírok,  ragasztó, festék etc…). Bízzunk benne, hogy ez a támogatási forma a jövőben is megmarad, sőt bővülnek a lehetőségek mind a vásárolható áruk, mind a kedvezményesen adható keret tekintetében.

Olvasás a papír illata nélkül? -2. rész

Az első részben elkezdtem fejtegetni, hogy miként látom és élem meg a hagyományos könyvek és az e-könyvek lehetőségét, jövőjét mindennapjainkban. A téma sokakat foglalkoztat, nagyon sok cikk jelenik meg, ezekből szeretnék szemezgetni a továbbiakban.

Szeretném a számomra legmegdöbbentőbbel kezdeni. Az Ipsos 15-25 éves korosztály olvasási szokásait vizsgáló felméréséből kiderül, a megkérdezett fiatalok 28%-a soha nem olvas könyvet és további 35% ritkábban, mint havonta. Az arányok megoszlása szoros összefüggést mutat az iskolázottsággal, a diplomások közül a ritkán vagy soha nem olvasók aránya 18%, ami jelentősen alacsonyabb az átlagnál, de szerintem így is nagyon magas. A fiatalok legtöbbje arra hivatkozik, hogy a hétköznapi teendők sorába nem fér bele az olvasás, van tehát egy nem is kis réteg, akinek olvasási szokásait egyenlőre nem változtatta meg az új technika térnyerése. A megkérdezettek csupán két százaléka rendelkezik ezzel a technikai eszközzel és hét százalék gondolt arra, hogy vásároljon ilyet magának.

Sok hivatalos szakvélemény megfogalmazza, hogy az internet előtt töltött idő az olvasás ellensége, míg mások úgy vélik az interneten olvasás, az e-könyv az olvasás egy új válfaját fejlesztette ki. Ennek megítélésében az a fő nehézség, hogy mi az, amit olvasásnak definiálunk, arról már nem is beszélve, hogy egyáltalán nem mindegy milyen tartalmak „olvasására” használják a fiatalok ezeket a technikai eszközöket.

Egy az Egyesült Államokban végzett felmérés szerint az e-könyvolvasók használata kedvezően hat az olvasói szokásokra. Az ilyen készülékkel rendelkező felhasználók ugyanis az átlagosnál jóval több szépirodalmi alkotást vásárolnak. A megkérdezettek harmada úgy nyilatkozik, hogy az e-könyvek megjelenése óta egyre többet olvas. A kedvező tapasztalatok ellenére azonban mégis a nyomtatott könyvek vezetnek, különösen a gyermekeknek szánt alkotások körében.

A felmérések alapján tehát úgy tűnik, hogy az elektronikus könyvolvasók még nem terjedtek el, azonban térnyerésük a fejlett országokban egyre nő. Egyre többen fedezik fel a számos kiegészítő funkció adta lehetőségeket, a kényelmesebb tárolást és olvasást segítő szolgáltatásokat. De mindezek mellett a többség szívesen vesz a kezébe és ad a gyermekéibe nyomtatott könyvet. A lényeg nem is a forma, hanem, hogy olvassunk!

Ezek voltak nagy vonalakban a különböző felmérések eredményei, de mi a helyzet a szakemberek véleményével? Hogyan látják ők az elektronikus könyvolvasók terjedését?

Ezzel folytatom legközelebb.

Hogyan lesz az élőzenéből mp3-as fájl?

A következő sorokban megpróbálom leírni, hogy hogyan ejtjük csapdába az élőzenét és hogyan tudjuk miniatűr méretűre zsugorítani az egyik legismertebb hangtömörítő eljárással, az mp3-al.

A hang tulajdonságai

A hang voltaképpen egy lökéshullám és az elterjedt tévhittel ellentétben nem transzverzális, hanem longitudinális hullám. Hogy melyik mit is jelent, arra most nem térnék ki, mert az egy külön téma és egyébként sincs nagy jelentősége a mi szempontunkból. Akit érdekel, annak ajánlom figyelmébe ezt a kis youtube videót, amelyben kb 25 másodpercben bemutatják a kétféle hullám lényegét. Fontos viszont, hogy az emberi fül számára 20Hz és 20KHz közötti frekvenciasáv az érdekes, mert csak ezt vagyunk képesek hallani. A legérzékenyebb intervallum ebben a hatalmas tartományban a 2-4KHz közötti rész. Amit még érdemesnek tartok megemlíteni, hogy az egymáshoz közeli frekvenciájú hangok közül csak a hangosabbikat halljuk, a kisebb hangerejű elnyomódik, nem halljuk. Ezt az utóbbi információt használja fel az Mp3 tömörítési eljárás is.

Analóg hangból digitális

Készítsünk tehát digitális lenyomatot az analógból. A problémánk az, hogy a teljes analóg hangot képtelenség eltárolni, mivel az időben és amplitudóban is végtelen jelet jelent. Alan Turingot kivéve pedig senkinek nincs végtelen nagy tárolója. Ha már nem tudjuk az összes jelet eltárolni megpróbáljuk csak a leglényegesebb részét rögzíteni. Ezt úgy tesszük, hogy bizonyos időnként mintát veszünk. Hogy milyen gyakran érdemes ezt megtenni, azt egy híres matematikus, Claude Shannon határozta meg. Azt mondta, hogy a legmagasabb frekvenciájú hang kétszeresével kell mintavételezni. A számunkra hallható hang felső határa a 20KHz, tehát a mintavételezésnek 40Khz-esnek kell lenni. Ez ugye azt jelenti, hogy másodpercenként 40000-szer mintavételezünk.

A mintavételezett hangot először 32-majd további (módosított koszinusz transzformáció segítségével) 18 sávra, azaz összesen 576 frekvenciasávra bontjuk azért, hogy nagyobb részletességgel tudjuk vizsgálni a hangot. Ezzel párhuzamosan (gyors Fourier-transzformációval) a kapott mintát koszinusz és szinusz összetevőkre bontjuk, majd pszichoakkusztikus modell segítségével meghatározzuk az elfedési görbéket (ezek lennének azok a hangok, amiket nem hallunk).

Az adatok (köztük az elfedési görbék) átkerülnek a kvantálónak, ami az amplitudót diszkretizálja. Két kvantálfokozat közé eső jelet a közelebbi fokhoz kerekíti. Sejthető hát, hogy ez torzítja a jelünket, azaz a hangunkat. Éppen ezért csak az elfedett hangokat kvantálja nagyobb lépcsőkben, míg a hallható hangot finomabban, hogy minél kisebb legyen a torzítás, a zaj.

Most már időben (értelmezési tartományban) is és amplitudóban (értékkészletben) is véges a jelkészletünk, végre jöhet a tömörítés. Itt semmi extra nincs, mert ezt olyan veszteségmentes tömörítéssel végezzük, mint a Huffmann-kódolás és a futamhosszrövidítés. Az mp3-nál a nagy szám a szűrés résznél a módosított koszinusz transzformáció (MDCT), valamint az elfedési görbék figyelmbevételével történő differenciált kvantálás.

Köszönöm a figyelmet, ha valamivel nem értesz egyet, kérlek ne fogd vissza magad és írj, nem szeretném, ha félretájékozódna általam az óriási olvasóközönség. :-)

Virtualizáljunk!!!

Gondolom, már mindenkinek a könyökén jön ki, hogy a számítástechnika fejlődése milyen mértékben változtatta meg, formálja jelenleg és a jövőben is a hétköznapjainkat. Tudjuk, hogy az elérhető információk egyre gyarapodnak, az eszközök pedig egyre olcsóbbak, mindamellett, hogy fejlettebbek is. Óriási a verseny a hardvergyártók között mint ahogy a szoftverfejlesztők között is ugyanez a helyzet. Ugyanakkor az erőforrások kihasználtsága nem éppen optimális. Már a 60-as években megjelent az a probléma, hogy a méregdrága szuperszámítógépek hatalmas számítási kapacitásával olyan feladatokat láttak el, melyek bár időigényesek voltak, nem használták ki a rendelkezésre álló erőforrást. Akkor a virtualizációban találták meg a megoldást, de aztán bizonyos okok miatt polcra tették a kérdést.
Napjainkban a rendszerek fejlesztése csupán az eszközök bővítésével nem tűnik éppen fenntarthatónak, éppen ezért újra lekerült a polcról a poros virtualizáció és úgy tűnik egyre nagyobb népszerűségnek örvend.
De mi is ez valójában? Szűkebb értelemben nem más, mint egyetlen hardveren több számítógép emulációja. Ezzel lehetővé válik egyetlen eszköz erőforrásainak felosztása több környezet között. A virtualizációnak több fajtája is ismeretes, a legelterjedtebb talán a virtuális memória, mely a fizikai operatív tár működését szimulálja.

Összefoglalom az alábbiakban, hogy mik is lehetnek egy ilyen virtualizációs technikának a céljai:

• Növelni a biztonságot és redukálni a leállások idejének hosszát
• Erőforrás kihasználásának maximalizálása.
• Az információtechnológiai szolgáltatások rugalmasságának növelése
• Rendszereink kezelésének egyszerűsítése, valamint költséghatékonnyá tétele

Többféle virtualizáció is létezik, mint például a paravirtualizáció, az adattár virtualizáció,  vagy a hardver emuláció, de amiről én szeretnék szót ejteni ebben a cikkben, az az operációs rendszer virtualizációja.

OS virtualizáció

Az operációs rendszer virtualizációjához először is szükség van egy "gazda" oprendszerre, amely könyvtárak (ezek a rendszer részét képezhetik, de akár kiegészítőként is feltelepülhetnek) segítségével "elhiteti" a futó programokkal, hogy voltaképp egy másik gépen vagy oprendszeren futnak. Ilyenkor ezek az alkalmazások, csak a virtuális rendszerrel vannak kapcsolatban, izolálva van a gazda rendszertől és az esetleges többi virtuális rendszertől.
Ennek a tulajdonságnak az előnye leginkább akkor érezhető, amikor több júzer számára akarunk hasonló környezetet biztosítani. Azt hiszem tökéletes példa erre a web-hosting szolgáltatás, ahol a vendég oprendszerek tárolókban futnak, melyek elkülönítését a gazdarendszer biztosítja.
Ennél a fajta virtualizációnál lényeges tulajdonság, hogy a gazda és a vendég oprendszer típusa és verziószáma megegyezik. A tárolók fenntartása meglehetősen minimális számítással jár, éppen ezért akár több száz virtuális OS-t létrehozhatunk kihasználva ezzel a hardver által nyújtott lehetőségeket.

Köszi a figyelmet!

NAP 2

Nincs új a nap alatt! :)

Folytatódott a tanulási fázis. Nem felejtettem sokat, de ahhoz éppen eleget, hogy ne működjenek a programok szépen.
Belekezdtem a függvények,változók értelmezésébe. Kissé rossz, majdnem kórházi szaga, íze volt a dolgoknak, de tudtam, hogy No Para, majd elmúlik!

#include <stdio.h>
void main(){
int a, b, c;
printf("Kerek egy szamot: ");
scanf("%d", &a);
printf("Kerek meg egy szamot: ");
scanf("%d", &b);
c = a + b;
printf("A számok osszege: ");
printf("%d", c);
}


Működött, fordítóprogrammal szépen ahogy azt el is vártam! :)

E