A harmadik rész végén azt ígértem az utolsó bejegyzésben igyekszem jó
példákat bemutatni a generációk közelítésében. Teszem ezt azzal a nem titkolt
céllal, hogy bebizonyítsam nem törvényszerű, hogy megmaradjon a szakadék és
esetleg kedvet csináljak egy-egy példa átvételéhez.
-
Generációs keresztút címmel vett részt egy nemzetközi
projektben a gárdonyi Életművész ifjúsági egyesület 2011 októberében. A
találkozások alkalmával művészi módszerek közös kipróbálásával próbálták
segíteni a generációk találkozását. Bővebben a programról a következő linken
lehet olvasni:
-
A kommunikáció segítése a nemzetiségi nevelésen át
környékünkön mind az óvodában, mind az iskolában megvalósul. A tanév során
ősszel és tavasszal is egy-egy projekt hét keretében igyekeznek a gyerekek és a
nagyszülők, szülők valami közöset alkotni, egymástól tanulni. Úgy gondolom ez
jó találkozási pont a kultúra, az értékek továbbadásának nagyszerű eszköze.
-
Jó példákat böngészve jó néhány generációk összefogását
segítő pályázatot láttam legtöbb esetben közös kreatív munkára hívva nagyszülőt
és unokát
-
Figyelemre méltó jó példa a témában a 2012-ben kiadott
intergenerációs kiadvány. Internetes honlapukon az összefogás eredményeiről
folyamatosan jelennek meg anyagok.
Akár szűkebb környezetemben, akár az interneten keresgéltem számos
további jó példával találkoztam, ami reményt ad arra, hogy a szakadék
áthidalható. Ezek a hidak pedig mi magunk lehetünk, akik felismerjük ennek
szükségességét.
Erről a hídról szól az alábbi idézet Fachet Magdolna Tettenérés című
művéből, ezzel szeretném zárni gondolataim:
„Hidat
csak úgy verhetek a mában,
ha a
múltat a jövővel összekötöm
Megszülettem,
tehát Híd vagyok – ez biztos!
Fájón
kifeszítve,– gondokkal meghintve,
hogy az
Élet e rövid szakaszon
rajtam a
sorsommal – áthaladjon”
Fachet
Magdolna: Tettenérés (részlet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése