A „?” generáció és a tanulás 4. rész

…Az igazán értékes dolgok, ugye nem a szemétből kerülnek elő. Egy Tao-tanítás szerint a bölcs ember keveset beszél, de annál többet tesz. Lehet némileg ezt átértékelik a blog fanok, de nem baj. Az én értelmezésem szerint ez azt jelenti, hogy nem mindenhez kell hozzá szólni, mint az a gyerek akinek be nem áll a szája és folyton szómenése van. Mint tapasztaljuk ez az ember típus az, akit egy idő után nem kedvel senki, mert neki mindig mindenről van véleménye. Mintha ő lenne Budha, aki mindenre tudja a tutit. Csakhogy Budha bölcs volt, keveset szólt, mégis vallást alapított. Persze értem én is hogy az informatikusok is szeretnék ha vallás lenne a Windows, és megy is a hittérítés rendesen. Megosztjuk, feltöltjük, hozzászólunk, gyakori kérdéseket generálunk stb. De nem baj, a bölcs ember tudja hogy az exhibicionizmust emelik a mai világban abba a magasságba, ahonnan nagyot lehet esni. Aki szerint ez az út az új világvalláshoz, nosza szaladjon rajta előre, én kivárom még mi lesz belőle, láttunk már karón varjút, és láttunk már megszégyenült embereket. A virtuális önkielégítésnek akarom mondani megvalósításnak ezen mai formája olyan mint Róma erkölcsi értékrendje. Akkor mindenki azt hitte, hogy ez teljesen rendben van és Róma a világ. De nagyot koppantak ők is mikor letaszították őket a világ tetejéről. Még távoli az a világ mikor rájönnek ezen hasonlat értelmére,  a vallás alapító jelöltek, de nem is baj. Valakinek a szemetet is szedni kell, mi mérnökök meg dolgozunk tovább valami érték teremtőn. Például létre hozunk olyat, ami tovább bírja, mint egy szoftver. Persze értem én hogy fejlesztésnek hívják maguk között. Mi is ezt mondjuk a gyerekre, hogy fejlődik, majd ki növi, addig meg szeretjük úgy ahogy van és nagyokat sóhajtozunk rajta, miközben megsimogatjuk az "okos" kis buksiját. Közben alig várjuk hogy kinője a homokozót.