KIK, KLIK és barátai

Iskolánkban nemrég ismertették a kormányzat új integrációs törekvéseit. A legjobban az tetszett az elképzelésben, hogy miközben bevallják, hogy a TISZK-ek számos területen nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket (volt olyan terület ahol beváltották???) ennek a problémának az orvoslását az integráció mélyítésében látják. A kollégáimmal beszélgetve az integráció lassan hasonlatossá válik a reform szavunkhoz, amelynek hallatán minden jó érzésű polgár a pénztárcájához nyúl. Az integrálástól a matekszigorlat óta nem féltünk ennyire. Úgy látom, hogy a jelenlegi vezetés se tanult az elmúlt évek gyakorlatából. Volt egy működő oktatási rendszere ennek az országnak, amit még a kommunizmus se tudott tönkretenni, úgy látszik ehhez kellett a demokrácia.

Budapesten 1 középiskolai intézmény lesz, aminek iskolánk az egyik tagintézményévé válik. A központosítással megszűnnek az egyéni arculatok, elég nehézkessé tesszük ezzel a szülők és diákok számára az iskolaválasztást. A gazdasági önállóság megszűnése után a szakmai önállóságra is keresztet vethetünk. Mellékesen jegyzem meg, hogy Klebelsberg örököse már Strasbourgig ment, annak elérése érdekében, hogy a KIK ne éljen vissza a magyar oktatáspolitika legnagyobb alakjának nevével – miközben szembe megy az általa üdvösnek vélt célokkal.

Az összevonások és államosítások következtében az eszköz- és anyagbeszerzés is bizonytalanná vált. Nehéz úgy oktatástechnológiában gondolkodni, hogy ha kiég az izzó a projektorban, vagy kifogy a tuner a nyomtatóban nem tudjuk, kinek a feladata lesz cserélni és mikor. A legnagyobb bajnak a bizonytalanságot és a kapkodást érzem, ami az egész folyamattal együtt jár.