Korond a Székelyföld egyik leghíresebb települése, hírnevét az ott gyártott kerámiától kapta. A cserépgyártás hagyománya a falúban nagyon régi keletű, ez a mesterség, a régmúlt idők szokásainak megfelelően apától fiúra szállt. A ma is gyártott agyagedények talán annak is köszönhetik értéküket, fennmaradásukat, hogy sikerült átmenteni a hagyományos technológiát, a sajátos szín és formavilágot, és mindig sikerült piacot találni a mesterkezek alkotásainak. A tél folyamán készített termékeket, tavasztól késő őszig, régebben szekerekre, újabban teherautókra pakolva, bejárták az egész ország, sőt a környező államok piacait is.
Valamikor még az a szólás is azt tartotta, hogy amikor az amerikaiak mentek a Holdra, a korondiak már jöttek onnan visszafelé.
Honnan ugrott be nekem ez a téma? Meglepő, de egy számítógépes hír kapcsán. Az imént olvastam, hogy „a tajvani ECS számítógépe éppen úgy néz ki, mint egy Ming-dinasztia korabeli váza. Nemsokára jönnek az Atom CPU-val szerelt görög és római edények is.” Vajon a korondi vázának is ez lesz a sorsa? Sosem lehet tudni. Ha már a cserepet áruló kislány a sátor alatt a legmodernebb laptopon internetezik, skype-on nézi, hogyan árul a tesó tőle több száz kilométerre, szintén cserepet, facebook-on társalog az éppen külföldön tartózkodó barátjával,… minden előfordulhat. Sajnálnám. Nem vagyok a fejlődés ellensége, de azt hiszem, hogy ez már felérne egy megmaradt népművészeti kincsünk elleni súlyos merénylettel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése