A pszichológia órán tartott előadásom témáján sokat
gondolkoztam. Nem éreztem a felajánlott irodalomban hozzám közel álló anyagot.
Mindenképpen valamilyen morális kérdést szerettem volna feldolgozni, ezért került
a választásom Robert Merle: Mesterségem a halál című könyvére. A könyvet
afganisztáni kiküldetésem alatt olvastam el és nagy hatást gyakorolt rám, ezt
szerettem volna megosztani a csoporttársakkal.
Kapoli István
A felkészülés alatt készített diákat
inkább csak „színesítésre” használtam. Nem szeretem az olyan előadót, aki a
diák felolvasásával tölti az időt. Ennek megfelelően nem is igen fektettem nagy
hangsúlyt a diákon szereplő információknak. Azokat inkább vezetőszárnak
használtam.
Igyekeztem az előadás folyamán kissé elrugaszkodni a könyv eseményitől és
inkább a morális kérdéseket előtérbe helyezni, általánosságban értelmezni, ezzel
is felkelteni az érdeklődést a könyv iránt.
Az idő rövidsége miatt nem volt lehetőségem olyan interaktív óravezetést
tartani, amelyet igazán szeretek és pedagógiai gyakorlat folyamán sikerült
megvalósítani. Ezt a csoporttársak a véleményükben meg is fogalmazták.
Szerettek volna többet reagálni a felvetett gondolatokra, melyek tetszettek
nekik.
Nagy lendülettel és sok energia beleadásával vezettem az órát, melytől
folyamatos és figyelemfelkeltő lett. Szeretem így vezetni az órát, mert
izgalmassá teszi, továbbá nem kalandoznak el óra alatt más irányba a
gondolatok. A figyelmet folyamatosan a témán és magamon tudom tartani.
A nagyobb interakcióra való igényen kívül nem fogalmazódott meg a
csoporttársaktól más, jelentős hiányosság. Kapoli István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése