Oktatáskultúra ill. oktatás és kultúra

Családomban és környezetemben számos tapasztalt, több évtizede a pedagógusi pályán tevékenykedő kolleganő tapasztalatai és elbeszélései hívták fel figyelmemet a következő témakörre: kolleganőim általános iskolai munkásságuk jelentős részében működtetnek különböző nyugat-európai országok hasonló életkorú gyermekeket oktató testvérintézményeivel cserekapcsolatot (Ausztria, Norvégia).
A hozzájuk képesti lemaradás nem csak konkrét gazdasági mutatókban, hanem az iskolai mikrokörnyezetben is megmutatkozott.
A diákok szemszögéből nézve mindig is előremutató volt a frontalitás mellőzése, az órákon tapasztalt nagy arányú interaktivitás. Ahogy a lent idézett cikk is említi, a kooperatív technikák és a projektmunka sokkal életszerűbb helyzetekben hasznosítja az elsajátított elméleti tudást. Már 20 évvel ezelőtt is elsősorban a kompetencia alapú oktatást helyezték előtérbe.
A tanárok szemszögéből nézve szembetűnő, mennyire hangsúlyos témaként kezelik a tanárok kiégés elleni védekezését. Lehetőségük van akár 1 év "alkotói szabadság" igénybe vételére is, de a mindennapi életben is nagy szerep jut a sztresszmentes légkör fenntartásának, ill. a továbbképzéseknek, amelyeket az oktatók saját  érdeklődési körük és ritmusuk szerint abszolválhatnak.
http://tanarblog.hu/21-szazadi-tanar/3397-finnorszagi-elmenyek-a-fogadoiskolam-az-iskolarendszer-es-a-kulturalis-tapasztalatok
http://tanarblog.hu/21-szazadi-tanar/3364-tamogatas-es-bizalom