Utolsó bejegyzés

Annak ellenére, hogy valószínűleg az évfolyam, de egészen biztosan a csoportom legifjabbika vagyok, így már-már digitális bennszülöttnek számítok, mégis kissé szkeptikusan álltam hozzá az elektronikus tanulás témájához a félév elején. Bár a benne rejlő lehetőségeket egy percig sem kérdőjeleztem meg, de a hatásosságában és fontosságában kételkedtem. A félév során azonban, a tananyagnak és a hozzá kapcsolódó házi feladatok miatt szükségesség váló kutatásoknak köszönhetően egyre inkább be kellett látnom, hogy az elektronikus tanulási megoldások jóval több előnnyel bírnak, mint azt korábban el tudtam képzelni. 

Fel kellett ismernem, hogy a hagyományos tanulásnak/tanításnak számos olyan akadály okoz, olykor legyőzhetetlen problémát, amelyet az e-learning megoldások segítségével könnyedén meg lehet oldani. Gondolok itt például a távolságból, vagy eltérő időbeosztásból fakadó nehézségekre, amelyekre az elektronikus tanulási formák egyértelmű választ kínálnak, a nehézkesen működő hagyományos megoldásokkal szemben. 

Hazánk ugyan még jelentős lemaradásban van e tekintetben, a kezdeményezések jelei azonban már itt is megmutatkoznak. Míg az Egyesült Államokban sorra nyílnak az elektronikus kurzusokat kínáló egyetemek, addig nálunk inkább a "vegyes" megoldások terjednek, de kisebb oktatási intézmények, például nyelviskolák, továbbképzéseket kínáló tanintézetek már nálunk is alkalmazzák a tisztán elektronikus tanulási megoldásokat. Mondanom sem kell, sikerrel. 

Az információ sohasem látott gyorsasággal áramlik körülöttünk, és ennek következménye, hogy az újítások, innovatív megoldások sokkal gyorsabban utat törnek maguknak, mint korábban, s ez alól az oktatás sem kivétel. Erre próbált meg minket felkészíteni ez a tantárgy, s úgy gondolom a tárgyi tudás mellett a sokkal fontosabb szemlélet formálásra helyezte a hangsúlyt. Arra a szemléletre, amelynek birtokában kell lennie minden most végző tanár-palántának, ha érvényesülni kíván az oktatás világában. Hisz ki tudja hová sodor minket a szél...