Nyelvoktatás, mint az elszigetelés eszköze?!

A világ vezető gazdasági hatalmában szinte minden kicsit másként működik, mint az európai kultúrkörnyezetben. A nyelvoktatás is. A pekingi központi kormányzat a „kínai típusú” piacgazdaság építése, a kereskedelmi kapcsolatok rohamos fejlesztése mellett még mindig megpróbálja lakosait a lehető legjobban elszigetelni a külvilágtól. De legalábbis röghöz kötni, amennyire csak lehet. Ennek persze nem csak politikai, nyelvi okai is vannak. A kínaiban az írásjegyek szótagokat jelölnek. Így lehetetlenség mondjuk a nyugati márkákat, vagy akár az egyszerű nyugati keresztneveket egy az egyben átírni kínaira. Ezért a hangalakhoz hasonló írásjegyekkel helyettesítik a szótagokat. Így mondjuk a McDonald’s (麦当劳) vagy a Nokia (诺基亚) neve is teljesen másként cseng „kínaiul kimondva”, mint eredetiben. Az étteremlánc kínai nevének latin betűs (pinyin) átírása a így fest: Maidanglao (ejtsd: Máj-dáng-lao). Ami azt is jelenti, hiába van jelen a kínai piacon az összes nyugati márka, a francia luxuscikkektől a magyar borokig, még a műveltebb kínai sem feltétlenül tudja annak az eredeti nevét.

 fotó: www.secretchina.com

A nyelvoktatásban, még az egyetemi fakultásokon is igyekeznek a diákoknak csak annyit megtanítani az idegen nyelvből, amennyit mindenképpen muszáj. Természetesen nem bíbelődnek a márka és városnevekkel – amiket szintén átfordítanak kínaiul is értelmezhető szótagokra. Egy angol szakon végzett, az idegen nyelvet egyébként tökéletesen beszélő fiatalnak nehézséget okozhat külföldön a tájékozódás. Kis túlzással nem tudja például elmondani, hogy ő a Deloitte helyi képviseletének volt a középvezetője, mert az általa kimondott cégnevet nem érti meg más, csak aki Kínában él. Éppen ezért a külföldre készülő, az adott nyelvet tökéletesen beszélő embereknek külön kurzusokat szerveznek, amiken azt tanulják meg, hogyan kell mondani, London, New York vagy éppen Burger King. Külön kis szótárakat, és a mai okostelefonok világában fordító applikációkat készítenek a könnyebb nyelvhasználatért. Azért, hogy az angolul folyékonyan kommunikáló fiatal ne csak a mindennapi dolgokról, hanem a privát és üzleti világról is szót tudjon érteni – mondjuk – Kínába érkező üzleti partnerével.

A bejegyzés a szerző  személyes tapasztalatain alapul. Semmilyen felmérés, hivatalos információközlés (minisztériumi, hatósági) vagy reprezentatív felmérés nem áll a hátterében. Ezáltal  – mint a blogbejegyzések általában – szubjektív véleménynyilvánításnak tekintendő!