A film története gyorsan végigpörgetve

A film az egy olyan eszköz, mely napjainkban talán a legnépszerűbb. Minden embert érdekel a fotózás, filmkészítés. A film attól több a fotózásnál, hogy az időt és a teret egyszerre és közvetlenül használja fel.

Filmről mint olyanról az 1890-es évek óta beszélünk, amikor is a Lumiére fivérek feltalálták a kinematográfot (film felvevő és vetítőgép). Az emberek örültek az újnak és meg akarták tapasztalni, de a film olyan gyorsan vált megunttá, mint amilyen gyorsan vált érdekessé. Változtatásra, haladásra volt szükség. A film történetét a Filmtett Egyesület a Filmtörténet tizennégy részben c. cikksorozatában foglalta össze nagyon részletesen [1].

           Méliès-nek abban volt nagy szerepe, hogy ő nem elégedett meg a szalag adta határokkal (kevésnek találta), így több szalagra forgatott, majd ezeket összeragasztotta. Itt született meg az úgynevezett vágás, igaz még az összevágott részek epizódok voltak, szoros kapcsolat nem állt fenn köztük.

           A technika rohamos lépésekkel kezdett fejlődni. Az 1900-as évek elején már használtak egy komoly szerkezetet, mely egy sínen mozgó felvevőgép volt, majd megszületett a színes film, 1924 körül már hangosfilmről beszélünk, 1970-ben a Dolby hangzás lesz úrrá.

           A filmezés első éveire még a technikák és gépek sokfélesége jellemző: ahány feltaláló, annyiféle felvevő- és vetítőgép, többféle szélességű filmszalag, többféle továbbítási sebesség (kockaszám/másodperc) és perforáció létezett. Ez egy komoly probléma volt, melyre megoldást kellett találni. Néhány évnek el kellett telnie addig, amíg kialakult egy standard technika, amely aztán lehetővé tette, hogy ugyanazon vetítővel lehessen levetíteni a különböző kamerával felvett filmeket.

Ahány gyártó, annyi szabvány, annyi felvételi eljárás, annyi nyersanyag típus. Gondoljunk csak a 1978-ban teret hódító VHS- re és elterjedő változataira (VHS-C, S-VHS, S-VHS-C), melyet a JVC cég fejlesztett ki, vagy a Sony nevével fémjelzett Video8, Hi8, Digital8-as technikákra, de a sort még lehetne folytatni. Manapság a kamerák rögzíthetnek – a teljesség igénye nélkül – miniDV-re, DVCAM-re, HDD-re, Memórialemezre… Így, aki ma vásárol kamerát, annak nincs egyszerű dolga, sok szempontot kell figyelembe vennie.

A magyar háztartások nagy százalékában már HD minőségben néznek az emberek filmeket, a televíziók is elvétve sugároznak HD adásokat. Emellett újdonságként már a kapun kopogtat a 3D-s technika elérhetővé válása. Lassan bárki meg tud venni olyan berendezéseket, melyekkel HD-s, 3D-s filmeket készíthet, melyekkel ezeket tudja kezelni, szerkeszteni és visszanézni. Régen a filmkészítés nem volt ennyire populáris tevékenység, mint ma. Köszönhető ez annak is, hogy az eszközök elérhetővé váltak mindenki számára és akkora a választék, hogy meg tudja találni mindenki a kedvére valót.

[1]    Filmtett Egyesület (2011). Filmtörténet tizennégy részben
Megnézhető: http://www.filmtett.ro/
Letöltés ideje: 2013. április 27.