Kulcsok a jó prezentációhoz.

A pozitív légkör és a kapcsolatteremtés a legfontosabb

Minden jó előadásnak tanulóközpontúnak kell lennie, és össze kell, hogy kapcsolódjon a tanulók saját céljaival, valamint már meglévő tudásukkal. 

„Minél több összeköttetést hozunk létre, annál többet tanulunk.”

A virág tökéletes metafora, hogy ezt pozitív képpel társítsuk:

„Mi szükséges ahhoz, hogy virágainkat növekedéshez segítsük?”

Egy másik technika, amely kezdetektől garantálja a tanulók és a tanár összhangját, az, amikor egy puha, színes labdát dobunk az önként jelentkezőkhöz, hogy elmondhassák azt, amit a témáról már tudnak, és elmetérképet rajzolunk, amelyen ábrázoljuk az azonos pontokat - így egy előre elkészített térkép számba veszi a fő „tanulási ágakat”.

A prezentáció egészének is pozitívnak kell lennie. A facilitátornak soha, semmilyen módon nem szabad azt sugallnia, hogy az óra minden, csak nem vidám, például úgy, hogy „most vége a szünetnek, térjünk vissza a kemény munkához”.

Minden felnőtt megtapasztalhatta, hogy a gyerekek tanulási képességei kedvező, pozitív légkörben szárnyalnak. Minden jó, facilitátor megpróbálja újrateremteni ugyanezt a pozitív, örömteli légkört az osztályteremben. És, mint minden jó reklámszöveg-író, nem restellik a fáradságot, hogy hangsúlyozzák a téma könnyűségét.

A tudatos és a tudattalan prezentáció összekötésének fontosságát emeli ki. Szerinte mindannyiunknak óriási, feltárásra váró agyi kapacitásaink vannak.

Sok ember azt gondolja, hogy minden tanulás legfontosabb része tudattalanul megy végbe; és a jó tanárok, prezentációjuk logikusságával, etikusságával, élvezhetőségével és stressz mentességével, eltávolítják a tanulás korlátait. Figyelembe veszik a poszterek és a „periférikus anyagok” fontosságát, mint amelyek részei a teljes prezentációnak.

A teljes képet mutassuk be először

Lényeges prezentációs technika, hogy először a „nagy képet” mutatjuk be, áttekintést nyújtva, hasonlóan a puzzle játékok képeihez, így az összes darab később a helyére kerülhet. Ismét hangsúlyozzák, hogy a poszterek vagy más periférikus anyagok jó előre bemutathatják a nagy képet, így mindig a fókuszpontban lehetnek.

Egy történet elmesélése szintén nagyszerű áttekintő technika.

A tanulmányutak erősen ajánlottak bármilyen tanulmány megkezdésekor, azért, hogy a nagy képet működés közben láthassuk.

Elmetérképek rajzolása a tanulás kezdetén, amelyek magukban foglalják az összes fő „ágat”, lehetővé teszi a tanulóknak, hogy később odarajzolhassák a kisebb ágakat is.

Vonjuk be a tanulásba valamennyi érzékszervet!

Minden jó prezentáció hatást gyakorol az összes egyéni tanulási stílusra. Szinte minden oktatási rendszerben a leginkább figyelmen kívül hagyott tanulási stílus a kinesztetikus  vagy a mozgásos. Minden jó tanulási tapasztalat sok szóbeli stimulációval, sok zenével, sok képpel rendelkezik, azonban az igazán nagyszerű tanárok gondot fordítanak arra, hogy sok cselekvés, sok részvétel és sok mozgás is legyen. Még akkor is, ha a tanulók vizuális típusúak, mindenki cselekvésbe ágyazza az információt.

Lépjünk ki az előadói szerepből!

Valószínűleg ez követeli meg a legnagyobb személyes változást a tanítási stílus kapcsán. Az összes nagyszerű „tanár” aktivátor, facilitátor, edző, motivátor és szervező.

Fordítsunk figyelmet a „nem tudatos” tanulási folyamatokra!

A legtöbb tanulás „nem tudatos”, a szoba elrendezése, a poszterek, a testbeszéd, a beszéd tónusa és a pozitív attitűd alapvető részét képezik a tanulási folyamatnak.

Fontos a sok szerepjáték és „szerep”

A tanítók arra is ösztönzik hallgatóikat, hogy „játsszák el a darabot”. Kevés hatékonyabb módja van a tudományok elsajátításának, mint az, hogy eljátsszuk híres tudósok szerepeit, vagy ha úgy tanulunk történelmet, hogy egy történelmi színtérre helyezzük magunkat.

Szervezzünk sok „állapotváltást”!

A legjobb tanárok sok „állapotváltást” szerveznek, így a tanulók váltogatják az éneklést, a tevékenységeket, a beszélgetést, a megfigyelést, a ritmizálást, az elmetérképezést, a csoportos vitákat. Ennek két oka is van:

1. Megerősíti az információt minden tanulási stílus esetében; és

2. Tömbökre osztja fel az órát a könnyű tanulás érdekében.

Mindkettőnek nagy hatása van arra, hogy milyen mértékben sajátítjuk el az információt.

Például, mára bebizonyosodott, hogy bármilyen prezentáció során a tanulók általában legkönnyebben azokra az információkra emlékeznek, amelyeket először, illetve utoljára hallottak, vagy a „kiemelkedőkre”, amelyek megragadták fantáziájukat. A rendszeres „állapotváltások” számos lehetőségét biztosítják a „kezdeteknek”, a „végeknek” és a grafikus példáknak.