A „?” generáció és a tanulás

A „?” generáció és a tanulás

Valaha a régi idők messzeségében élt több száz generáció, akik egy régmúlt tanulási módszerrel jutottak el napjainkba. Ez a generáció még a tudás azon „alacsony” fokán élt, amikor még verbális technikával és olvasással tanultak az emberek. A fénykorát akkor élte ez a nemzedék, amikor még érettséginek hívták a tudásnak azt a mércéjét, ami bizonyította képességeiket, hogy többek, mint társaik, fejlődni képesek, továbbá olyan képességekkel is rendelkeznek, amit akkoriban gondolkodásnak neveztek. Ők voltak azok, akik gyerekkorukat társas kapcsolatok mellett alakították, amit játéknak hívtak és a felnőtteket figyelve alig várták, hogy ők is felnőtté váljanak. Ezért aztán ahogy nőttek, cseperedtek, egyre kevesebbet játszottak, és többet tanultak, hogy többek legyenek, mint azok, akik még mindig játszanak. Ez az érettségivel rendelkező nemzedék élve a tudás adta lehetőségével, új dolgokat talált ki, amit tökéjre vitt. Megvalósította azt az eszközt, amely teljes mértékben alkalmas arra, hogy még hamarabb váljanak a tudás birtokosaivá, így több idő marad kibontakoztatni elméjüket, tehát okosabbak lesznek, és még több gondolkodó kerülhet ki közülük. Íme, a csoda megvalósult, amire mindenki várt! Vagy mégsem? Elnéztünk valamit, talán egy zsákutca elején vagyunk, vagy egy alagút, aminek nem látszik a fény végén? Lehet, hogy egy fekete lyuk, aminek állítólag van másik vége és egy másik világba vezet, amibe eddig minden odaveszett, ami a vonzásába került. Kérdések azok vannak bőven, és találgatások.

folyt köv….