Gondolom, már mindenkinek a könyökén jön ki, hogy a számítástechnika fejlődése milyen mértékben változtatta meg, formálja jelenleg és a jövőben is a hétköznapjainkat. Tudjuk, hogy az elérhető információk egyre gyarapodnak, az eszközök pedig egyre olcsóbbak, mindamellett, hogy fejlettebbek is. Óriási a verseny a hardvergyártók között mint ahogy a szoftverfejlesztők között is ugyanez a helyzet. Ugyanakkor az erőforrások kihasználtsága nem éppen optimális. Már a 60-as években megjelent az a probléma, hogy a méregdrága szuperszámítógépek hatalmas számítási kapacitásával olyan feladatokat láttak el, melyek bár időigényesek voltak, nem használták ki a rendelkezésre álló erőforrást. Akkor a virtualizációban találták meg a megoldást, de aztán bizonyos okok miatt polcra tették a kérdést.
Napjainkban a rendszerek fejlesztése csupán az eszközök bővítésével nem tűnik éppen fenntarthatónak, éppen ezért újra lekerült a polcról a poros virtualizáció és úgy tűnik egyre nagyobb népszerűségnek örvend.
De mi is ez valójában? Szűkebb értelemben nem más, mint egyetlen hardveren több számítógép emulációja. Ezzel lehetővé válik egyetlen eszköz erőforrásainak felosztása több környezet között. A virtualizációnak több fajtája is ismeretes, a legelterjedtebb talán a virtuális memória, mely a fizikai operatív tár működését szimulálja.
Összefoglalom az alábbiakban, hogy mik is lehetnek egy ilyen virtualizációs technikának a céljai:
- Növelni a biztonságot és redukálni a leállások idejének hosszát
- Erőforrás kihasználásának maximalizálása.
- Az információtechnológiai szolgáltatások rugalmasságának növelése
- Rendszereink kezelésének egyszerűsítése, valamint költséghatékonnyá tétele
OS virtualizáció
Az operációs rendszer virtualizációjához először is szükség van egy "gazda" oprendszerre, amely könyvtárak (ezek a rendszer részét képezhetik, de akár kiegészítőként is feltelepülhetnek) segítségével "elhiteti" a futó programokkal, hogy voltaképp egy másik gépen vagy oprendszeren futnak. Ilyenkor ezek az alkalmazások, csak a virtuális rendszerrel vannak kapcsolatban, izolálva van a gazda rendszertől és az esetleges többi virtuális rendszertől.
Ennek a tulajdonságnak az előnye leginkább akkor érezhető, amikor több júzer számára akarunk hasonló környezetet biztosítani. Azt hiszem tökéletes példa erre a web-hosting szolgáltatás, ahol a vendég oprendszerek tárolókban futnak, melyek elkülönítését a gazdarendszer biztosítja.
Ennél a fajta virtualizációnál lényeges tulajdonság, hogy a gazda és a vendég oprendszer típusa és verziószáma megegyezik. A tárolók fenntartása meglehetősen minimális számítással jár, éppen ezért akár több száz virtuális OS-t létrehozhatunk kihasználva ezzel a hardver által nyújtott lehetőségeket.
Köszi a figyelmet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése