1.Érzelmileg
azonosulok a feladattal
Az
első elektronikus tanulás óra után rohanok a könyvtárba, kölcsönzöm a
kötelezően ajánlott irodalmat, ami nem elérhető azokat megvásárolom, és minden
szabadidőmben olvasgatom, ismerkedem a témával, amit persze az elektronikus források már jól megalapoztak. E-learning-gel alszom, LCMS-sel kelek, álmaimat jegyzetelem.
A hónapokkal korábban megbeszélt időpontban szemlesütve megkérem a
pszichológust, hogy most mégsem a kamasz fiam problémáiról beszélgessünk, hanem
a gyerekkori traumáimat tárjuk fel, mert bizony én jó tanár szeretnék lenni. Jó
tanár Ryans, Mérei Ferenc, Hamachek, C. M. Clark, Christopher Day, a saját
kutatásaink alapján, és persze az elektronikus tananyagkészítés szempontjából is.
2.
Fontosnak tartom, amit tanulok
Ezért
a Google a jó barátom, őt faggatom az elektronikus tanulás csínjáról, bínjáról,
vele kutatom az irodalmat, hogy utána összefoglaljam, ami számomra összefoglalhatatlan.
A közös dokumentumszerkesztéssel új világ nyílik meg előttem: először
tapasztalom, hogy mire hozzászólnék, már beelőztek.
3.
Fizikailag elfogadható állapotba hozom magam
Napi
rendszerességgel elsétálok a Legkisebbemmel az óvodába és vissza, mert több
időm a sportra nincs, hiszen tanulni kell.
4.
A megértés a cél, és nem a megtanulás
Ezért
már három hónappal a Zh előtt a tesztsort töltögetem, gyakorlok és készülök,
gyakorlok és gyakorlok. Olvasom az irodalmat, beleolvasgatok az órai anyagba,
az számítógép előtt azon kapom magam, hogy nem az ismerőseim Facebook
bejegyzéseit olvasom, hanem csoporttársaim blogbejegyzéseit.
5.
Saját vázlatot készítek, összefüggéseket keresek új-és régi ismereteim
között
Keresek...
na, igen a kereséssel sok idő elmegy, de vajon, amit találok az jó is? Vajon
van valami, bármi a korosodó/porosodó fejemben, ami alapot adna az új ismereteknek?
6.
Önellenőrzéssel, ellenőrző kérdésekkel javítható a hatásfok
Mivel
már tudom, hogy extrovertált típus vagyok, ezért alkalmas teázó nélkül csak
csapatban megbeszélve megy a tanulás, szerencsére csoporttársaim partnerek
ebben, és nem tiltanak le a közös levelezőlistáról, amiért nyilvánosan szenvedek
a tantárgy beadandóitól, na meg annak visszajelzéseitől.
7.Célszerű
kis adagokba szervezni a tananyagot
Ezért
nem várom meg az utolsó hetet a feladatok megoldásával, a tanulással, naponta
foglalkozom vele: nézegetem hogyan halad a dokumentumszerkesztés – nélkülem.
8.
Keresek egy helyet, ahol legalább egy órán keresztül senki sem zavar.
Megtaláltam:
bejárok az órákra. Semmi és senki nem tud zavarni az elmélyülésben.
9.
Este, vagy másnap átolvasom a jegyzeteimet.
Milyen
jegyzetek, biztos én írtam ezeket???
10.
Hiszek a sikerben
Hiába,
na: motiválatlanul, erőfeszítés nélkül nem megy: mérnök vagyok, ezért ezt is megoldom
(valahogy).
A történet valós történeten alapul,
bármilyen egyezés nem a véletlen műve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése