A nyugdíjas vizsgaelnökök tapasztalatát nem vonhatjuk kétségbe ezért ne is
gondoljuk hogy szakmai tudásuk hanyatlását vélték felfedezni a jogalkotók, és
ezért kellett tenniük valamit. Az indok, ami nem éppen "ok" mint
tudjuk, az volt hogy helyet kell adni a fiatal dinamikus ifjúságnak, akik
sokkal jobban ismerik a jelenlegi szakképzést és a jövő szakemberigényét. Aki
már látott a tanári katedrán kívül is satupadot, vagy villanyszerelést, az
tisztában van vele hogy az ipar és az iskola között folyamatosan nő az olló a
szakképzettek vonatkozásában. Én dolgozom az iparban és a szakképzésben is.
Sajnos azt kell mondanom, hogy az iparban dolgozó és kamarai vizsgáztatásban is
résztvevő nyugdíjasoknak sokkal több közük volt a szakmához, mint azoknak az
oktatóknak, akik képezték a tanulókat. Az iskolai szakképzés egy tanterv mentén
készítette fel a tanulókat vizsgára és nem szakmára! A vizsgaelnökök aval
szembesültek, hogy van egy vizsga minden formai szempontból rendben
megszervezve, és tanulók vizsgára felkészítve. Hurrá ezt akartuk nem? De kérem
szépen arra gondolt e valaki hogy ilyenkor ki vizsgázik, a tanuló tesz
számadást a tudásáról vagy a vizsgáztató hogy sikerült két év alatt beleverni
egy mozdulatsort a tanuló fejébe amit mint egy színi előadást előad. Sajnos a
tapasztalatom az hogy az utóbbi, a vizsgáztató oktató ad számot a tudásáról, és
azt minősítjük a mostani rendszerben. A nyugdíjas vizsgaelnökök láttak már
szakmunkás vizsgát évekkel ezelőtt is, és van összehasonlításuk. a véleményük
nem éppen hízelgő a mostani szakképzésekről, ezért ennek hangot is adtak. most
majd nem fognak. Az új vizsgaelnökök meg ugyan olyan oktatók mint akik
felkészítik a tanulókat, ezért ne várjunk nagy kritikát a kollégákkal szemben.
A lényeg elveszik, a vizsga lefolyik, a tanuló papírt kap, az oktató
fellélegzik, a szakma hanyatlik.
H Zoli
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése