H Zoli
2013. október 15., kedd
Elearning a mindenható?
Szeretnék csatlakozni azokhoz, akik abban a
helyzetben vannak, hogy láttak már gyereket játszani, gyereket tanulni és
tanulót játszani. Tovább gondolva, szeretnék látni tanulót tanulni. Hála annak
a magasságosnak ilyenben is volt részem, de ezek száma azzal arányosan csökken,
ahogy növekszik az informatika szerepe társadalmunkban. Lehet hogy az
informatika szerelmesei zokon veszik a megállapításomat, de ezen nem
csodálkozom. A szerelem vak és nem mindig kellemes az ébredés. Csak kevés
szerelemből lesz happy end, több a csalódás. Az informatikai szemellenzők
levételéhez egy kis segítség. Bizonyára mindenki látta már azokat az ismeret
terjesztő filmeket, ahol az állatkert biztonságos környezetéből, (ahol ölükbe
hullott a kaja az állatoknak) vissza vitték az állatokat a vadonba, és meg
kellett tanítani őket a vadon szabályaira. Az életben maradáshoz szükséges
viselkedésre. Sajnos csak kevés állatot tudtak vissza szoktatni a való világba,
és főként nem azokat, amelyek már állatkertben születtek és ott nevelkedtek
fel. Valójában tanulhatnánk az eseményekből ha levennénk a szemellenzőket, és
nem aszisztálnánk ahhoz amit elhitetni szándékoznak velünk, hogy az informatika
áldásos jóvoltából minden könnyebb. Kíváncsian várom azon informatika
szerelmeseit akik létre hozták a virtuális állatkertjüket, mikor ébrednek rá
arra, hogy nekik is van felelősségük és kellene tenni azért valamit hogy vissza
vezessék a kényelemhez szoktatott gyerekeket abba a világba, ahol még meg
kellett küzdeni az érdemben is használható tudásért ami záloga volt a
boldogulásnak és nevelésnek hívtak a társadalom tanultabb szereplői.Ha azt
gondoljuk hogy felébredtek és megalkották az oktatás azon formáját ami vissza
vezeti a tanulókat az ösvényre akkor azt kell mondanom hogy tévedésben vannak,
mert az csak azoknak használ, akik le sem tévedtek az ösvényről.Az ösvényt
pedig nevelésnek nevezik, de azt nem lehet e-learningen keresztül közvetíteni,
ehhez személyes kapcsolatokra van szüksége a tanulóknak a nevelést végzővel.
Sajnos ilyen személy egyre kevesebb, mert szakadékot húznak a gyerek és a
nevelést végző szülő közé. Nevelő, szülő legyen a talpán aki meg tudja értetni
a gyerekkel hogy az a ciki ha nem válaszol az élő személynek, és nem az ha nem
válaszol az sms-nek!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A fenti gondolat nagyon fontos. És egyet is értek minden szavával. Kivéve a címmel. A mindenhatósággal! Ezt állítani 2013-ban nagyon nagy baj. Szerintem órán soha nem hangzott el. Sokkal inkább az arányok eltalálása került hangsúlyozásra. Az e-learning nevelő szerepéről pedig nem beszéltünk még. Már, ha beszélhetünk. Beszélhetünk? Beszélhetünk. Csak nem a klasszikus értelemben, ahogyan itt gondolnánk, gondoljuk.
VálaszTörlés