eLearning vs. élményszerű megtapasztalás

A két-három éves gyerekek olyan természetességgel használják a tableteket, okos telefonokat, mint szüleik pár évtizeddel ezelőtt a búgócsigát. Minden bizonnyal az általános iskolában, és pláne később a középfokú intézményben igényelni fogják, hogy könyvek mellett - vagy inkább helyett - minél több tananyaghoz elektronikusan jussanak hozzá.

A kérdés már csak az, a technikai, technológiai fejlődés mindenki számára könnyebbé teszi-e az ismeretek elsajátítását, vagyis a tanulást. Véleményem szerint a válasz egyértelműen nem. Hogy miért? Az elektronikus tananyag a könyvvel ellentétben multimédiás (lehet), nem csak pár ábrával, hanem akár több perces filmekkel, animációkkal képes bemutatni egy jelenséget. Így – aki elég motivált a file lejátszáshoz – vélhetően többrétű információra tesz szert, mint a könyvből tanuló diák. Már csak azért is, mert az agyának több részét mozgatják meg a különböző audiovizuális ingerek. A probléma azonban az, hogy a kis kütyüt, amivel közvetíti felé a tananyagot, a hétköznapi tevékenységes során is használja: zenét hallgat és filmet néz rajta. Vagyis a tanulás és a szórakozás, vagy inkább a szabadidős tevékenység nem határolódik el élesen. Ami vezethet ahhoz, hogy előbbi háttérbe szorul. Nem mellesleg pedig a folyamat még inkább elidegeníti a befogadót az elé tárt jelenségektől. A kis kijelzőjén keresztül tőle távoli eseményeknek lehet szemtanúja: az afrikai törzsek életétől az amerikai bűnbandák világáig. Láthatja élőben az éppen túszokat megölő ámokfutót és a kedvenc filmsztárja legújabb home videóját. És mellé megkapja mondjuk a légellenállást bemutató kis oktatóvideót. Mivel a médium mindegyiknél azonos, félő, hogy az információ elemek pontosan ugyan olyan távol kerülnek tőle mindegyik esetben. Hiszen az információ átadásának szempontjából nincs különbség a távoli, személyes megtapasztalásra esélytelen események, és az oktatott, tehát a későbbiekben felhasználásra szánt, személyessé teendő tananyagnak.

Bármennyire is ígéretesnek tűnhet az új technológia, a személyes megtapasztalás fontos, vagy még az eddigieknél is fontosabb szerephez kell jusson. Mint például a Csodák palotája játékos tudományos bemutatói, ahol megélhetik a tanultakat a fiatalok. Meglátásom szerint az arra nyitott diákok körében jelentősebb hatást lehet elérni egy látványos kísérlettel, mint egy csokor elektronikusan átadott anyaggal. Még akkor is, ha az elektronikus tananyagba szerkesztett felvételek, anyagok tudományos különlegességéhez nem férhet kétség. Ilyen, vagy ehhez hasonló anyagokat ma már bárki bármikor elérhet az interneten, oda az exkluzivitás. A rendszerezés sem ad sokkal többet hozzá, legfeljebb csak annyit, hogy nem kell a begyűjtéssel bajlódnia a diáknak. Ehhez képest az élmény, a megélt jelenség – megfelelő oktatói segítséggel – olyannyira egyedi, hogy a megszerzett tudás mélyebb és könnyebben aktivizálható lesz.

A fejlődés és fejlesztés során tehát egyre nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a legősibb módszerekre: a bemutatókra és a kísérletekre.