Tananyagfejlesztés, eLearning és nem kell tanulni?

Olvasom az előttem blogolókat. A tanulási módszerek összehasonlítása, elemzése elindította a gondolataimat. Szeretem és használom az elektronikus tanulás eszközeit az órai tanítás során. Azért szeretem őket, mert a tanulók figyelmét jobban le lehet kötni, könnyebben bevonhatók az együtt gondolkozásba, az óra mozgalmasabb, és ez nem fegyelmezetlenséget jelent, hanem a gondolatok szabad áramlását. AZONBAN, DE…………. Miért gondoljuk azt, hogy ha elektronikus tanulás eszközeit használjuk, akkor nincs szükség a „fogom a könyvet otthon és tanulok”  akcióra? A mobiltelefonok, a számítógép, a táblagépek arra ösztönzik a tanulót, hogy tanuljanak rajt? Általában az a fiatal aki minden szabad idejét a számítógép és mobiltelefon világába tölti, nem a tanulással foglalkozik. Tudja ki, mikor, hova megy. Kinek mikor van a szülinapi bulija és oda ki, kivel érkezik. A legújabb film letöltéseket a hozzá szükséges Torrent oldalakat nagyon jól ismerik. Azonban egy önéletrajz megírása már problémát okoz. Az információ áradat ami a fiatalokra ömlik ezen eszközök által, nem inspirál tanulásra. Saját tapasztalatom azt mutatja, hogy a tanuló ifjúság nem a tanulást válassza a számítógép adta lehetőségek közül, hanem az olcsó szórakozást. A gyerekeknek szükségük van a szülői támogatásra, a szülői számonkérésre ellenőrzésre, csakúgy mint eddig. A probléma csak az, hogy a szülők többsége a számítástechnika eszközeit nem tudja kezelni, és a gyerekre hagyatkozik. A gyermek pedig ebben az esetben elveszti a támaszt, a támogató segítő szülőt aki mint az élet más területein etikára és viselkedéskultúrára tanít, ezen a területen a gyermek védtelenné és kiszolgáltatottá válik. Természetesen ezt nem így értelmezik most, hanem szabadságként élik meg.
Mi hozhat változást?