Problémák az oktatásban és tanulásban - Több szemszögből

Amikor megtudtuk, hogy az írás is a feladatok közé tartozik a félévben, gondolkodóba estem, hogy vajon ezzel mit fogok kezdeni? Valami nagyon jót, tudományosat, frappánsat, egyedit kellene csinálni? Belenéztem mások írásaiba, és közben azon gondolkoztam, hogy talán az lesz a legjobb, ha meg sem próbálom feltalálni a spanyol viaszt, inkább megosztom a saját gondolataimat és tapasztalataimat egy adott témában, és bízom benne, hogy lesz aki reagál rá, mert tényleg érdekel mások véleménye is ez ügyben. 4 bejegyzést kell írni, és mivel nálam ezek egymáshoz kapcsolódóak lesznek, nem fogok sokat várni a közzétételükkel, a napokban mindet felteszem.

Néhány éve már korrepetálok, főleg matematikát. Fő- és középiskolásoknak egyaránt, de többségben voltak/vannak a főiskolások. Ez idő alatt egészen eltérő adottságú emberekkel volt alkalmam találkozni, és közben azt láttam/látom, hogy hatalmas problémák vannak az oktatási rendszerben. Ennek okait próbálom megfejteni már régóta, és igyekszem mindenféle szemszögből vizsgálni az ügyet. Én magam még diák vagyok, de mellette mint „magántanár” is működöm, az már 2 szemszög. Emellett minden „diákomnál”, a szüleiknél (amennyiben középiskolás gyerekről van szó), ill. tanároknál is kérdezősködöm, hogy hogyan látják ezt.

Elképesztő, hogy olyan embereknél, akik matematika miatt jönnek hozzám, milyen egyéb hiányosságokat kell még pótolnom pluszban. Pl. nagyon sok a mai fiatalok körében a funkcionális analfabéta. Meg kell nekik tanítanom, hogy amit elolvastak, azt hogyan kell értelmezni, mit kell vele kezdeni. Mindezt 17-18 éves, vagy pár évvel idősebb fiataloknak! Egyikük például még azt sem tudta, hogy a Négyjegyű függvénytáblázatok az egy könyv. Hogyan lehetséges, hogy ezt 19 évesen valaki nem tudja (teszem hozzá egy nagyon jó képességű, okos fiatalról van szó)? Miért nem került ez még soha szóba az órákon?

A főiskolásaimnál például nem az a nehéz általában, hogy elmagyarázzam a komplex függvényvizsgálat, vagy az integrálszámítás rejtelmeit, hanem hogy fogalmuk sincs, hogy mi is az a logaritmus, nem tudnak alapvető függvényeket ábrázolni, nem megy kapásból egy nem túl bonyolult két-ismeretlenes egyenletrendszer megoldása stb. Ellenben minél idősebb ember kerül hozzám, annál kevésbé találkozok ilyen gondokkal. Pl. az eddigi legidősebb diákom egy 50 fölötti nő, aki levelezőn főiskolás. Azt hittem, hogy nagyon nehéz dolgom lesz vele, mert bizony nem tegnap volt már neki a középiskola, ezzel szemben kiderült, hogy sokkal jobban emlékszik a gimiben tanultakra, mint bármelyik másik tanítványom. Emellett tökéletesen használja a Négyjegyű függvénytáblázatokat, és örömmel láttam hogy sok olyasmire emlékszik, ami szerintem alap dolog lenne, de valahogy mégsem az a korosztályom számára. A fiatalok tudásszintje sokszor meglepően alacsony, pedig elég gyakran nem a képességekkel van a probléma. Erre példának azt a fiút tudom felhozni, aki úgy került hozzám anno, hogy 11. osztályban megbukott matekból, és nyáron a pótvizsgára kellett őt felkészíteni. Tanult szépen, sikerült is neki a „pótmeccs”, így végzős lehetett. 12. osztályban is járt hozzám végig, első félévben nem túl gyakran, de az érettségi előtti hónapokban már ismét sűrűbben. Ezt a gyereket, akit 11. osztályban meg kellett buktatni, sikerült felhozni egy erős 3-as szintre, úgy, hogy azért nem erőltette meg magát túlzottan. Az érettségije pár pont híján 4-es lett (ha nem figyelmetlenkedik el 1-2 feladatot, meg is van neki). Kérdem én ezek után: miért bukott meg egy évvel korábban? Hol van a hiba a rendszerben? Minden bizonnyal több helyen, hiszen ez egy rettentően összetett dolog, amit nem lehet varázsütésre megoldani. 

A további blogbejegyzéseimben megpróbálom vázolni a diákok, a szülők és tanárok szemszögéből a helyzetet, ami pár év kérdezősködései alatt „gyűlt össze”, kiegészítve természetesen a saját (mint magántanár és mint diák) meglátásommal. Bízom benne, hogy mást is foglalkoztat a téma, és hogy az olvasóim is megosztják a véleményüket.