Európai sokszínűség

A javasolt blog témák között olvastam a következőt: „Mi okozhatta vajon a távoktatás eltérő kelet- és nyugat európai fejlődését?” Ebben a bejegyzésben nem feltétlenül fogunk konkrétan erre választ kapni, viszont egy internetes portálon olvastam egy cikket arról, hogy milyen dolgokat képtelenség az egyes európai országokban külföldiként megszokni, és valahogy eszembe jutott róla a fenti téma.

Persze az eltérő fejlődés okaiként felsorakoztathatjuk az egyes országok eltérő politikai és gazdasági helyzetét, vagy a különböző szabályozási háttereket. Mégis talán az egyik legegyszerűbb ok (amit az olvasott cikk is sugallt) az európai sokszínűség. Az, hogy ami az egyik országban mindennapos és megszokott, egy másikban szinte teljességgel lehetetlen. Ha az európai emberek a leghétköznapibb dolgokban is ennyire különbözőek tudnak lenni, miért épp a tanulást, tanítást tekintve ne lennének azok?

Íme néhány fucsa különbség és érdekesség:

• Míg például Portugáliában a másfél órás késés megszokott, addig ha Svédországban este 6 órára kapunk vacsorameghívást az azt jelenti, hogy hatkor tálalják a vacsorát. Tehát ha öt perccel hat után érkezünk, szinte megbocsáthatatlan vétket követünk el. Portugáliában viszont megeshet, hogy vendéglátónk hatkor indul el bevásárolni a vacsorához.
• Olaszországban meglepően sok bolt van, ahol nem lehet bankkártyával fizetni, vagy pedig bizonyos összeghatárhoz kötik a bankkártyás fizetés lehetőségét. A bankokban sincsenek leolvasók, így ott is készpénzes tranzakciók lehetségesek.
• Az olaszok például több munkaórában dolgoznak, mint a németek, de sokkal kisebb hatékonysággal teszik azt.
• Svédországban még baráti viszonyban is előre egyeztetni kell egy találkozó időpontját, a spontaneitás szinte kizárt. A találkozók, iskolaszünetek időpontjait pedig hetekben tartják számon, például ki ér rá a 25. héten?
• Ha a valaki 5 óránál tovább hagyja magára a kutyáját, svéd szomszédja könnyen feljelentheti állatkínzásért. Éppen ezért léteznek és népszerűek az úgynevezett kutyanapközik.

Sok különbséget lehetne itt még sorolni, de egy a lényeg: ha ennyire különbözően állunk hozzá a dolgokhoz, akkor logikus, hogy az oktatási rendszerek is különbözőképpen fejlődtek az egyes országokban.