Papíron vagy digitálisan - ez most a kérdés. A válasz általában egyértelmű, felesleges lapok tucatját telefröcskölni tintával, ha digitálisan is közzétehető, ráadásul sokkal nagyobb kör számára egy-egy anyag. A dolog most mégsem olyan egyértelmű. A tanári tevékenységről készülő portfóliót - ahogy már ezt ezen a fórumon többen is megírták - beadhatjuk elektronikusan is. Én nem a program kezelhetőségét vagy alkalmasságát boncolgatnám, hanem azt, vajon segít vagy árt az egységesítés és a kötöttség egy elektronikus portfóliókészítő program esetében.
Általánosan elmondható, hogy jó, ha egységes arculata van a hasonszőrű termékeknek, legyenek azok egyetemi tankönyvek, segédanyagok vagy éppen önéletrajzok. Ez utóbbira sikeresnek tűnő próbálkozás az europass, amivel mindenki pontosan egyező sablon alapján tudja elkészíteni életútjának leírását. Könnyebb dolga van a munkaadónak a reménybeli dolgozók között keresgélve, egyszerűbb áttekinteni a papírhalmazt, s megállapítani, ki alkalmasabb a feladat elvégzésére. Másrészt viszont rettenetesen unalmas, egyhangú a sok, egy kaptafára készült dokumentum. Az illető személyiségéről szinte semmit sem lehet ebből megállapítani - no persze arra ott vannak a személyes találkozások. Visszatérve a portfólióra, az egységesítés segíthet az összehasonlításban, áttekinthetőbbé és kezelhetőbbé teszi az anyagokat mindenki számára. Már akkor, ha egységes formátumot követelnek meg - ráadásul nem évente változó kritériumok alapján -, és az ennek elkészítésére létrehozott program ebben (is) segít. Vagyis a táblázatok, a beírandó értékelések, módszertani leírások, hatások, tervek mindenkinél pontosan ugyan azon a lapok, ugyan olyan formában tűnnek elő. A gond itt megint csak az unalmasság. Tizenkettő egy tucat. Persze a tartalom minden esetben más, levonhatók belőle következtetések, de mégis elvész a dologból a szubjektivitás lehetősége, tehát a szabadság.
Választhatunk más utat is: az elektronikus felület csak egy adatbázis-kezelő rendszer, mindenki azt töltöget fel és olyan formátumban, ahogy éppen kedve van. Keresni persze így is könnyebb benne, mint egy 150 oldalas paksamétában. A kérdés már csak az, hogy ennek milyen a gyakorlati haszna van. Hiszen így tulajdonképpen bármilyen adatbázis-kezelő program csatarendbe állítható, és egy saját névre létrehozott mappába bárki azt tölt fel, amit akar. Persze siker, hogy megmarad az anyagok egyedisége, keresni is lehet benne, a papírt sem pazaroljuk... Csak akkor kár az egészet túlmisztifikálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése