A pszichológia órán tartott előadásom témáján sokat gondolkoztam. Nem éreztem a felajánlott irodalomban hozzám közel álló anyagot. Mindenképpen valamilyen moráliskérdést szerettem volna feldolgozni, ezért került a választásom Robert Merle: Mesterségem a halál című könyvére.
A felkészülés alatt készített diákat inkább csak „színesítésre” használtam. Nem szeretem az olyan előadót, aki a diák felolvasásával tölti az időt. Ennek megfelelően nem is igen fektettem nagy hangsúlyt a diákon szereplő információknak. Azokat inkább vezetőszárnak használtam.
Igyekeztem az előadás folyamán kissé elrugaszkodni a könyv eseményitől és inkább a morális kérdéseket előtérbe helyezni, általánosságban értelmezni, ezzel is felkelteni az érdeklődést a könyv iránt.
Az idő rövidsége miatt nem volt lehetőségem olyan interaktív óravezetést tartani, amelyet igazán szeretek és pedagógiai gyakorlat folyamán sikerült megvalósítani.
Nagy lendülettel és sok energia beleadásával vezettem az órát, melytől folyamatos és figyelemfelkeltő lett. Szeretem így vezetni az órát, mert izgalmassá teszi, továbbá nem kalandoznak el óra alatt más irányba a gondolatok. A figyelmet folyamatosan a témán és magamon tudom tartani.
A nagyobb interakcióra való igényen kívül nem fogalmazódott meg a csoporttársaktól más, jelentős hiányosság.
A gyakorlatot nagyon fontosnak tartom a pedagógiai pályára való felkészítés folyamán. Ezzel sikerül önmagunkat és képességeinket felmérni, az előadó képességet fejleszteni. Nagyon jól éreztem magam a felkészülés és az óra alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése