Keresve a témát, én is elolvastam néhány előző log bejegyzést. Azt vettem észre, ,hogy többen vannak akik a tanulás-tanítás problémájával foglalkoznak, esetleg panaszkodnak a mai tanulók hozzáállására, szokásaira, magatartására. Valóban vannak problémák, változások e téren és úgy tűnik, hogy a dolgok negatív irányba haladnak. Egyre nehezebben lehet foglalkozni a tanulókkal, az eredmények, úgy általánosan véve, egyre rosszabbak, a tanári munka egyre nehezebbé (és sajnos eredménytelenebbé) válik.
Természetesen nem én vagyok az első, aki ezen elgondolkozik, keresi mindennek az okát. Persze itt az okok halmazáról kell beszélni, a dolog nagyon összetett, egy többváltozós függvényre keressük a megoldást, megoldásokat.
A megfejtés kereséskor jó, ha már az elején jó mélyre ásunk. A tanár próbál tanítani, a gyereknek pedig tanulnia kéne.
De mi is maga a tanulás és melyek az általános jellemzői?
Az iskolai tanulásban hosszú időn keresztül az emlékezetfejlesztés, a figyelem edzése és a megértés gondolkodási összetevőinek a fejlesztése állt a középpontban. Ez ma már a szakirodalomban az emberi tanulás „szűk” értelmezését jelenti és nem is szolgálhat alapjául a sikeres iskolai fejlesztő munkának. Helyette a tanulás „tág” értelmezése adhat kiindulási pontokat a hatékony pedagógiai munkához. Egyes szakemberek megfogalmazásában ez a tág értelmezés tartalmilag a következőket jelenti:
- Az iskolai tanulás irányított tanulás, adott nevelési célok szerint.
- Nemcsak emlékezetbe vésés, hanem az összes megismerő funkció (észlelés, emlékezet, képzelet, gondolkodás) működése és fejlesztése.
- Nemcsak megismerés, hanem cselekvés is, ide tartoznak a személyiségfejlesztést és a szocializációt szolgáló tanulási folyamatok is.
- Mindebből következik, hogy a tanulás az egész személyiség tevékenysége és fejlesztése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése