Oldalak

2013. november 10., vasárnap

Az énkép illúziói


Azok, akik nem rendelkeznek meghatározó énképpel vagy öntudattal, rendszerint gond nélkül elnyomják vagy összeroskadnak az elvárások, követelmények, bírálatok alatt. Akár az élet mindennapi versengésében akár az iskolapadban támasztott követelmények teljesítéséről legyen szó.

Egy másik esetben, ami főleg a fiataloknál jelentkezik, nincs semmiféle értékelhető teljesítmény az énkép, a hatalmas büszkeség és öntudat mögött. Így aztán képtelenek reálisan látni önmagukat, lenyűgözve érzik magukat illúzióik végett, a kudarcokat viszont képtelenek feldolgozni.

A manapság roppant mód népszerű televíziós tehetségkutató műsorokban fiatalok serege mutatja meg tehetségtelenségét. Néhányan mindössze bátorságpróbából vagy esetleg az 5 perces hírnevet hajszolva vágnak neki a fellépésnek. Sokuknál viszont rögtön az interjút követően kiderül hogy sokkal komolyabb a baj...

A fellépők egyszerűen képtelenek megítélni produkciójukat, saját magukat. Egyáltalán nem hallgatnak még a tapasztaltabb személyekre sem. Viszont nagyon könnyen képesek kifogást találni bármiben bárkiben, hogy hárítsák magukról a felelősséget (izgultam..., nem volt jó a...). Az énnel kapcsolatos illúziók nem csak a show-műsorokra igazak hanem az iskola, élet bármely területén fellelhetők.

Azok, akik nem rendelkeznek meghatározó énképpel vagy öntudattal, rendszerint gond nélkül elnyomják vagy összeroskadnak az elvárások, követelmények, bírálatok alatt. Akár az élet mindennapi versengésében akár az iskolapadban támasztott követelmények teljesítéséről legyen szó.

Egy másik esetben, ami főleg a fiataloknál jelentkezik, nincs semmiféle értékelhető teljesítmény az énkép, a hatalmas büszkeség és öntudat mögött. Így aztán képtelenek reálisan látni önmagukat, lenyűgözve érzik magukat illúzióik végett, a kudarcokat viszont képtelenek feldolgozni.

A manapság roppant mód népszerű televíziós tehetségkutató műsorokban fiatalok serege mutatja meg tehetségtelenségét. Néhányan mindössze bátorságpróbából vagy esetleg az 5 perces hírnevet hajszolva vágnak neki a fellépésnek. Sokuknál viszont rögtön az interjút követően kiderül hogy sokkal komolyabb a baj...

A fellépők egyszerűen képtelenek megítélni produkciójukat, saját magukat. Egyáltalán nem hallgatnak még a tapasztaltabb személyekre sem. Viszont nagyon könnyen képesek kifogást találni bármiben bárkiben, hogy hárítsák magukról a felelősséget (izgultam..., nem volt jó a...). Az énnel kapcsolatos illúziók nem csak a show-műsorokra igazak hanem az iskola, élet bármely területén fellelhetők.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése