Oktatási problémák IV.

Próbáltam jól tagolni, de attól tartok nem teljesen sikerült. Ez a félévben az utolsó bejegyzésem, és úgy érzem, hogy „belém szorult” még sok szó :) Azt hiszem tényleg hosszasan tudnám még fejtegetni ezt a témát, körbejárva személyesen tapasztalt példákon keresztül, de az már nem ez a terjedelem lenne. 

Összegzésképp a saját meglátásomat zanzásítanám röviden. 

A tanároknak egyre több a feladatuk a diákokkal, mert régen a szülők neveltek elsősorban, a tanár pedig tanított. Ahogy azonban haladunk a jelen felé, azt látom, hogy a szülők nem nevelnek eléggé, ami így a tanárok vállára terhelődik, a 45 perces tanórában viszont ezt a két dolgot elég nehéz összehangolni. A kötelesség egyre több, a jog egyre kevesebb. Nem egyszerű. 

Szülők részéről sokkal több odafigyelést igényelnének a gyerekek, az már rövid idő alatt is kifejtené a pozitív hatásait. A diákoknak kicsit jobban össze kellene szedni magukat, felfogni tanulás fontosságát. Nagy baj, hogy rengeteg diáknak nincs konkrét cél, ami a szeme előtt lebegne, és motiválná őt egy minőségibb tevékenységre. Akinél csak tehetem, próbálom kipuhatolni, hogy vajon mi lehet az, ami megadná a kezdő lökést ahhoz, hogy lelkesedni tudjon. Van benne kihívás bőven. Egyik legfontosabb célomnak ezt tartom azon túl, hogy az aktuális témakört jól elmagyarázzam, feldolgozhatóvá varázsoljam. Hiszek abban, hogy bárkiből ki lehet hozni remek dolgokat, csak a módját kell megtalálni. 

Nagyon köszönöm a „diákjaimnak” az egyediségüket, a lényüket, és hogy általuk rengeteg olyan információhoz juthattam, amikkel egyébként nem találkoztam volna. Legszivesebben teleírnám vele a falat, de azt már valószínűleg senki nem olvasná el :)