Nosztalgia

Az ember mindig megtalálta a módját annak, hogyan kompenzálja a magában felgyülemlett feszültségeit, melyeket akár a munkahelyi akár a családi körülményeink táplálhatnak. Egyik kollégám korábbi bejegyzésére gondolva eszembe jut nekem is egy-két görbe estém, amikor munkából hazafelé jövet sikerült egy-két helyen bevennem a kanyart. Akkor még nem voltam házas, gyakorlatilag a szüleimen kívül senki nem tett szemrehányást, de akkora már sajnos a véleményükre nem sokat adtam. Mára már bánom. Viszont voltak nehézségeim. Na mindegy, ez most nem lényeg. Sokszor beszéltük meg barátaimmal az élet ügyes bajos dolgait akár egy korsó sör akár egy-néhány feles akár egy jó vörösfröccs vagy egy házmester kíséretében ( http://cotcot.hu/cikk/2008/07/01/lakofroccs-hazmester-maflas ). Volt köztünk néha egy-két bevállalósabb alkat is, kiket aztán utána önzetlen szeretetből vezérelve annak rendje s módja szerint szépen hazakísértünk. Mikor a kedves szülők ajtót nyitottak, megmutatták, hogy hova fektessük le a megkerült „bárányt” és nemegyszer magunk terítettünk takarót szerencsétlenül járt barátunk reszkető testére. A szülőket pedig megnyugtattuk affelől, hogy rosszpénz nem vész el. A végén egy kis ténfergés után aztán hazakormányoztuk magunkat is magunk előtt is bizonyítva, hogy mi mennyivel önállóbb emberek vagyunk a haverhoz képest. Még megjegyzést is tettünk az állapotára nézve, hogy hallatlan dolog ennyire elhagynia magát az embernek. Milyen szerencséje van, hogy ilyen segítőkész barátai vannak, akik hazakísérik. Már majdnem glóriát is rajzoltunk a fejünk köré. Aztán másnap jutott eszünkbe erős fejfájás közepette, hogy hiszen vele együtt ittunk mi is. Talán mégsem vagyunk szentek.

Azóta húsz év elteltével rengeteget változott a világ. Már nem csak az alkohol jelent veszélyt, hanem a drogok is, és egy „jól sikerült buli” után az embert nem biztos, hogy a jó meleg ágyikója várja, hanem egy idegen helyen és idegen országban köt ki valahol és előfordulhat, hogy a természet lágy ölén. Pedig senki sem azért rúg ki a hámból, hogy Marco Polo nyomdokaiba lépjen. Rettenetes hírekről lehet hallani, ezért a mai fiataloknak nagyon meg kell gondolniuk, hogy kivel, kikkel és hol töltik szabadidejüket. Ez az aggodalom akarva akaratlanul is átjár bennünket szülőket és sokszor nyomasztó érzésként nehezedik ránk a gyermekeink iránti féltés. De azt sem mondhatjuk, hogy ezt meg azt semmiképpen sem próbálják ki, hiszen mi is részt vettünk egy két dologban. Álszentség lenne. De akkor mi a megoldás…?