És miért?...Ezzel a kérdéssel fejeztem be első blogbejegyzésemet, amit most folytatok. Napjainkban
felvetődik a kérdés a hagyományos jellegű oktatásal kapcsolatban: Miért
kellene, hogy érdekeljen engemet ez, hiszen semmi köze az életemhez! A
céltalanság az értelmetlenség az egyes tanulóknál nem mozgósítja azokat a
hallatlan lehetőségeket amelyek bennük vannak. Hogy teljesítse a tantárgyat
egyszerűen megtanulja, jobbik esetben meg is érti, de nem mutat tovább ettől.
Hiányoznak az asszociációk: Mivel tudnám ezt kapcsolatba hozni? Hol tudnám
alkalmazni a mindennapi életben? Milyen fejlesztéseket tudnák hozzáadni? Mit
tudnák ebből kihozni? Az ember akkor képes nagy dolgokra, ha vannak értelmes
céljai az életére vonatkozóan. Lehet, hogy most nagy szavaknak tűnnek ezek, de
ha akár az informatika oktatásban apró pici lépésekben arra törekszünk, hogy a
tanulókban felkeltsük az érdeklődést, életközelivé tesszük a tanultakat, olyan
feladatokat, példákat adnunk amiknek van értelme, életközeli, érthető, hasznos,
akkor elindíthatjuk benne azt a folyamatot, hogy a megtanultakat magáévá tegye,
tovább gondolja és a megszerezett tudás alapján, valós az egyes tanulókat
érintő problémákra keressenek megoldást és létrehozzanak új dolgokat. Úgy
gondolom azok a gondolkodásfejlesztési lehetőségek amik az informatikában
rejlenek a személyiségfejlődéshez jelentősen hozzájárulnak és még inkább hozzá
fognak járluni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése