Hangfelvételek bejátszása nem
csak zenei órákon fordul elő, hanem például idegen nyelv órákon is fontos
szerepe van. Nem mindegy tehát, hogy milyen minőségben szólaltatjuk meg a
bemutatni kívánt hanganyagot.
A nyelvórán kulcsfontosságú volna
a beszédérthetőség. Az utóbbi években sokat javult a helyzet, hiszen a
digitális technika már lehetővé teszi nagyon jó jel-zaj arányú felvételek
készítését. A leggyakrabban kis hordozható készülékekkel történik a lejátszás,
melyeknek saját beépített hangsugárzója van. Ezek átviteli tulajdonsága
igencsak korlátozott, minőségük kevésbé jó, még egyszerű szöveges felvétel
esetéis.
Zenei középoktatásban
zeneirodalom és hangtechnika órákon gyakran elemző zenehallgatás történik,
amikor a diákoknak bizonyos stílusbeli jeleket, vagy éppen akusztikai
jelenségeket kell megfigyelni. Ehhez minimum sztereó lehallgatásra alkalmas
rendszer szükséges, és egy olyan szimmetrikusan kialakított helyiség, ahol a
sztereó irányok is érvényesülnek.
Mindkét esetben a hanghordozó és
a hangrendszer minőségén túl szerepet játszik a tér is, ahol megszólaltatjuk a
hanganyagot. Hiszen hiába a jó felvételi minőség, a technika, egy zengő
gimnáziumi tanterem 4 m-es belmagassággal teljesen összemossa a szavakat, zenei
motívumokat.
Azért tartottam fontosnak, hogy
erről írjak, mert napjainkban a vizuális kultúrára figyelünk oda inkább. Holott
a zenei, hangkultúrának legalább olyan jelentősége van, csak éppen nincs
annyira szem előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése