Tanári (per pillanat felnőtt oktatói) ars poetica-m egyik
nagyon fontos tétele, hogy csak olyan dolgot csináltatok meg csoport
résztvevőkkel, amit magam is megéltem.
Volt szerencsém az idei évben egy olyan képzésen részt venni
tanulóként, ami elearning keretében történt, az itt szerzett saját élményekről
írok bejegyzéseimben.
Megkaptuk az első fejezetet (a hétből) emailen. Nagyon
helyes, hogy ezt nem kell végigülni, mert csupa elmélet, történet. Eddig oké is
lenne, nade a feladatok. Falra mászok tőlük. Nekem nem mondanak semmit, nem
hoznak semmit. Sokszor nem értem mit akar, mire kíváncsi. Nincs lehetőség egyenként
azonnal visszakérdezni. Írom a válaszokat jó diákként, de a végére elfogy a
cérna, és beszólok az emailes válaszban, hogy a kérdés érthetetlen. Szépen
komótosan egy hétre rá jön a válasz email, hogy rendben van sok válasz, de
amire nem válaszoltam igazából, azt akkor megkérdi máshogy most. Na de azt sem
értem. Bosszúság, Újabb kör. Addig nem lehet haladni tovább.
Kezdeti csalódások.
Tanulság tanárként: Feladat tisztázásra rendelkezésre állni
chat-en, ahol akár jobban egyénre is tudom szabni a kérdést. (remélem max 10-20
% fog élni ezzel)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése