Magyarország gazdasága és oktatása
Mandácskó Zoltán
2009-ben
az ország egy rendkívül mély válságot élt meg. Ez volt az az év, amikor is a
termelés meredeken zuhant, az év közepére elérte azt a mélypontot, ahol
megállt. A GDP drámai mértékben romlott, ahogy a foglalkoztatás is jelentős
mértékben visszaesett. 2010-11-re jellemző volt egy gyenge kis növekedés, majd
a 2012-es év mutatói ismét egy lassú zuhanásról adnak számot. A
közfoglalkoztatásnak köszönhetően a munkanélküliség száma ismét a válság előtti
szintre emelkedett. Az más kérdés, hogy eme „munkahely-teremtési program”
mennyire hasznos az ország számára…[6]
„A
magyar gazdaságra ható legfőbb kockázati tényezők az alábbiak:
– a gazdasági növekedés lassulása,
illetve elhúzódó recesszió
– az exportpiaci kereslet zsugorodása
– a beruházások volumene tovább
mérséklődhet, hiányoznak a beruházás feltételei
– a bankok vállalati hitelezésének
befagyása, „zombi bankrendszer” kialakulása
– a gazdaságpolitika
kiszámíthatatlansága miatti bizalomvesztés.”[1]
Ha
versenyképességet nézünk, akkor több mutatót kell megvizsgálni, ami egy elég jó
és hiteles eredményt ad számunkra. Ezek a mutatók: oktatás, adózás, jog,
politika, kereskedelem, erkölcs.[7] Azon múlik főleg a versenyképesség, hogy az
iskola meg tudja-e előzni a korát, képes-e az sztenderd tartalmak mellett
előremutató friss, új tartalmakat is megosztani.
„A
termelő és a nem termelő ágazatok eltérő munkaerőigénye közismert tény. Az ipar
nagyjából 3/4 részben fizikai dolgozót igényel, majdnem függetlenül a cég
nagyságától. A nem termelő ágazatokban ez az arány jóval kisebb. Az igazi
eltérés azonban a kisebb vállalatoknál van. Míg a nagyobb vállalatoknál (300 fp
felett) a nem termelő szférában is 60-70%-os a fizikaiak aránya, addig a 100 fő
alattiaknál 1/3-nál is kevesebb. Mindez azt jelenti, hogy az ipar részarányának
csökkenésével, és különösen a kis kereskedő és szolgáltató cégek szaporodásával
a gazdaság jelentős többletet igényel a képzettebb, jellemzően érettségivel és
valamilyen - közép- vagy felsőfokú - szakképzettséggel rendelkező munkaerőből.”[2]
A
2008-ban útjára indult gazdasági válság az oktatási rendszerekre is nagy
hatással volt. Megnőtt a munkanélküliség, ami oktatás-képzés iránti igények
növekedéséhez vezetett. Átrendeződik az oktatási rendszer, kevesebb a
költségtérítéses hallgató. Más országok pénzzel próbálták megoldani a
problémát, mi nem.[8] Egyértelműen kimondható, hogy a gazdasági válság az
oktatás területén nagy fokú visszaeséshez vezetett.
A
nagy problémákat a strukturálatlanság jelenti. „A munkaerő-piaci adatok alapján
a hiányterületek is más képet mutatnak, mint ahogy az egyes szereplők jelzik
azokat. A felsőoktatásban a jogi területen sokan, a természettudományos
szakokon pedig túl kevesen végeznek, éppen ezért az előbbin több éve szűkítik,
utóbbin emelik a felvételi keretszámokat. Ugyanakkor a Diplomás pályakövető
rendszer legfrissebb eredményei szerint a jogot végzettek gyorsabban, nagyobb
arányban és lényegesen magasabb bérért tudnak elhelyezkedni, mint a
természettudományos terület friss diplomásai. A képzési oldal egyoldalú szabályozása
tehát, nem látszik megoldani a gondokat.”[3]
Ezen
információk után nyíltan és egyértelműen ki lehet mondani újra és újra, hogy a
gazdaság és az oktatás együtt járó kifejezések. Ha fejlődik a gazdaság és ezt
követi, figyeli az oktatáspolitika, fejlődni fog az oktatást. Olyan rendszer
alakul ki, ami figyeli a munkaerőpiac kéréseit, hiányait és ezeket a hézagokat,
tanult emberekkel kitölti. Ez a folyamat egy hosszú folyamat. Mire kialakul és
működőképes lesz éveknek el kell telni. Ezek a pályakövető rendszerek ezt
hivatottak kiszolgálni, hogy jó statisztikákat lehessen készíteni, azokat
kiértékelni és megfelelően lépni. Persze ehhez az is kell, hogy a végzettek
akarjanak segíteni, támogatni és fejleszteni.
„Van
egy ország, ahol álmomban jártam: Magyarország, ahol az arcodban láttam a magam
arcát. Az ölelésben bőség, az igaz
ügyben hűség voltál. Én ezt az arcot már őrzöm, Magyarország! Hiszek az
álmomban egy életen át...”[4] Ezt a
versszakot, mely most prózaként van szerkesztve, Oláh Ibolya énekelte és énekli
azóta is, melynek, ha a sorait, szavait vizsgáljuk, értelmezzük, átéljük valami
különleges érzés vesz körbe minket. Örökérvényű a szöveg. Már csak azért is,
mert sokan nagyon szeretnénk, ha az országunk felemelkedne és kicsit lehessen
nyugodtabban élni, családot alapítani, gyereket nevelni és a nyugdíjas éveket
nyugalomba eltölteni. Ehhez mindannyiunk ereje és kitartása szükséges és a
bizalom, hogy bízzunk magunkban és azt a képet, melyet álmunkban látunk akarjuk
megvalósítani. Nem nagyban, csak a saját környezetünkben. Ha mindenki a saját
környezetében „megteszi, amit megkövetel a haza”, már jó úton haladunk!
[1] Tények,
előrejelzések és kockázatok (2013/1), MKIK GVI, 11.oldal
[2] A
gazdaság versenyképessége és az oktatás (1997), Bessenyi István-Mártonfi
György, 29. oldal
[3] Az
oktatás gazdasági és társadalmi környezete (2012), OFI
[4]
Magyarország (2005) - Oláh Ibolya - énekes, Geszti Péter - dalszöveg író,
Tardos Béla - zeneszerző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése