Valóban kezünkben van már a megoldás?

A 2014-02-15-én „Mobil és iskola 1. rész” címmel megjelent írás megragadta a figyelmem. A „mobiltelefon probléma” nekem is sok fejtörést okoz, egyes tizenéves diákjaim gyakran még 5 percig sem (nemhogy 45!) bírják ki telefon nélkül, alkalmanként még köszönés közben is azzal vannak elfoglalva. A cikkben azonban szerencsére segítséget kaphatunk a telefonok taneszközszerű alkalmazására vonatkozóan…

De valóban kezünkben van már a megoldás? Valóban olyan egyszerű lenne a „haditerv”?

A tanórai célok és a telefonok ötvözése – pl. a nevezett bejegyzésben is említett esetekben - természetesen nagyszerű gondolat, s a telefonok bizonyos mértékben, s bizonyos területeken már napjainkban is alkalmazhatók, ez rendben is van. A hangsúlyt azonban a „bizonyos mértékre”, s a „bizonyos területre” helyezném. Nagyon sok területen ugyanis nem vonhatók be a telefonok, s gondolom, a tanórák többségében nem is valószínű, hogy valaha alkalmazhatóak lesznek. S azokon az órákon, amelyeken nem lehet sem most, sem később használni a telefont, mit tehetünk? Azt gondolom tehát, a „telefonproblémát” a telefonok taneszközként való alkalmazása / alkalmazhatósága csak kisebb részben oldja meg – ami persze már előrelépés és üdvözítő -, de igazi megoldást nem jelent. Az áttörést valahol máshol kell keresnünk. Ráadásul a technikai eszközök előnyei mellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül azok egészségkárosító hatását sem, ami miatt a telefonok taneszközként való bevonása, azaz használatának növelése még indokoltabbá teszi - vagy legalábbis tenné - a „szokásos” használat drasztikus csökkentését…

Az okostelefon veszélyesebb, mint gondolnánk

Így károsítja az egészséget az okostelefon
A mobil káros hatásai és az elektroszmog

Kép forrása: http://blog.olcsobbat.hu/