A mai „jól működő” oktatási
rendszerünkben a fiatalok, vagyis inkább gyerekek kénytelenek maguknak
hivatást, szakmát választani, vagyis ideje korán valamilyen irányba
orientálódni. Egy rossz választás óriási terhet jelent a gyermek és szülei
vállán. Hiszen a választott pályán nem egy-két évig óhajtunk dolgozni, hanem
igenis hosszú évtizedeken keresztül. Azon tűnődöm, vajon a szakmák
propagálásakor csak a pozitív példákat mutatják be, vagy az árnyoldalát is. A
rendszer elvárja, hogy döntsön a gyerek és a szülő, aki maga sem biztos, hogy
rendelkezik mindazzal az információval, ami a megfelelő pályaválasztáshoz
szükséges. Minden szülő a legjobbat szeretné a gyermekének, és igyekszik a
legjobban dönteni. A szülő saját magát képzeli el az adott szakmában, és hoz (rossz)
döntést fia vagy lánya helyett, akinek bizonyára más a személyisége,
érdeklődési köre, habitusa, elvárása, stb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése