Morogni fogok. Van sok morogni valóm elmaradásban, mert mindig lusta vagyok megcsinálni hozzá egy honlapot, ahol a saját szájízem szerint kiadhatom magamból, amit akarok. No de most itt ez a feladat, és nem tartott sokáig olyan témát találni a restanciában, ami idevág.
Szóval elektronikus (sőt, egyenest digitális) médiák kapcsán próbálom sok ideje nevelni a környezetem, valljuk be, csekély sikerrel. Mi is zavar engem ezzel kapcsolatban?
Jó 3 évtizede volt egy floppy lemezem, fért rá ~170 kByte adat. Mindenki irigykedve nézte, hogy mire nem telik nekem. Nem nagyon akart megtelni, de amikorra megette, a takarékosság jegyében megfordítottam, és a másik felére is került adat. Nem voltak akkora állományaink, melyek zabálták a helyet, így az sem volt nagy gond, hogy hely se volt sok hozzá :-)
Pár évvel később az első merevlemezemre 40 MByte fért, ami négyszerese volt a közös használatú tanszéki gép hasonló jellemzőjének. Utóbbi egy egész tanszéknyi hallgatót szolgált komolyabb helyhiány nélkül...
Ugorva egy cseppet az időben, manapság GByte és TByte méretekről beszélünk, és bizony ezek a méretek is hajlamosak hipp hopp betelni a digitalizált médiákkal. Kép, zene, film. Megapixel, CD minőség, Full HD. Na, nem panaszképp említem a fejlődést, a panaszkodás még kicsit odébb van.
Hol tartjuk manapság az állományainkat? A saját tárolóinkon? Ott is. És a világháló minden zegében-zugában. Felhőkben. Megvan ennek is a maga haszna.
ÁM!
Nézegettem kicsit a nép szokásait. Nagymamákét, szülőkét, diákét, gyerekét... Kezdő és haladó felhasználókét... Mindenféle informatikusok, még hálózati szakemberek szokásait is...
Mindent a globális hálózatról használnak. Az, hogy a saját munkáiknál ez mekkora biztonsági kalamajkához vezethet akár... nos, nem nekem fáj. De nézzük csak az előbb sorolt médiumok közül a zenét. Keresnek egyet egy videomegosztón, és meghallgatják. Persze jön hozzá a mozgókép is, talán megnézik. Egyszer. Ha tetszett a zene, meghallgatják máskor is. Akár hetente. Újra és újra tolják keresztül a hálózaton az egész cuccot, bömböl a zene, közben a kádban ejtőznek, a konyhában vegyészkednek, akármi. A fülük csúcsra járatva, a látvány azonban megy a levesbe, senki se nézi... És ha kiürül a cache-ből, lejön majd újra és újra és újra...
Pazarlás. Nem nagy, mondják ők. Dehogynem, mondom én. Nem nagy, mondod Te. Számoljunk, mondom én. Meghallgatod hetente, mozgókép a hangfolyam triplája sincs, nem nagy a pazarlás, mondod Te. Évente 52 alkalommal jön át a zene négyszerese - az laza 200, mint szorzó. Évente.
Lementhetnéd belőle a hangsávot, olcsó a tárhely, érvelek reménykedve. Letölteni meg ingyen van, mondjátok TI.
És itt szakad el a cérna bennem, mert nincs ingyen. Már ideges is vagyok, csak így írás közben, képzelt Timindannyiótokkal csevegve. Szóval majd máskor megbeszéljük, mi van ingyen. Nem lesz hosszú lista, ígérem :-p
DrSssy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése