Elsőnek le szeretném azt szögezni, hogy Magyarországon kiemelkedően jó a felsőoktatás, viszont szerintem túlzottan nagy a hangsúly a lexikális tudás megszerzésén. Nem szabad elfelejteni, hogy szakmát tanulnak a diákok, ezért nagyon fontos a gyakorlati képzési is, valahogy egy egyensúlyt kell kialakítani.
A főiskolán, amikor Mérnök Informatikusnak tanultam, az elméleti és a gyakorlati órák aránya 70%/30% -volt, minimális gyakorlati óráink voltak. Mikor kijöttem az egyetemről, akkor arra gondoltam, hogy ismerem a gépek "lelki világát", de ha valami eltörik, "megsérül a gép", akkor mint mérnök informatikus, esetleg egy szakértőt kellene hívnom. Mondjuk azt azért, hozzá tenném, hogy aki informatikus pályát választ, és van affinitása hozzá, az azért magától elkezdi szét szedni a számtógépet, és ha sikerül, akkor össze is rakja, tehát nem feltétlenül kell külső segítség.
 |
Forrás: Budapesti Corvinus Egyetem
|
A főiskola után beiratkoztam egy angliai egyetemre, hogy megszerezzem az másoddiplomát, és mert úgy éreztem, hogy valami még hiányzik. A beiratkozás után észrevettem, hogy mennyire különbözik ez az egyetem a Magyarországi egyetemektől. Az első szembetűnő változás, hogy csak 8 tárgy volt félévente (fixen, nem volt Neptun :)), ami igazából úgy nézett ki, hogy négy elméleti tárgy és a 4 elméleti tárgynak a 4 gyakorlati része, Igazából itt 50/50 %-ban volt az elméleti és gyakorlati oktatás. Az órákon kb. 15-20 diák vett részt, teljesen nyitott, két irányú kommunikáció volt a tanár és a diákok között. Diákok is sokkal jobban és motiváltabban tanultak, amikor látták, hogy a tanár figyel rájuk, és amit a gyakorlati órán csinálnak annak van értelme, és tudnak tanulni belőle.
 |
| Forrás: UCL (http://www.ucl.ac.uk/) |
Én úgy vélem, hogy a gyakorlati órák jobban megszerettetik velünk a szakmát (pl.: informatikát), mint egy 1000 oldalas tankönyv. Remélem idővel több teret nyernek a gyakorlati képzések.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése