Szakképzés...

Megnézve a mai rendszert valahogy azt tapasztalom, hogy bizony ráférne az oktatásra egy kis tervszerű irányítás és gondolatmenet módosítás. Tisztában vagyunk azzal, hogy kompetenciákat kellene fejleszteni, de valahogy az oktatás még erre nagyon nincs kész. De vajon mit is jelentenek a kompetenciák... Talán azt kellene támogatni, hogy a fiatalokat az életre neveljük és olyan képességekkel vértezzük fel őket, amelyek által képesek lesznek helyt állni a világban és hasznos tagjaivá válni a társadalomnak?! Hmmm... Ki tudja ezt megmondani?! Hová vannak elrejtve a mai magyar oktatásban ezek a kompetenciák? Sokszor tapasztaljuk, hogy középiskolába úgy érkeznek a fiatalok, hogy se írni, se olvasni, se számolni nem tudnak igazán, pedig elvileg ez lenne az alap, amely fontos számára, hogy boldogulni tudjon az életben, vagy nem?! Véleményem szerint egyre jobban húz vissza mindenki a korábbi rendszerhez, mert érezni lehet azt a feszültséget a szakképzés és a gazdaság között, amely már lassan tarthatatlan állapotokat kezd ölteni. Ez nem borúlátás, nagyon szeretném én is, ha jobban működne. Sokszor átgondolom a saját szakközépiskolámban, hogy vajon mi lenne a legjobb, de nem csak a diákoknak, hanem a tanároknak is. Addig, amíg az iskoláknak nem áll érdekükben olyan tanulókat felvenni, akiket valóban az a szakterület érdekel és képességeik, illetve tanulmányaik tekintetében is minden azt igazolja, hogy képesek is lennének ezt a szakmát profin és megfelelő kitartással végezni, addig sajnos képtelen lesz a szakképzés kielégíteni a gazdaságot. Minden a fejkvótáról és az iskolák életben maradásáról szól. Nem értem, hogy hogy lehetett engedni, hogy a dolgok ennyire elfajuljanak. Súlyos hiányok vannak, de a mai fiatalság valahogy úgy van vele, hogy ők csak a “jól menő”, nagy csillogással járó szakmákat illetve dolgokat kedvelik, tehát az, aki csőszerelőnek megy, az nem más, mint egy olyan tanuló, akit csak erre vettek fel, a jegyei rosszak és különben sem érdekli, akkor az ilyen emberből, hogy is válik majd szakember?!