Oldalak

2012. december 14., péntek

Szakképzés... Hogyan is kellene?


Már minden az általános iskolában kezdődik el... Nem kell, hogy a gyermek felsőfokon beszéljen idegen nyelveken, hanem ismerje meg a magyart elsősorban, de azt tökéletesen. A számolás alapvető és képes legyen észrevenni, hogy az nem csak matematika órán fordulhat elő, hanem pl.: fizikán vagy kémián is. Olvasás... mindig szükséges, ha nem mennek a regények könyv formájában, akkor próbáljuk digitálisan, sok-sok képpel illusztrálva  az eseményeket, ezáltal könnyebbé és élvezetesebbé téve az olvasást, hiszen olvasni jó, az olvasás öröm. Máris felsoroltam pár olyan képességet, amelyek előfordulnak a mindennapi életben: kommunikáció: írásban és szóban, illetve számolási képesség és mennyiségérzék. Így észrevétlenül be is indultak a kompetenciák fejlődése. Fontos lenne a pályaismeret bekapcsolása már kicsi korban. Először csak jó lenne tudni, hogy anya és apa mivel foglalkozik, illetve milyen iskolát végzett, milyen szakmát szerzett. Ha már a kicsik a saját házuk táján körbenéztek, indulhat a nagyvilág felfedezése. Mi lenne, ha bizonyos fejezeteknél a tankönyvekben kis oldaljegyzetként feltüntetnék a szerzők, hogy ezt és ezt a tevékenységet egy bizonyos foglalkozású ember végzi, ha kíváncsi vagy rá, nézz utána itt és itt. A mai nyolcadikos gyerekek közül csak nagyon kevés az olyan, aki valóban tudja, hogy mi akar lenni, mi az ami érdekli. Sokszor elég nagy nyomásnak vannak kitéve a média által. Visszatérve a pályaismerethez, ha már a könyvek is támogatnak a megismerésben, és mondjuk nem az a kép alakul ki a gyermek fejében, hogy matematika = matematikus, hanem matematikát használ: az informatikus, a könyvelő, a pék, a cukrász, a bolti eladó, stb..., akkor mondhatni elindult egy olyasfajta megismerés, amely hozzájárul az érdeklődés kialakulásához. Kellenek példák, példaképek, minták, ezek nélkül nincs érdeklődés, nincs cél, nincs motiváció. Pontosan ehhez kapcsolódnak a következők: a szakemberek. Biztosan nagyon értékelnék a gyerekek, ha bemenne hozzájuk egy igazi “szaki” és mesélne nekik, de még jobb lenne, ha saját szemükkel is láthatnák, mit is csinál az az ember. Igen, nyitniuk kell az intézményeknek, a cégeknek, vállalatoknak, az egész országnak, hogy igen is meg lehessen ismerni közelebbről is egy-egy szakma tevékenységeit, munkakörülményeit illetve, hogy mit és mennyi ideig kell ahhoz tanulni, milyen iskolát kell végezni, hogy valakiből olyan szakember váljon.
Ezt követően még megismerhetnék a tanulók a munkaerő-piaci igényeket is, amely tényleges adatok alapján készülne bérrel, munkaórával ellátva illetve, hogy területileg hol milyen szakemberre van igény, nem holmi hazugságokra és manipulációkra alapozottan. Ha minden nyolcadikos gyermek ilyen ismeretek birtokában vágna neki a pályaválasztásnak, bizonyára nem lenne olyan sok idő előtti pályaelhagyó, illetve rosszul teljesítő diák. Csak mellékesként jegyezném meg, hogy nem lenne semmi bajuk sem a gyerekeknek, ha nem 8.-ban érne véget az általános iskola, hanem 10.-ben. Az utolsó két év szólhatna arról, hogy kideríthetnénk ki mihez ért, miben ügyes, milyen képességei vannak, hol tart a fejlődésben és ezek alapján felkészülhetne a tényleges iskolaváltásra és  -választásra, továbbá a pálya- vagy szakmaválasztásra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése