Elektronikus tanulás problémái

Az egyetem hallgatójaként minden tantárgyból találkozhattunk az elektronikus tanulás valamilyen formájával.

Megtapasztalhattuk jobb és rosszabb oldalait egyaránt.

Szakközépiskolai tanárként és gyakorlati oktatóként nekem az a tapasztalatom, hogy nálunk az ilyen típusú próbálkozások kudarcra vannak ítélve. 

A probléma a fegyelmezetlenségből adódik. Jól hangzik az, hogy a tanár prezentálja az új anyagot, majd a diákokkal együtt gyakorlatok útján dolgozzák fel, csak ez nem mindenhol működik. 

Példának okáért, egy házi feladat közösségi oldalon történő kiírása teljesen működőképes megoldás, viszont más a helyzet a tanítási órák elméleti anyagaival. Ha órán azt kérem, hogy mellőzzék a vázlatkészítést és kizárólag figyeljenek, majd internetről letöltik a tananyagot, az sokszor  zavart okozott. A diákok nincsenek kellően lekötve. Figyelmük elkalandozik, hamarabb elkanyarodnak a témától, nehezebb összetartani a társaságot. "..úgyis megvan az anyag..." "...majd letöltjük...stb"

A másik oldala a dolognak a kompetenciák fejlesztése. Fogalmazás írásban, precizitás, pontosság és még sorolhatnám. Sokszor ezek miatt az értékelésbe nálam beleszámít az órai munka is, azaz a füzetek, füzetekbe készített alkatrészrajzok, ábrák külalakja és rajzi szabályoknak való megfelelése.

És be kell vallanom azt is, hogy sokszor kérnek tőlem a diákok óra prezentációkat, amiket én általában nem szoktam odaadni. Felületesen készülnek fel belőle, ránéznek egy rajzra és "...máris megtanultam..." alapon tovább is kattint és a pontosság, precizitás kompetencia ki is lett "pipálva" ezzel.

Úgy gondolom, hogy az e-tanulás a távoktatásra ill a felzárkóztatásra lett specializálva, olyan diákoknak akik például valamilyen okból kiszorultak az oktatásból.

Szükséges hozzá egy nagy "adag" motiváció, hogy ez például a szakképzésben eredményesen működjön.