Közösségi oldalak az oktatásban

Többen írtak már a közösségi oldalakról itt a blogban, én is csatlakozom. Közvetlen tapasztalatom nincs a közösségi oldalakról, mivel nem vagyok résztvevője egyiknek sem. Közvetett tapasztalataimat és gondolataimat szeretném most megosztani.

A gyerekeim iskoláiban nem tapasztalok olyan facebook őrületet, mint amilyeneket sokszor hallok. Fiamnál már kétszer előfordult, hogy a reggeli focimeccset előző délután mondta le a másik osztály facebookon, és senki sem észlelte, potyára mentek be nulladik órára. Volt, hogy a hiányzók facebookon kérték a házi feladatot, de nem kaptak reagálást. Lehet, hogy ők kivételek?

A facebook iskolai használata azt az aggályt veti fel, hogy erre szocializáljuk a gyerekeket. Miért aggályos ez? Mert használjuk sokszor kedvező szolgáltatásaikat látszólag ellenszolgáltatás nélkül, de nem tudjuk, mire használják, vagy használhatják fel az oldalakon való jelenlétet, részvételt. Tehát a diákokat olyan valami használatára szocializáljuk, amit nem tududnk, és megjósolni sem lehet, hogy milyen következményei lesznek. Alapvetően etikátlan ez a fajta hozzáállás, "üzlet", hogy valahova becsábítják az embereket, és ezt jelenlétet, információt valamire felhasználják a résztvevő tudta és beleegyezése nélkül. A Google például mostanában telefonszámot kért tőlem, és természetesen a formátum, a továbbhaladás, a megadás módja úgy megszerkesztett,hogy az embernek nem mindig világos, hogy átugorhatja-e ezt. E-mailek közt sokszor előfordul meghívólevél közösségi oldalakra olyanoktól, akikkel az életben nem találkoztam, vagy pedig olyanoktól, akiket ismerek, de az ő tudtuk nélkül (azt mondták, ők nem adtak felhatalmazást ilyen invitálásra) a rendszer automatikusan küldött meghívót azoknak, akikkel már e-mailt váltottak. Ezek szerintem mind etikátlan dolgok, büntetni kéne. Vajon jó, ha erre szocializáljuk a diákokat?

Viszont akár szocializáljuk erre akár nem a facebook van és több millióan használják Magyarországon. Tehát valamit kezdeni kell vele. Én még nem tudom, hogy mit.