Kissé rosszul érzem magam, mert már most az írás elején sejtem, hogy nem fogok tudni kizárólag csak jókat mondani egy "e-dolog"-ról, pedig erősen győzködöm magam, hogy ez a jelen és még inkább a jövő. Hogy lássátok mennyire "korszerű szülő" vagyok, elmondom, hogy gimnazista lányom már évek óta használ e-book-ot. Ezen kis műremek létének jogosultságáról úgy emlékszem olyan érvekkel lettem meggyőzve, hogy kicsi, praktikus, rengeteg a reá letölthető könyv, stb. Lagymatag módon védekeztem affélékkel, hogy idő előtt elrontod a szemed, drága, stb. Egy szó mint száz, az e-book jött látott és /meg?/győzött. A lányom és a kis "gép-könyv" becsületére legyen mondva, az elmúlt három évben több tucat mű került elolvasásra. Azt hiszem a mai világban ennek örülni kell, mármint ha egy kamasz veszi a fáradságot és olvas. Én sajnos továbbra sem tudtam megbarátkozni korunk bibliotékájával. Feleségem és jómagam, kora gyermekkorunk óta szeretjük a könyveket /olvasni, gyűjteni/. Közös könyvtárunk kb. 3000 kötetet számlál, melynek minden egyes darabját elolvastuk, sokat többször is. Emlékszem rá, hogy bármely alkalomkor amikor könyvet kaptam, mennyire örültem és így van ez a mai napig is. Imádom a kötésüket, színes borítóikat, lapjaik nyomdai illatát. A könyveken kívül van még egy hobbim, a horgászat. Természetesen ebben a témában is akad "néhány" szakkönyvem. Ezek egyike az 1943-as kiadású, Kovácsházy Vilmos: Horgászbottal című kötet, Keglevich Jenke Gróf illusztrációival. Valamikor a 80-as évek elején kaptam Anyukámtól, Karácsonyi ajándékként. Ő ezt a könyvet egy antikváriumban vette, tehát már akkor sem volt fiatal példány. Nagyon szeretem ezt a könyvet. Az elmúlt harminc évben nagyon sokszor elolvastam, de nem tudom megunni. A tartalmán túl, van még egy számomra fontos vonzereje, az illata. Aki járt már antikváriumban, pontosan tudja milyen annak és benne lévő könyveknek az illata. Ez a könyv a mai napig őrzi ezt az illatot, melyet én nagyon kedvelek. A történetek /korabeli élménybeszámolók/ mind a múlt század elején játszódnak és ez az illat teszi igazán hitelessé, átélhetővé őket. Mindez azért jutott eszembe, mert ma este kezembe került a fenti mű. Megtapogattam, belelapoztam és újra "elcsábultam" /a héten megint el fogom olvasni/. Eközben észrevettem lányom e-book-ját itt az asztalon. Szórakozottan megfogtam, forgattam, megszagoltam és tudjátok mit éreztem, semmi különöset. "Szép-szép, de nekem nem kéne". Biztos vagyok benne, hogy vannak sokan, akik nem szívelik az antik könyvek illatát és a mai könyvárakat sem tartják elfogadhatónak, hogy a kivágott fákról már ne is beszéljünk. Azt hiszem az e-book nekik készült. Én ragaszkodom a puha, meleg tapintású, nyomda és papírillatú könyveimhez.
Ui.: ajánlom figyelmetekbe az oldal hátterét. Ugye azok a polcokon nem e-book-ok?
Szia. Nekem nagyon tetszett az írásod és teljesen egyett tudok érteni. Én nemrég találkoztam egy e-book olvasóval - mármint úgy, hogy közvetlen közelségben megfoghattam és beleolvashattam az egyik regénybe, de abszolute ridegnek találtam. Sokkal jobban esik egy puha könyvvel begubózni a fotelba, mint egy elektronikus kütyüvel...
VálaszTörlés