Ergonomikusan e-tanulunk-e? (2. rész)

[Üllői úti Meki]

Ergonomikus módon tanulunk? E sorok most épp egy mekiben íródnak, itt kifejezetten notebookos/netbookos asztalok vannak, erre a célra készültek. Az asztalok mellett a székek sűrűn vannak (bár ez most a vendéglátós trend), de a gépek közé egy-egy tálca már csak nehezen fér be, maximum egy kávé. Az asztallap magas, nekem is, pedig a 176cm-em eléggé átlagosnak mondható, ezen tovább ront a gép vastagsága, az az 1-2cm már kifejezetten púp a hátamon, illetve az asztalon, könyököm lejt, az ujjam zsibbad. Az asztallap annyira rövid, hogy a 17”-es notebook nem fér rá, lelóg. A képernyőt nem lehet a kívánt szögbe kinyitni, mert akkor annyira lelóg, hogy már billeg és félő, hogy leesik. Persze egy kisebb gépnél biztos más a helyzet, de a nagyon átlagos 15”-ös ide még mindig nagy. Az asztal közepén egy folytonos energiasáv és a közepében fénycsöves lámpatestsor van, ettől nem lehet kinyitni a képernyőt. A világítás, amit nyújt jegyzeteléshez kevés, és rossz szögből érkezik a fény, de elég diffúz, ez javára szól. Viszont egy kisebb gép esetén, mely képernyőjét a kívánt szögbe lehet nyitni, belevilágít, nem is kicsit. A szék borzasztó, az ülőlap rövid, a háttámla befelé(!) dől, és pont rossz helyen támaszt. Pontosabban nyom. Öt perc is garantált derékfájás. A sorok az ablakkal párhuzamosan állnak, tehát vagy a képernyő háttere lesz a besütő nap, vagy magában a képernyőben kell bámulni a külvilág tükörképét, tehát sehogy sem jó. Hát lehet itt tanulni? Milyennek kellene lennie egy ilyen e-tanulóhelynek? Folyt. köv.