"A külső zene
Külső hangszerből ered.
A belső zene
A szívből jön."
Budapesten egy zenei alapfokú művészeti iskolában tanítok. Az összes tanítványom életének fontos része az ének, a zene már pici kora óta, valamennyien tehetséges emberek. Bámulatos, ahogy ülnek a gyakorlati informatika órán, szépen dolgoznak, csinálják a kapott feladatot a gép előtt és közben énekelnek.
Mikor először tapasztaltam ezt, meglepődtem, de valahogy ösztönösen én azt éreztem, hogy ez nem egy magatartásbeli "probléma", hanem jó dolog. Szól a diákban a belső zene, dolgozik szépen, csinálja az informatika feladatot, közben - nagyon remélem - jól érzi magát és ez abban nyilvánul meg, hogy csendesen énekel. Rosszul teszem, hogy hagyom? Hisz nem ének óra van... Amiért ez a kérdés felmerült bennem, hogy elmeséltem ezt kollégáimnak mosolyogva - abban a hiszemben, hogy nem csak az én órámon fordul elő, hanem biztos más gyakorlati órán is - és meglepődve tapasztaltam, hogy csodálkoztak, sőt, mintha nem "helyénvalónak" tartották volna. Egy sikeres gyakorlati órának néma csend lenne a feltétele? Túlságosan megengedő vagyok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése